Learning to smile

A mai álmomban egy jetpack-kel repültem, miközben óriás madarak rohangáltak az utcákon...

Számomra is meglepő, de némi nemalvással és elegendő stresszhelyzettel elértem azt az állapotot, hogy elegem van az emberek kicsinyességéből, önzésébél, nulla empátiájából, az adok-kapokból (ha te fél éve ráléptél a kislábujjamra, akkor most én is jól megtaposlak-jogom van hozzá) és abból, hogy kicsit sem akarják megkönnyíteni mások életét.

Mindenki menjen

Oda 

Minden szempontból beköszöntött a tél. Néha visszakacsint ugyan az ősz, de már nem lesz az igazi. Múlt csütörtökön ilyen hó volt...

Trafipax ellen jó, de egyébként nem biztos, hogy szerencsés

Mindezek mellett melóznak tovább az emberek. Vigyázzon mindenki magára!

A képen nem biztos, hogy átjön, de az úthenger éppen forró aszfalton gurul sűrű havazás közepette. A gőzzel az egész utca tele lett.

duplázás

A táj is fehérebb

Kell ilyenkor egy jó bakancs. Még jó, hogy volt kettő, mert az egyik rövid úton elhalálozott

Autózás közben lehet érdekes dolgokat látni. Természeteseket, mint egy darab jeges hó, ami megáll a csúcsán...

...és utánfutó patkányokat

szép álmokat

Már régóta érdekel, hogy a tematikus blogok magyarul mekkora kínálattal rendelkeznek. Na lássuk.

Történelmi blogokra is rákerestem, egyelőre leragadtam a töriblog Albániáról szóló cikkénél. Nagyon tetszik, olvassátok. Megnéztem a következő találatokat is, de lejjeb már inkább olyan blogok voltak csak, amik a következőhöz hasonló részeket tartalmaztak: "Azoké, akik elől elhallgatták '56 igaz történetét". Illetve van még érettségi tételes blog, de ez engem nem érdekel, nem ide tartozik.

Közgazdaságtan témában találtam a blog.lap.hu-n egy "Közgazdaságtan a mindennapokban" mottójú blogot, ami megpróbálja elemezni a kortárs helyzetet. Kicsit szerintem keveset magyaráz és egyéb tekintetben is van még mit fejlődnie, de egyébként korrekt munka, és mivel most még csak 8 hetes, biztosan fejlődik még.

Nem tudtam már ezek után, hogy milyen témát kereshetnék még, úgyhogy beteszem ide az utolsó két érdekes blogot, amit találtam, aztán lépek. Van egyszer egy kockablog és egy Nemlineáris blog. Előbbi főleg tárgyiasult kérdésekbe utazik, utóbbi matematika témájában ír mindenről.

Ez a bejegyzés nem volt épp kimerítő, de most erre futotta.

Először is bocsánat az átmeneti minőségromlásért. Elkezdtem két hete buherálni a html-sablonomat, aztán közben elment tőle a kedvem, így félkész állapotban van mind a mai napig. Amint lesz rá kapacitás, átnézem a kódot és kijavítom a hibákat, hogy jól olvasható, szép tartalmat kapjatok.

*

Az imént megnéztem egy lány facebook-profilját. Anno azt hittem zhi-ről, hogy ő olyan ember, akit minden ismerősöm ismer és azt a helyzetet, hogy ehhez képest én még mindig nem ismerem, azonnal meg kell szüntetni. Persze ez így volt és a kimenetel az utóbbiakban megállapított módon is történt, de cimborához képest zhi kispiskóta. Legalábbis cimborát több barátom is ismeri, ráadásul a legkülönbözőbb, egymást nem ismerő barátaim, de cimborát mindeddig csak egyszer láttam, egy nyári estén jöttszembe a Körúton a Wesselényi utcánál és csak később tudtam meg, hogy tényleg ő volt. Olyan ő, mint a galaxis, ahol minden kering valamilyen nap körül és minden nap kering különböző galaxiscsápokban, viszont mindezek kapcsolatban vannak egy nagy középponttal, aminek helyén viszont csak a homályban tapogatózhatsz.

