- Mit nézel?
- Magamat. Amilyen voltam.
Álom HP-szimulátorral
2013.07.15. 06:58 karamcsand
Napi álom:
Két baráttal (?) elmentünk valami sportcentrum-szerű létesítménybe, ahol egy jó magas teremben fel lehetett mászni három fej nélküli óriásbagolyra, amik a fejük helyénél lévő kampókkal a falban rögzített gyűrűkhöz voltak erősítve. Ha az ember megkapaszkodott a bagolyok bőrhámjaiba, akkor valami szélgép segítségével ezek vízszintesbe emelkedtek és tényleg úgy mozogtak, mint valami óriásbagoly, az ablakon kinézve pedig a szembelévő falon valami HP-jelenetet lehet látni.
Mindeközben egy ütős rock-szám ment azzal a szöveggel, hogy "Stay Alive, Spartacus, Stay Alive!"
Szólj hozzá!
ülőhely szorulás
2013.06.22. 11:26 karamcsand
25 év után megtudtam, hogy milyen a székrekedés
.
.
.
Szar.
Kicsit bővebben, pont ilyen:
1 komment
álmok megint
2013.06.13. 15:53 karamcsand
Amire emlékszem: Egy női rokon vezette autóban három escort-lány ült és nem egészen mertem megkérdezni, hogy miért is, de úgy festett, hogy dolgozni viszi őket. Aztán idővel villamos lett az autóból (combino) és már nem láttam senkiről, hogy hol van.
Szólj hozzá!
Barátság
2013.06.11. 00:59 karamcsand
- Ha nem lett volna minden rendben, mit tettél volna?
- hát mit? szétvertem volna a fejed egy lánccal. :)
(date: amikor én még kissrác voltam)
Szeretem a barátaimat
(date: amikor én még kissrác voltam)
Szeretem a barátaimat
Szólj hozzá!
Üldözési mániáról, szeretetről és hamburgerről
2013.06.10. 19:01 karamcsand
Érdekes, hogy superstan is már aggódik értem; értékelem ebbéli érzéseit.
Olvastam régi blogokat régi emberektől, akiket szeretek-szerettem. Néha az ember úgy érzi, hogy jobban kellett volna figyelnie másokra, néha, hogy jobban kellene figyelnie másokra, de a mindenkori jelen pillanatban mégsem. Valószínűleg pedig de, csak korlátok vannak és bárhogy szeretnénk, nem tudunk mindenkinek mindig ott lenni és figyelni és meghallgatni és letörölni arcáról minden könnyet, hogy ne legyen se fájdalom, se halál, se jajkiáltás.
Viszont néha jó utólag meghallgatni valakit. Erre például jó az internet. Néha visszanézel valaki elmúlt lelkének áporodott nyomába és meglátod, mi volt ő és így talán arról is fogalmat alkothatsz, most ki. Nem teljesen, de jobban.
Néha nem tudom, hogyan lehetne másokon jól segíteni, pedig úgy érzem, tudnom kellene. Mert az nem lehet, hogy nem. Gyerekes, de talán igaz gondolat. Mint ahogy ez is: "szerintem jól teszi, hogy a legjobbat keresi még annak árán is, hogy emiatt sokat kell csalódnia."
De persze az is, hogy el kell tudni engedni.
De persze: "Mert én ÉN vagyok"
És persze: "IGEN"
Bonyolult néha a világ attól, hogy ilyen egyszerű.
Van, hogy megbántok másokat. Most ezt a nem közel álló személyekre értem. Furcsa, ki hogyan reagál a szavaimra. Lehet, hogy a stílus vagy az őszinteség a baj, de talán azért elég sokszor a dekódolújukban akad valami gond. Azért én próbálkozom.
Jó döntést hozni nem is olyan egyszerű. Tudod, "Cselekedj meg mindent, ami jó és kerüld el mindazt, ami rossz". Lehet, hogy az utalásaimat lassan már csak én értem... mondjuk én vagyok az egyik fő olvasom (vagy egy jövőbeli énem), úgyhogy ez részben nem is baj. A minap is milyen jól jött, hogy 2005-ben iktattam ide valamit :-)
Olykor eszembe jut, hogy szerintem milyen könnyű jó (a szó egyik legszebb értelmében jó) embereket szeretni, mégis mennyi mindenkinek nehezére esik ez.
