Hazajöttem. Pénteken már le is lépek. Sűrűek a dolgok, de jól van ez így.
Bretagne érdekes volt és változatos, volt, amikor az életünket féltettem kicsit, volt, amikor tágra nyílt csodákat néztünk szemeinkkel. Sokat okosodtam emberi téren nyilvánvalónak tűnő dolgokban.
Megismerkedtem egy emberrel, akivel a jövőben együtt akarunk zenélni, mert nagyon jól tudunk együttműködni, megismerkedtem egy Franciaországban (szinte) ingyenélő lánnyal, akinek értékes a nyelvtudása és személyisége is nagyon, mindezekután pedig megismerkedtem a ténnyel, hogy jövőbeni életüket együtt fogják tölteni. Megjegyzem, utóbbiban ugyanígy cselekedett még a Bretagne-i participantok nagy része is, ebből kifolyólag egy busz mögötti búcsúzkodást a buszból kiszívárgó örjöngő taps kísért sikolyokkal fűszerezve. Felnőttek vagyunk.