- Miért pakoltad össze a zsákomat?
(odamegy a kutya)
- Szia Earl!
- Felmehetnénk a Taho tóhoz a nagybátyád házába, barangolhatnánk egyet...oh...
- Mi az?... jaj ne. Kullancs?
- Maggie, nehisztizz légy szíves! Van Gyufád?
- Nem égetheted ki, Jordan!
- Ki kell jönnie, nem maradhat bent a feje.
- De ki lehet szedni égetés nélkül is!
- Akkor hozz alkoholt!
- Jó... De várj, nincs itthon.
- Nincs itthon alkoholod?
- Itthon nem szoktam operálni, Jordan!
- Olívaolajad van?
- Az van. Várj, milyet hozzak: majorannást, vagy rozmaringost?
- Rozmaringost.
(A kutya nyüszít picit)
- És, mit csináltatok? Hogy hívják azt a barátodat?
- Seth.
- Miről beszélgettetek?
- A halálról... Naponta találkozom vele, miért ne beszélgethetnék róla?
- Remélem, nem kezdesz el te is majd imádkozni műtétek előtt. Na, itt van.
(Leereszti a lefolyón a kullancsot)
- Nem beszélgethetnénk mi is egy kicsit?
- Majd ha kempingezünk!
- Nem, nem, Jordan, én most nem mehetek kempingezni!
- Több időt kell együtt töltenünk.
- Így van! Igazad van. Akkor most próbáljuk ki, tudunk-e együtt lenni öt percet, minden tevékenység nélkül, csak együtt. Szó nélkül.
- És mit csinálunk?
- Csak itt vagyunk.
- Hozom a turistatérképet...
- Ne, ne, ne , ne! Úgy, hogy nincs más itt. Csak mi ketten.
- És mit kell csinálnom?
- Csak nézz rám!

-

- Egész nap arra várok, hogy újra találkozzam magával, pedig nem is ismerem.
- Mit szeretne tudni?
- Azt, hogy miért öltözik mindig így, hogy miért nem adja meg a telefonszámát, hogy... nős, ugye?
- Nem.
-Hajléktalan?
- Nem
- Akkor jazzdobos