Szóval az a merész gondolatom támadt, hogy valószínűleg 85 évesen, a Rue Mouffetard-on sétálva egyszer csak szembe fog jönni, ránézek, majd elmotyogom: 'Na végre!' Majd csendesen szélütést kapok és eldőlök.

*

Volt Anneke Van Giersbergen koncert, előre nem sejtett események által Pájó is eljött. Zeroval hármasban haladtunk rá az eseményre. Az előzenekarok minősége merőben kétes volt. Sem a Turbo, sem a Képzelt Város nem nyűgözött le és igazából furcsa is volt két ilyen csapat Anneke előtt.

Az Agua de Annique első budapesti koncertje volt ez, jók voltak. Kicsit meglepődtem, mert Anneke korábbi Danny Cavanagh-os duettjével szemben ez egy kifejezetten bulis, pörgős este volt, de azért még mindig maradok őszinte híve a hölgynek és az utóbbi időben megújult csapatának.

Megjegyzendő, hogy időtlen idők óta az első olyan koncert volt ez, ami kifejezetten az én zeném és Pájó eljött. jó irány.

*

Volt istvános szalagavató. Lüká és lányok megállapították velem egyetemben, hogy talán nem kéne már szalagavatóra járni. Nem nyújt valami sokat, az ember kicsit megsiratja fiatalkorát és a szembejövő emberek alkalmanként még megjegyzéseket is tesznek.

Persze azért az ember jelenléte emeli az est fényét fiatalabb hölgyek-urak szemében, értük mindent:-)

*

Szalagavató után elmentem Bori-buliba. Egy órát kóvályogtam, mire megtaláltam a dzsungelban a célállomást, de sikerült! Mivel zhit szétszerelte egy orvos, tsiga pedig önerőből leamortizálta magát, meglehetősen kevés ismerős arcot találtam a helyszínen, de csakhamar kommunikációba keveredtem az emberekkel és alapvetően jól éreztem magamat a népekkel. Borival kéne csinálni alkotást. felkiáltójel.

*

Eléggé kész vagyok

*

Akkora hó esett az elmúlt egy hétben többször is, hogy csak na. Ma voltunk Gyálon, hóesésben. Az tudná ezt überelni, ha köd is lenne.

Ma éjjel anakondával álmodtam, amit nem tudtam visszazárni az üvegkalickájába... túl sok anakondás youtube-videót néztem tegnap.

Munkaügyben jártam a Gozsdu udvarban. Ott sikerült fényképezni ezt, küldöm Fanninak sok szeretettel:)

Nem pénzt, hanem parkolókártyát árulnak, de ez így elsőre vicces.
Az alábbi táblázást viszont nem egészen értem.

Üres áruházban a munka is nehezebben megy...

A munkámban az egyik -ha nem a- kedvenc részem, hogy szép dolgokat lehet látni. Nem nagy dolog, de azért nem lebecsülendő.

Ez a hotel sem érdektelen. Hogy szép-e, az attól függ, ki nézi.

Valaki egy bugyit hagyott a kerítésen. T.A. szerint le lett rángatva valakiről :-)

A vezetési rutinom sokat fejlődött az utóbbi időben. Ügyesen centizek :-)

Álmomban valamiért levágtam a jobb gyűrűsujjamat. Két részletben. Külön a körmös részt és külön a többit. Már nem igazán emlékszem, hogy mi motivált erre, de aztán elkezdtem rájönni, hogy talán mégsem volt ez olyan jó ötlet és még valaki szólt, úgyhogy visszanyomtam a helyére. Kicsit vérzett, aztán odaforrt. 1-2 percig elég sután állt, de végül eltűnt minden jele annak, hogy egyszer elváltunk egymástól.

Egy másik mai álmomban valaki kivágta a mandolinom első bundját a magas e húrnál.

