Pain of Salvation-t hallgatok. Néha igazán elgondolkoztat. Olyan szempontból, hogy jó zene, igazán zseniális részek vannak benne. De néhány szám elejét s végét olyan mértékben semmilyenre írták meg, hogy a csipa bujkál ki a szememből jobbra meg balra. A gondolkodás miértje (többek között) az, hogy nem hiszem el ezt, és feltételezem, hogy a hiba az én rendszeremben van.
Judit mondta, hogy egy zene talán akkor jó, amikor már nem veszed észre benne a hibákat (kezdve az előadói hibáktól a stúdióhibákig, zeneszerzői hibákig), hanem tudod csupán csak élvezni. Az a baj, hogy ha egy számot századszorra hallgatok meg, főleg ha nagy szünet után újra, akkor másképp szemlélem, és akarva-akaratlan észrevételezek dolgokat.
Pájó azt mondaná talán, hogy majd ha én fogok Európaszerte turnézni, akkor kritizáljam őket. Ebben is van igazság, bár nem értek vele összességében egyet, mindenesetre azt is mondaná az én kedvesem, hogy hajnali egykor húzzak már el aludni, úgyhogy most jól elhúzok aludni.