A felnőtt emberek sajátos bájának egyik ekletáns példája, hogy (bocs, ha rosszul használom az ekletánst, ideillőnek tűnt) sokat kell múltat idézniük, mert bizonyos dolgokra nem akad idő a jelenben és így bizonyos definíciók fenntartásához válik szükségessé az ismétlés, még csak nem is valami részben új teremtéséhez. Ezt jó észrevenni.
És persze egy konkrétum, ami nem változik: Most is tanulnom kéne. Gyerekség, de ilyen a világ. És ilyen vagyok. És ilyen is voltam. Ilyen vagyok...
Van, hogy megbántok másokat. Most ezt a nem közel álló személyekre értem. Furcsa, ki hogyan reagál a szavaimra. Lehet, hogy a stílus vagy az őszinteség a baj, de talán azért elég sokszor a dekódolújukban akad valami gond. Azért én próbálkozom.
Jó döntést hozni nem is olyan egyszerű. Tudod, "Cselekedj meg mindent, ami jó és kerüld el mindazt, ami rossz". Lehet, hogy az utalásaimat lassan már csak én értem... mondjuk én vagyok az egyik fő olvasom (vagy egy jövőbeli énem), úgyhogy ez részben nem is baj. A minap is milyen jól jött, hogy 2005-ben iktattam ide valamit :-)
Olykor eszembe jut, hogy szerintem milyen könnyű jó (a szó egyik legszebb értelmében jó) embereket szeretni, mégis mennyi mindenkinek nehezére esik ez.
A felnőtt emberek sajátos bájának egyik ekletáns példája, hogy (bocs, ha rosszul használom az ekletánst, ideillőnek tűnt) sokat kell múltat idézniük, mert bizonyos dolgokra nem akad idő a jelenben és így bizonyos definíciók fenntartásához válik szükségessé az ismétlés, még csak nem is valami részben új teremtéséhez. Ezt jó észrevenni.
És persze egy konkrétum, ami nem változik: Most is tanulnom kéne. Gyerekség, de ilyen a világ. És ilyen vagyok. És ilyen is voltam. Ilyen vagyok...
12 komment
az elengedésről
2013.02.07. 11:35 karamcsand
Ma, munka közben történt. Egy adattáblát szerkeszgetek két hete; egy általam vezetett, tökéletlen napló, a számlák és a tökéletlen világ nyomait rendezgetem.
Eszembe jutott, vajon miért nem kezdtem idő közben újra a szerkesztést, hiszen időnként annyira sok hiba volt már benne, hogy talán érdemesebb lett volna.
Rájöttem, hogy nem szeretek veszíteni. Nem abszolút értelemben, hanem aktuálisan, amikor ott van egy adott probléma. Nem szeretem félredobni hosszú idő munkáját, inkább szöszölök vele és lépésről lépésre felfejtem a problémákat, újra és újra nekiesve a végtelen halmaznak.
Ez végülis olykor jó, éppen ezért volt mindig türelmem olyan dolgokhoz, mint az origami, a varrás, a tanítás.
De ugyanakkor ezért nem tudok tanulás közben tovább lépni egy meg nem értett tételen, vagy az életben akárhol egy meg nem oldható, de közel sem létfontosságú problémán.
Most éppen egy .xlsx-táblázaton.
Figyelni kell erre. Meg kell különböztetni azokat a helyzeteket, amikben van értelme ennek a szöszölésnek és azokat, amikor a hosszú idő alatt, gondos törődéssel ápolt kis gazról be kell látni, hogy még mindig egy kis gaz, vagy esetleg már csak egy elszáradt nyomi biomassza.
Szólj hozzá!
álom, állat, hab
2013.02.02. 10:43 karamcsand
Ma ló- és gepárdszelídítéssel álmodtam.
-
Tegnap este pedig gofrit készítettem kedves páromnak és büszke voltam magamra. Na nem azért, mert ez akkora kunszt, hanem mert egész jó habot vertem ahhoz képest, hogy eszközök híján egy villával álltam neki.
-
Bejelentkeztem varrótanfolyamra.
Najó, természetesen nem ez a helyzet, csináltam már ennél durvábbat is és tényleg érdekel ez, de azért ezeknek megvan a maga... hát talán azt mondhatom, hogy pikantériája?