-

Facebook-on megindult a mesehősös profilkép-járvány. Vannak aranyosságok, meg elfeledett mesék. Én Artúrt kedvelem :-)

A hétvégén Pájóval megnéztük az Aladdint. Az ember valahogy nem emlékszik arra, hogy minden Disney-mesében énekelnek, pedig... Sajnos kb mesénként 1, max 2 érdembeli dal van, a többi csak töltelék. Azért vannak nagyon jó dalok. Pl.: Pocahontas

Újabb izgalmas e-mailt kaptam, az alábbi témával

-

Lássuk, miről kell még beszámolnom.

Találkoztam kedves Katával egy hete és ettünk kis indiait, aztán nála mézes almát pirítva, meg ilyesmit. Megelőző alkalommal majorannás májast etetett velem. Érdemes Katához menni :-). Szeretem nagyon. (nem csak a kaja miatt, mielőtt rosszmájú megjegyzéseket tennétek:))
Igen international életet él, amit irigylek tőle kicsit. Erről majd még lentebb...
Volt némi stressz éppen rajtam és Kata mellett -90%-ban tudtán kívül- előjött belőlem sok régi érzés, egészen felkavarodtam. Persze csak soma-mértékkel. Egy somát nem lehet igazán felkavarni. Olyan vagyok, mint az állott rókatetem. Ha esik rá eső, aztán megsüti a nap, kicsit hullámzik a mellkasa és tele lesz élettel, de nem kezd rémülten rohangálni, ahhoz azért már kicsit túl sok mindent élt meg.
Kaptam tőle sok zenét meg filmet, feldolgozás alá helyeztem ezeket. Van mit... De most jó, mert találkoztam valakivel, aki érdemben tudott mutatni nekem olyat, ami részben vagy egészben ismeretlen előttem, de érdemekben gazdag.
Aztán ő most dolgozik rendesen. Érdekes, kezd minden ismerősöm dolgozó ember lenni. Furi. Tegnap is összefutottam néhány óra különbséggel két sráccal, akiket az istvánból ismerek, és mindegyik öltönyösen nyomult a Nádor utca környékén. Szokatlan.

-

Újraolvastam a Védett Férfiakat (írta Merle Robi könyve). Még mindig jó, még mindig meredek. Merle csodálatos. Illetve nem az, de épp ez benne a csodálatos. Akár a Mesterségem a Halál, akár a Védett Férfiak képes egy rendkívüli történetről és ennek főszereplőiről úgy írni első szám első személyben, hogy az egész teljesen köznapi, közeli lesz. Mint amikor benne élünk. Csakhogy a legtöbb könyv, amibe az ember beleéli magát, felemeli az olvasót és repíti. Ez viszont mellédtelepszik és végigsétáltok a történeten. Ez nem feltétlen érezteti folyamatosan a hihetetlen olvasásélmény hatását, de azért aki kicsit is belegondol, hogy milyen nehéz ezt így megírni, az minimum a mutatóujjával megérinti lelkének kicsiny kalapját a tiszteletadás végett.

-

Néha kicsit ellep az irigység, mert sokan körülöttem fényes pályákat futnak be, olyat látnak, amiről én egyelőre nem nagyon álmodok. Főleg azért van ez bennem, mert azt érzem, nincs a lábam alatt stabil talaj, el vagyok némiképp veszve. Persze, a másik oldalról látom azt is, hogy az ún. "felnőttek" is ugyanígy vannak, sőt sokszor sokkal jobban el vannak veszve, mint én.
És amikor néha nem érzem, hogy hova tartok, amikor elfelejtem azt az 1-2 célomat, ami még éltet, megértem, hogy miért olyan elveszettek sokan. Cél nélkül az ember csak sodródik szerte-széjjel és kapkod a látszólag stabil pontokba.

Ezt most itt abbahagyom, mert kezd nagyon ezoterikus-bölcselkedős hangnem kibontakozni, de azért ezt komolyan gondoltam.