Megismertem ma egy már ismert jó embert, akiről csak most tudtam meg hogy még jobb. Egy másikkal is találkoztam, akit meg meg kéne változtatni de előző írásomban felvetett kétségeim most is érvényesek (kinek mi a jó). Valamilyen szinten muszáj lesz viszont.
Tudatosult bennem, hogy a tudatomon belül vannak olya hangulatváltoztató izék amik függetlenek mindentől.
Reggel a buszra felszállt két csávó, az egyik egy nagy zöld vödörnyi vizet hozott, a másiknak a kezére volt tetoválva házilag, hogy Lilla:)
Egy pasas pedig a metróban guggolt a mozgólépcső alsó végénél és fotózta azt.

mi kék, ha ég!?
mi zöld, ha okád!?
hegesztővel kezemben, alkohollal fejemben
azt hiszem, nincs lét.
nem tudom okát.

Ezt a verset a rím szülte és én nyestem meg. Néha ilyen is kell ide