Nem olyan régen valaki, Enikő néven bekommentelte a blogomba, hogy:

"Kedves Soma!
Ismeretlenként figyelmen kívül hagyható, de neked talán lesz/volt egy-két személyes megjegyzésed a Zoli blogjában írottakhoz... Remélhetőleg!
2008. május 09. 13:23:02 Enikő"

A dologban érdekes, hogy azóta egyszer írt csak be, összesen annyit, hogy személyesen nem ismerjük egymást, de alkalmanként olvas. Elég furcsa ez így és kissé gyanús. Például az, hogy bár elvileg nem ismer, de tudja, hogy olvasom Zoli blogját néha annak ellenére, hogy a blogom állandó oldalsávjában nincs kilinkelve és nem is szoktam túl gyakran írni róla, szerintem gyakorlatilag soha nem fordult még elő ilyen. Ráadásként nem csak hogy nekem nem ismerősöm, de Zolinak egyáltalán nincs Enikő nevű ismerőse (az iwiw szerint). Nna mindegy, ennyire az ismeretlen Enikőről.

Természetesen nem csak neki próbáltam utánanézni, hanem annak is, hogy kire gondol. Hernádi Zoli jutott eredetileg eszembe, Enikő nevű kommentelő kapcsán evidensnek is tűnt ez. Csakhogy Zoli akkor már régóta nem blogolt és nem is írt olyat, ami miatt ez indokolt lett volna. Ráadásul mindketten külföldön voltak épp. Más Zoltán nevű blogger híján végül ránéztem Zoli blogjára, elolvasgattam az utolsó bejegyzését, kommenteltem rá és mint kiderült, erre akarta felhívni figyelmemet az ismeretlen.

A bejegyzés a világ ma talán legnagyobb Holokauszt-tagadó szervezetének, a Institute for Historical Review-nak egy propagandaanyaga, Control C + Control V. Tulajdonképpen 66 kérdést tesz fel a cikkíró magának és válaszolja meg őket. Gondolkodtam kicsit, mit is kéne erre reagálni, az eredményt olvashatjátok ti is. Zoli azt írta, hogy ez az ő blogja, -azt ír rá, amit akar- és ez igaz is, de engem általában érdekel, hogy a barátaim, ismerőseim mit gondolnak és igyekszem a nézeteik által fejlődni és rájuk is hatni. Általában csak beszélgetések által, normál kölcsönhatásban, de van néha, hogy az ember kifejezetten direkt módon megpróbál valakit meggyőzni egy tárgyról, mert annyira nagy ostobaságot követ el minden jel szerint. Volt már néhány ilyenben részem, de szerencsére sokszor az adott ember tud minden választ, csak nyugalmat kell adni neki és meg kell hallgatni, hogy összeszedje magát és rendezze a gondolatait.
Ez egy egészen más eset volt. Nem is tudtam meggyőzni semmiről, még arról sem, hogy értelmes érvelést folytassunk. Nem számítottam sokra, de azért jó lett volna erről kicsit értelmesen kommunikálni.

Az eset pozitív oldala viszont az lett, hogy kicsit utánaolvastam a témának a neten. Nem mondom, hogy kimerítő kutatómunkát végeztem, de nem is volt rá szükség. A demagóg érveléseket és nyilvánvaló ostobaságokat lefejtve a szövegről aránylag kevés tényszerű kérdés maradt. Ezeket nézegetve persze rövid távon újfent rájöttem, hogy amikor egyesek beteg elméjűnek neveznek, akkor nem mondhatom egyértelműen, hogy nincs igazuk.

"47. Ha a nácik hatmillió zsidót elhamvasztottak, mi történt a hamuval?
Ez még „megválaszolásra" vár. Hatmillió holttest sok tonna hamut tett volna ki, és még sincs bizonyíték semmilyen nagy hamulerakóhelyre."

