Learning to smile

- Mi ez?-Ez egy eszpresszó.-És Őn?-Én zongorázom.-És én?-Maga egy vendég.Hmm.. de finom, príma hely.Hmm.. de finom, príma hely.-És kérném, nem lehetne másképp...-Nem, mert ez egy eszpresszó.-És...őőő...mondja, nem lehetne....-A pohárára gondol?-Igen! Nem lehetne…

Elérkeztem a 3-ból a harmadik füzetemhez a Matematika A1a tárgyból, utána még példamegoldás, és a főbb tételek átolvasása, újratanulása. Örülök, hogy legalább a finisben ilyen jó vagyok. Mindamellett, most a babámat akarom.

Hümhüm. Azért meglep, hogy csillagos szavakat írok a blogomba. Szavat.

A papír mindig a perforációnál a legerősebb. Én meg a vizsga előtti napon vagyok a legaktívabb. Tanulok szépen, szarni sem mentem analízis nélkül, ami egyéni csúcs. Hagymás-sajtos-tükörrántottámhoz viszont nem jár derivált. Odáig még nem süllyedtem. Csak Soma-féle…

Mire nem jó, ha tanul az ember :)))

Eszembe jutott, hogy megveszem esetleg a Buddhapest pólót és elviszem Párizsba. De elgondolkodtatott eközben az, hogy mit szólnak az emberek, ha valakire azt látják írva, hogy: "Buddhadögvész! Hagyd el az énedet!" Lehet hogy kissé demoralizálónak találnának...

Megnéztem Olé Nydahl honlapján, hogy mit csinál egy nap. Hümhüm. Kettős kicsit a dolog, mert egyrészt logikus, hogy szükség van arra, hogy úton legyen igen sűrűn, és tanításokat adjon, másrészt meg nagyon távol van a mindennapi élettől az, amit csinál, és neki…

Lehet, hogy valójában nincs kanál. Nincs kés sem. Én sem vagyok. De ebben az adott képzelgésben, szenvedésben, isteni gondolatban, vagy miben, akármi is legyen, praktikus úgy gondolni, hogy nem jó ötlet belevágnom magamba a kést.

Megvettem a jegyemet Párizsba.Indulás: 2007. január 25. 13:40Érkezés vissza: 2007. február 10 15:50W6 223 és 224. 1 feladott csomag. 2 kézipoggyász. 1 szerelmetes kedves egy buszmegállóban Párizsban. 2 szülő, akiket még meg kell hallgatni, még ha ez 99% valószínűséggel…