Szerdán voltunk Pájóval Paul Potts koncerten. Ő az a fickó, aki a brit Megasztárt, a Britain's got Talent-et megnyerte és főleg operát szeret énekelni (a bemutatkozó dala a
Nessun Dorma volt).
A koncert sajnos kicsit csalódás volt. Bár erről ő tehetett a legkevésbé. Pájóval azon a véleményen vagyunk, hogy ő egy igen tehetséges énekes, de nulla tapasztalata és tehetsége van a show-bizniszhez és ez sajnos nem mellékes. Az egyedül énekelt saját darabjai eléggé rendben voltak. Nem mindig éreztem szerencsésnek a darabválasztást, de ez azt hiszem, egyéni preferenciák kérdése. A koncert nyitását és az állandó kíséretet adó szimfónikus minizenekar nem volt rossz, úgy tűnt, minden rendben van. A probléma ott kezdődött, amikor egy duetthez felhívta a színpadra Vajda Júlia magyar énekesnőt. A hölgy nem igazán hozta a színvonalat.
Paul Potts -félig még amatőr lévén- nem tudta végigénekelni az egész előadást (így is minden darab után megivott egy pohár vizet), 3-4 számonként mindig tartott egy szünetet. Itt jött a katasztrófa. Vajda Júlia kezdett magyar operetteket énekelni. Nem csupán a darabok, de az énekhangja is kritikán aluli volt, komoly kínokat éltünk át. Ezt csak súlyosbította, amikor az elsőhegedűs kezdett magánszámba és buzgón fűrészelte a vonóval a jobb sorsra érdemes hangszerét.
Éveket öregedtünk, de egyszer csak vége lett. Visszatért Paul Potts, természetesen ráadásnak elénekelte a Nessun Dormát.
Paul Potts jó, de meg kell tanulnia kontrollálnia a környezetét. Vagy találni egy jó menedzsert. Mert ez így arról szólt, hogy "Hozzunk egy nevet Angliából, valahonnan előrántunk egy magyar operetténekesnőt, hogy a nép örüljön, felturbózzuk fénytechnikával és némi visszhang-effektel, és kész a kasszasiker". Csakhogy erre én nem vagyok kíváncsi.
*
Másnap este a Margitszigeti Szabadtéri színpadra mentünk Anoushka Shankar-koncertre. Ez nekem nagyon fontos volt, mert amikor legutóbb vettem jegyet, Pájó egy utolsó pillanatban adódó lehetőség miatt lemondta. Koppányt hívtam el akkor, aki élete egyik legjobb koncertjének nevezte és ezzel én maximálisan egyetértettem. Csak a kedvesem nem lehetett velem.
Szóval a tavalyelőttit pótlandó most újból beneveztünk a koncertre. A Margit-híd természetesen le van zárva (azóta már a szigetet is részben elöntötte a Duna), úgyhogy egy háromnegyed órás sétával indítottuk az estét. Pont időben megérkeztünk, be is ültünk a helyünkre, kabátba és Pájó esetében 4 réteg egyéb ruhába burkolózva. A közönség elég modortalan volt, mert sörrel-pereccel ültek be és a bő tízperces késés dacára koncert kezdése után fél órával is jöttek a nézőtérre emberek. Anoushka kedvesen megköszönte, hogy ilyen időben is kitartunk. A nézőtér kétharmada üres volt és az idő előrehaladtával egyre többen adták fel a küzdelmet.
A koncert mindazonáltal jó volt, bár sajnos a két évvel ezelőttivel szemben (amikor cselló és zongora is volt) idén kifejezetten indiai zenét játszottak, a hagyományos indai hangszerekkel. Persze nem illik panaszkodni. Tanmoy Bose tablás például már Ravi Shankarral és George Harrisonnal is sokat zenélt, úgyhogy igazán az indiai zene krémjének tagja, a többiekről nem is szólva.
Remélem, hogy még jön majd Anoushka és hoz magával Pájó kedvéért csellistát is. Ez a csütörtök este most nem volt olyan jó, mint tavalyelőtt, de igazán nem hibáztathatom ezért őket.
*
Szombat reggel Kimentünk N-ivel, Dáviddal és Judittal eprészni. Kint megjelentek Liliék is, megismertük Gábort és az ifjúságot. Összesen kb. 50 kilót szedtünk le, jócskán megraktuk a kisautót. Útközben elveszítettem a motor olajbetöltő lukának sapkáját, de visszafele Judit megtalálta, sok puszi neki ezért :*
*
5 évvel ezelőtt
voltam Ábrahámhegyen az unokatestvéremmel távoli-közeli rokonoknál. Balázs gödöllői, és onnan ismert néhány embert, akik egy másik ábrahámhegyi házacskában buliztak, úgyhogy átruccantunk hozzájuk. Ott megismertem 1-2 embert, többek között Emmát (lásd a fenti képen). Persze sem vele, sem a többi népekkel nem találkoztam többé, de 1-2 hete Emma kirakott a neten egy
hirdetést, miszerint a
MOME hallgatóinak animációt levetítik Gödöllőn egy művelődési házban.
Gondoltam egyet és elmentem erre a jeles eseményre. Igen aranyos volt. Eleve nem számítottam nagy happeningre, de azért elég későn esett le, hogy tulajdonképpen a családias hangulat részben szó szerint értendő, egyébként pedig gödöllői barátok jöttek el főleg. Emma megkérdezte, hogy az vagyok-e, akire gondol, hogy vagyok, szóval kb megismert:).
Volt bodzaszörp, palacsinta, gofri, zsíroskenyér, lampionok, sőt még élőzene is. Orosz István grafikusművész plakátjai ki voltak állítva, érdekesek voltak. A bácsi szereti kicsit a labirintusokat...
Az animációk nagyon jók voltak, de inkább nem írok róluk, hanem mutatok néhányat:
