Carmina Burana, Művészetek palotája, ma este
Az előttelévő darab szinte tökéletesen igazolta a mottót, pedig azz írtam be hamarabb. Mindamellett Gondolkodom Vedres Csaba szavain, akitől megtudtam, hogy némely időszakokban a hangversenyek és egyéb zenei előadások a mai popkoncerteknek feleltek meg, a közönség evett-ivott-ésmindenmástcsinált, ha valamelyik tétel tetszett nekik, megismételtették és őrjöngtek. Kíváncsivá tesz, hogy nekik esetleg nem volt sok a hegedű, nekik a hegedű lehetett a ma gitárja, dobja (dobgépe). Persze valahol mindegy. A mában élünk, a ma ízlésével hallgatjuk (legtöbben) (általában) a zenét, és ha valamit nem szeretünk, az lekerül a repertoárról, mivel nem ment el senki, és azt a zenészek és a fölöttük állóak nem szeretik.
Beszéltem Enivel vágyálmokról, kiábrándulásról, mégsékről, hiányokról dióhéjban
Jó lenne, ha minden álom párosítható maradna életünkkel és nem mondanánk hogy csak álom és elveszett
remélem, nem fogok kiábrándulni
bizonyos ideákat jó érzés követni, mégha amúgy távol is áll az ilyesmi tőlem. HINNI! DOLGOZNI! Valami ilyesmit írt valahavolt történelemtanárom valahavolt emlékkönyvembbe Széchenyi nyomán. És bár tulajdonképpen általában nem értek vele egyet, itt mégis kicsit tépelődök, hogy meddig érdemes hinni bizonyos tökéletességekben és mikor kell azt mondani hogy ez már így is elég jó, pontosabban ennél jobb már nem nagyon lehet. Érdekessége a dolognak, hogy néha nagyon is gyakorlati dolgokban jönnek ezek elő, néha meg kicsit kevésbbé. Hiszi-e vagy sem az ember, hogy mennyországba juthat vagy megvilágosodik, vagy akármi mást, jó irányba mehet, jó neki az út. Hiszel-e abban, hogy lesznek bizonyos mélységek, amiket tartósan átélsz itt és most- ez viszont annyira megfogható kérdés hogyy valami borzasztó. Még gondolkodom. És persze kíváncsi vagyok valahol hogy akik túlléptek ezen a kérdésen, hova léptek.
Sajnálom, hogy nem láttam Zolit és Enikőt és Viktort és Nórit.
Ahogy mentem haza, az Örsön beszélt magában egy emberke, amúgy nagyon szép hosszú posztókabátban és nagy sapkában. Mondott valamit sárga mindenről meg sárgából készült gyertyatartóból. Hallgattam volna még, de mennem kellett. Remélem, még találkozom vele.
Nem emlékszem néhány gondolatra és érzésre, amikkel lezártam néhány gondolatot és érzést, és utóbbiakra sem egészen és ez most zavar. Majd előszedem még őket.
Legyen szép a napja mindenkinek. Legyen szép a Holdja a Napnak. Legyen szép....