Learning to smile

Ma benézett a teaházba Szandra, aki régen üzletvezető volt. Nem egészen mellesleg matematikus-hallgató, úgyhogy végre valakinél rá tudtam kédezni a csomók matematikai problémájára, mint általános matematikai kérdésre. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy este fél 11-kor…

Nézegettem blogokat és eltöprengtem, hogy miért van az, hogy sokan elkezdik a blogolást, de abbahagyják, sokan meg írnak olykor, de folyton csak idéznek vagy képeket raknak be. Egy pillanatra az fészkelte magát az agyamba, hogy talán félnek megnyílni illetve talán bizonytalanok…

11 körül este, amikor jöttünk ki a teaházból, vadludakat hallottunk a ködben...