-
Elkezdtem foglalkozni LATEX-kal, de megint úgy érzem, hogy minden informatikus annyira kocka és annyira szakbarbarian, hogy az borzasztó. Egy kezdők számára készül leírás első oldalain már olyan fogalmakat használ, amitől minimum egy nettó agyvérzés kerülget, pedig én 25éves ifjú mat/info-szakos hallgató vagyok, szemben az ezt a jegyzetet szintén használó ötvenes matek-X szakos tanárokkal.
Türelem, türelem, türelem.
-
Van diákigazolványom. A korábbi rózsaszín stílussal szemben ez most linzer-színekben pompázik. Mondjuk arról fogalmam sincsen, hogy a matricát hova kell majd ragasztani, mert kb egy matrica számára van csak hely, de valahogy biztos lesz.
-
Éneklésből sürgősen össze kéne szednem magamat, de a vizsgaidőszak után most egy megfázás(+bölcsesség-növesztés?)-torokgyulladás akadályoz.
Szólj hozzá!
...és egyéb barátok
2013.01.31. 18:15 karamcsand
Találkoztam egy harmadik emberrel is. De ő kakukktojás, mert lassan egy éve gyakran látom, csak most erőt vettem magamon és megkérdeztem, hogy ő-e ő. Ő volt ő.
Szólj hozzá!
XLS(X) és egyéb barátok
2013.01.31. 18:14 karamcsand
Az ősöreg kapcsolatok napjait éljük. Az elmúlt egy hétben a második ilyen emberrel futok össze. Szokásos reakciók. Táguló pupilla, hallhatóan felpörgő agyműködés, bemutatkozásképpen a saját nevünk helyett a másikét mondjuk.Vagy a kontakt ember nevét.Vicces módon ebben a két esetben ugyanaz a név, de nem, mondom NEM, nem Zz az, ráadásul egyazon név alatt két különböző ember lakozik.Szóval találkozunk egy meglepő helyen és időben.
A rövid változat:
- Szia, mit csinálsz mostanság?
- Rohanok
A hosszú változat:
Nem, ezt most nem fogom ideírni. Ez ugyanis uszkve 30 óra szinte folyamatos egy légtérben létezést foglal magába, együtt tanulást, együtt evést, két esetben együtt vizsgázást is. Amiken kívül mindkettőnknek volt még vizsgája (főleg mert az előbbi kettőből az egyik nem volt az enyém, neki meg eleve 6 volt). Mindenesetre remekül beszélgettünk a világ dolgairól, ügyes-bajos dolgainkat intéztük, szóval tanulságos és jó volt ez a random találkozás.
-
Aztán vannak mostanában érdekes álmok, és bár az emlékük megkopik, annyit gyorsan feljegyzek ide, hogy mai álmomban a munkahelyem és egy tó környéke (?) voltak a helyszínek és túl sok cucc, illetve egy éneklő ember mozgatták a szálakat.
-
Vége életem első olyan vizsgaidőszakának, amit sikeresnek mondhatok És leginkább egyedül csináltam És mégsem vagyok vele elégedett. Sajátos összeállítás, de szerintem jó irányba mutat. Addig is ezúton küldeném el melegebb éghajlatra mindazon körülményeket, amelyek nyomán 7 vizsgámat egy olyan 9napos intervallumban kellett elvégeznem, amelyben egyébként dolgozni is kellett mennem. A többi sem volt egyszerű eset, de ez beütött.
-
Van a munkahelyemen egy nagyobb lélegzetű feladatom az éves zárással kapcsolatban, aminek okán az általam megteremtett nyilvántartást, amit felvételem óta csinálok, át kell nyálazni és belőle adatokat kinyerni. Tanulságos. Egy ilyen munka során az emberre visszahull egy évben elkövetett valamennyi hibája, legyen az elvi, vagy gépelési. Ez hosszú távon rendkívül tanulságos és produktív, de rövid távon kiábrándító és ijesztő.
-
Közben eltelt néhány óra és csak megerősíteni tudom: MINDEN hibánk visszahull ránk. Órákon keresztül törtem a fejemet, hogy hol lehet egy számla, amikor kiderült, hogy nem létezik, csak lehúztam egy excel-cellát és ugrott a számláló.
2 komment
