Összefoglaló mű következik a márciusomról.
Voltunk Pájóval Fodor-Shodor nemLajos nemKoncerten. Aztán Pájó lelépett, de én maradtam, még énekeltem is egyet az est sztárjával. Jó volt, és ha veszem majd végre a fáradtságot, akkor az utómunkálatait el is végzem az estnek, nevezetesen dalok tanulását olyan remek alkotóktól, mint Sziámi, Baksa-Soós, Pluto, Berki Tamás, Lovasi. És persze tartozom az örökkévalóságnak Cseh Tamás-dalok tanulásával is, hiszen Máté epedve várja a kooperációnkat, Süni pedig mindenki javára megosztotta velem számos dal szövegét és akkordjait különféle docokban.
Ehhez a témához valamilyen szinten kapcsolódik, hogy miközben Fodor úr kifejtette az esten, hogy én valamiképpen az ő titkoltan és véletlenségből eredő módon a tanítványává lettem egy bizonyos transzcendens szinten, én is foglalkoztam Mimi személyében én is valamiféleképpen tanítványra leltem. Bár ő ez esetben sokkal konkrétabban az. Ugyanakkor egyelőre az a rendszer látszik megindulni, hogy random időpontokban találkozunk és kicsit segítek neki, aztán ő magát képezi. De ez talán jó is így.
Voltunk Danny-koncerten is. Danny budapesti koncertjei végképp elfordultak abba az irányba, amit a fentebb említett Balázs nevű úriember is művel, nevezetesen hogy azt játssza, ami éppen eszébe jut, amit szeret; időnként megszavaztatja a következő számot a közönséggel, stb. Annyi eltéréssel, hogy Balázsnak kevesebb saját száma van. Viszont szerintem kettejük közül ebben a hónapban Danny volt a kevésbé felkészült. Úgyhogy újfent felismertem, hogy azért elég jó liverpooli kölyöknek lenni és family-bandben kiteljesülni. Megkönnyíti a melót.
Azért kicsit gyúrhatna Danny ének és gitár vonalon is.
*
Volt 2 színházi élmény is.
A Fajok Eredete. A Sirályban. Bea ajánlotta, mert ő volt a jegyárusnéni és neki bejött. Nem volt rossz. Még Pájó is többször nevetett közben. A baj csak az volt, hogy a jó részeken kívül voltak rossz részek is és a rosszak hosszabbak voltak, mint a jók. Ami azért baj. Rossz.
Három szereplős minidarabról van egyébként szó, akik közül Mucsi Zoltán a közismertebb arc, bár valószínűleg ha jobban képben lennék színházi berkekben, ismerném a másik két úriembert is. A darab számos vonalon bomlasztja a közönség beidegződéseit, néha az egész idegrendszerét is, ami jó, csak néha túl hosszú részek voltak, amikor zenei aláfestéssel adták elő magukat a szereplők és közben azt hitték, hogy viccesek. Azok voltak. Az első ilyennél, az első 3 másodpercben. Aztán már nem. Bár egészen más, kicsit eszembe juttatja a L'art pour l'art társulatot, az ő utolsó általam látott előadása is pont ilyen volt. Mintha nem tudtak volna megtölteni két órát használható cselekménnyel és poénokkal.
La Mancha lovagja. Magyar Színház. Nem illik ezt mondani, de mégis kikívánkozik, hogy hiányzik Szakácsi. Ettől függetlenül az új Don Quijote is jó volt és a társulat is kitett magáért. Kicsit énekhang tekintetében nem stimmel a főszereplő páros. Dulcineának túl magas a hangja a szerephez, Don Quijote pedig nem tud annyira énekelni, mint ahogy a szerep megkívánná. Mindazonáltal a darab jó volt és így legalább feledteti az utoljára itt látott darabot, az István, a Királyt, ami otrombán rossz volt.
*
A munkahelyem még megvan, néha jobb, néha rosszabb. Holnapi fizummal véget ér a kocsitörlesztés időszaka.
Némely belső problémák miatt eléggé elszabadultak az indulatok és bár sokszor érthető, ha valaki felháborodik, azért sokan túllőttek a célon és annyira hirdették, hogy a másik mennyire értéktelen személy, hogy maguk is többé-kevésbé azzá váltak a szememben. Ez szomorú. Persze az egész ügy kirobbantója sem vezeti a Best Humans TOP5 listát..
*
Neten kaptam meghívót a Frankfurt Musik Messére. Ez a világ legnagyobb zenei vására. Vágynék oda. Talán majd egyszer.
*
Pájó megint beteg, ezúttal az aktuális fosós-hányós betegséget kapta el. Közvetve ennek nyomán kaptuk a hírt, hogy apukám féltestvérét megoperálták és úgy fest, hogy nagyon nagy eséllyel kiütéssel győzött a pajzsmirigy-rákkal szemben. És ez jó.
