Learning to smile

Ezennel visszatérek a blogolás mezejére a nyári fáradtságból.

Érdekfeszítő életem dokumentációjának hiánypótlását talán ott érdemes elkezdeni, hogy voltunk július végén Zero-nál kertyparty céljából.

Sok mindent nem tudok róla írni, meglehetősen softcore buli volt, ez előzetes várakozásokkal ellentétben Marci nem fekete csukjában hörögve fogadott minket... pedig megtehette volna:)

Pájóval közös relaxáció céljából elmentünk Sikondára, és fürödtünk egyet a campinggel szemben lévő gyógylábvízben, meg barangoltunk Pécsett. Helyes kis város. A kaotikus templommá átalakított dzsámi kicsit sokkolt mondjuk... de aztán kis lelkemet megnyugtatta a mellékesebb helyen működő Jakováli Haszan-dzsámi, aminek mintegy 20 stabil muszlim hívője van:) Még beszélgetni is tudtam egy helyi emberkével a dzsámi és az iszlám világ működéséről.

Voltunk Munkácsy-trilógiát nézni a helyi iskolában... piszok drága volt. Nem mondom, hogy nem voltak szépek a festmények, de azért annyira nem nyűgöztek le. Hát ez van. Viszont a Csontváry-kiállítás nagyon jó volt, az igazán megérte az árát. A Vasarely-kiállítást is megnéztük, azon túl, hogy a művek 80-90%-át ismerem az otthoni Vasarely-albumból nem volt rossz.
Megnéztük még a Pécsi állatkertet és a terrárium-akváriumot is. Szeretek állatkertbe járni:)

Szegény Pájót megijesztették a csúnya repülőkutyák...

Sikondáról megpattanva Baján ebédeltünk, majd Kecskeméten kiszállt Pájó és elvonatozott haza, míg én Szolnokon összeszedtem Lucát és elmentünk TiszaPébe... mert mi egyszerűek vagyunk.

Aztán volt TiszaP, 10 nap.

Továbbra is kedvenc hely. Valahogy kívülesik a normál univerzumon, mindenki csupán az, aki, lehet beszélgetni érdemben emberekkel, szóval nagyon pihentető. Kicsit helyrebillentett.

Játszottam :)

négyzetszám

Majd folytatom még...

Bocsánat az eltűnésért. Ez még egy ideig így lesz, mert elmegyek nyaralni... hejhó

Békés Pál :(

Ilyen is van a belvárosban:)

Tegnap este elmentem kollegákkal szórakozni kicsit.

Elmentünk egy helyre a Szimpla kert mellett, ami meglehetősen új; valójában egy bolt lett kibővítve és éppen most szervezték át megint a helyiségeket (hogy lehessen nemileg szeparált WC-t építeni). Nagyon kedves hely, tele régi társasjátékokkal és egyéb szocreál tárgyakkal. Régi bőrfotelek, ágyak, kacatok; a plafonról legalább 20 csillár lóg, a pult is valójában egy régi íróasztal csak. Van mellette egy Taco-s, el is veszítettem általa a Taco-szüzességemet:).

Egész sokan összegyűltünk; játszottunk Scrabble-t, írtunk dalt a szórólapozásról, szóval igen kultúráltan töltöttük az időt, de mégis megvolt a bulifíling. Erika énekelt is egy spontán dalt, hogy "Eeez egy jó party":)

Bori és Vera át akartak nézni még a Dürer kertbe utána, én és Pedro csatlakoztunk hozzájuk, csak technikai problémák adódtak, ugyanis ők bringával voltak, én meg a két kis lábamon. Pedro mentette a helyzetet, felültette Borit a gyerekülésre, Vera kapta Bori bringáját, én meg Veráét. Ezúton is köszönet Borinak, hogy bevállalta a gyerekülést:)

Bár egyikünknek sem volt túl kényelmes a bringa, ahogy kerekeztünk a Liget fele, annyira szabadnak és boldognak éreztem magamat, ahogyan már nagyon régóta nem. Hátra volt még az est koronája, ugyanis a Dürerben fizetős koncert volt, így a Királydombon kötöttünk ki. Csak mi voltunk közel s távol, halk beszélgetős, halk zenélős üldögélés lett a finálé.

*

Kiderült, hogy Erikáék csinálnak egy weblapot. Nem is rossz, majd még figyelemmel kísérem. Ez itt a reklám helye.

*

Az esti gitározás során rádöbbentem, hogy frissíteni kell a tudásomat, mert bár már improvizálgatok élvezhető formában, még van mit dolgozni magamon, illetve a repertoárom nem elegendő. Legalábbis erősen törnöm kellett a fejemet társaságban is és a dombtetőn is, hogy mit játszak. Úgyhog szavazásra bocsátom a dolgot, kérek mindenkit, hogy írja be kommentbe azokat a dalokat, amiket szerinte tudni kell ilyenkorra mert jóóóó. Eddig a listán van a Csillag vagy Fecske, a Wonderwall.

*

A hét elején két egymást követő éjszakán álmodtam és azóta is be akarom blogolni. Először azt álmodtam, hogy az utcán megszólított Török Ádám. Másnap azt, hogy csellóztam. Sajnos a többi részlet elveszett, de valamiért ez fontos volt.

*

Hétfőn megvettem életem második autóját. Máris van vele probléma, de azért remélem, nem követtem el hibát a megvételével.

*

A bringázást eléggé megéreztem. Edzeni kéne a testemet.

Nehéz dolog türelmesnek lenni. Olyasmiben nem annyira, ami szükségszerűen be fog következni. Ha az ember vár a buszra a megállóban, vagy várja, hogy a TV-ben a húsz perces reklámblokk véget érjen, a várakozás csak bosszantó, hiszen végül megjön a busz, elkezdődik a film. És persze ezek nem annyira fontosak.

Viszont nem jó, amikor az ember levelet írt egy barátjának-ismerősének, számos kérdő mondattal és megvitatható kijelentő mondattal és 1-2 levélváltás után nem jön többé válasz. Sz.E. mondta, hogy nagyon nehéz levelet írni. Én -grafomán és spontán ember lévén- nehezen azonosulok ezzel, hiszen inkább írok össze-vissza a gondolataimról egy szedett-vedett levelet, mint hogy ne írjak. De lehet, hogy az embereknek általában nehéz. Vagy csak nincs kedvük. Vagy elfelejtik. De akkor is...

Orvul lefotóztak. ejnye.

Én meg őket többször:)

Útközben Bori lecsatlakozott, jött helyette Csaba, aztán elmentünk a Tűzraktérbe. Összefutottam Misivel és elszomorodtam, mert eléggé el van használva és szét van csúszva. :(

Elment Dóri, aztán Gergő is haza. Aztán mi is.

*

A korzón van egy tábla. Nem tudom, mi célt szolgál. Kicsit rátelepedtek a helyi erők.

Ezt meg a neten találtam, nekem nagyon tetszik:) Második világháborús bunker, amit ma szerverközpontként használnak:)

Most Bulmer's cidre folyik a torkomba.

Nézem a Fehér Zaj c. filmet Michael Keaton-nel. Nem is tudom még mit gondoljak róla.