Ennek utánaszámoltam. Kezdetben abból indultam ki, hogy az építkezéseken használatos tégla ledarált porának a sűrűsége ~2500 kg/m³, és nyilván ennél kicsit kevesebb, 2000 körüli a hamu sűrűsége, de aztán egy egyetemi honlapon megtaláltam a hamu sűrűségét, ami bár nyilvánvalóan nem emberi hamvakból lett lemérve, de az elégetett anyag jellege hasonló volt (pláne a téglaporhoz képest), úgyhogy közelítő számításokhoz megfelel. Nem is olyan kevés, 2230 kg/m³ a sűrűsége.
Hamvasztásról szóló cikkekben találtam meg, hogy egy átlagos hamvasztás után az emberből 1-2 kg hamu marad. Tekintve, hogy az ember testtömegének felnőttkorban 75%-a víz és ez az öregkorig körülbelül 60%-ra csökken, és az égetéskor a szilárd részeink jelentős része füstté válik, ez reális is.
A Holokauszt alatt a történészek jelenleg általánosan elfogadott álláspontja szerint 6millió főt tüntettek el a Föld színéről a táborok, ebből 1,1millió halt meg az Auschwitz-Birkenau táborban, a legtöbben az Auschwitz II.-ben, a Birkenau-i haláltáborban, amely 1940 áprilisában nyílt meg. Ebből hamar kijön, hogy körülbelül 740 m³ hamu kellett, hogy keletkezzen. Ez elég jelentős mennyiség, de ha azt vesszük, hogy a táborokhoz elég nagy terület tartozott, akkor 1 km²-n elolszlatva ~0,7 mm az átlag vastagsága a hamunak. Ha pedig egy tárolóba gyűjtötték a hamvakat, egy 10x10x10 méteres gödör már befogadja valamennyi halott hamvait. Ehhez pedig hozzájön még az, hogy azért a hamvakat (főleg ha el vannak oszlatva), a természet szépen befogadja és az, hogy nem egyik pillanatról a másikra ölték meg az 1,1 millió zsidó, cigány, mozgásában vagy értelmi képességeiben fogyatékos és egyéb "nemkívánatos" embert, hanem 5 év alatt.

"52. Mi volt a Vatikán szerepe akkor, amikor állítólag hatmillió zsidót megsemmisítettek?
Ha lett volna terv a megsemmisítésre, a Vatikán helyzeténél fogva minden bizonnyal tudott volna róla. De mivel nem volt, így a Vatikánnak semmi oka nem volt, hogy ellene szóljon, és nem is tette."

A válasz több, mint nevetséges, de a kérdés viszont jó, felkeltette az érdeklődésemet. Sajnos igazán jó választ nem találtam. Csak néhány részlet derült ki. Egyik, hogy XII.Pius sokáig élt Németországban és a nagy német katolikus közösség miatt is voltak kötődései arra. Egy másik dolog, hogy XV.Benedek nyomdokaiban haladt, aki az első világháború alatt volt a pápa, és ő is inkább a semlegesség megőrzésén és a béke hirdetésén munkálkodott, minthogy határozott és nyílt politikai lépéseket tett volna. A második világháború alatt Pius is a békéről adott ki több enciklikát, de nagyon jelentős lépést nem tett. A haláltáborokról pedig sokáig a szövetségesek sem tudtak, aztán egy ideig nem hitték el, és a már a háború elején elkészült fotót az Auschwitz-i haláltáborról csak 1945-ben értékelték ki. Bár a mindenkori pápának is vannak hírforrásai, a huszadik század közepén egy modern háborúban valószínűleg ezek igencsak korlátozottak.

"44. Ha a német terület táboraiban lévő összes krematórium kapacitásának száz százalékát vesszük, legfeljebb mekkora nagyságrendű holttestet tudtak volna elhamvasztani az egész időszak alatt, amikor ezek a krematóriumok működésben voltak?
Kb. 430 600-at."

Kis keresés után találtam a Birkenau-i tábor krematóriumáról egy leírást, az alapján az jött ki nekem, hogy összesen 1,3 millió embert lehetett elégetni a tábor működése alatt.

A fentieket nem azért írtam, hogy vitába bocsátkozzunk ezeket illetőleg, hanem mert számomra érdekes volt ezeknek utánanézni, és talán másnak is felkelti az érdeklődését. Még ha nem is kellemes dolog ez. Valamint rávehet embereket arra, hogy egy-egy elolvasott állítást gondoljanak át, mielőtt másoknak is hirdetik. Az IHR cikkében minden állítást egyszer "bizonyítanak" és 6-szor megismételnek, hogy bevéssék az új "igazságot" és a legtöbb ember szépen teljesíti is ezt a feladatot.

Végül, itt van egy meglehetősen morbid kis izé .