Gyakorlatilag végleg eldőlt, hogy nem megyek Tor-Túrára
ennek nem örülök
Jó lenne, ha kezemben tartanám tanulmányi sorsomat, de nem teljesen 100%os ez most. Egyéb tekintetben tartom a magam sorsát, olykor másokéba is belenyúlok, de igazából egyre kevsébbé hiszem, hogy ezt jól teszem. Pontosabban, hogy van pozitív eredménye. Gyakran eszembe jut Zoli és Enikő. Ma valakinek megemlítettem Lillát és utána gondolkodtam kicsit rajta és rá, jó lenne látni, és beszélgetni vele. Jó dolog a tánc, de fárasztó kicsit. Pénteken háromtól hétig fogom kábé művelni. Különböző formákban. Egyre jobban zavar, hogy kicsúsznak a kezemből a számomra fontos dolog. Gitározni alig tudok menni (egy hónapja voltam utoljára és idén először), tanítanás sem jön össze, pedig érdekes tanulságaim lehetnének belőle, önfejlesztés meg szintén elég foghíjas, mondjuk úgy, konvergál a nullához. Találkoztam hazafele jövet Szász Előddel, aki legutóbbi találkozásunk óta gyűrűző lett, és mondta, hogy menjek madarászni. Júniusban voltam utoljára. Nekem is hiányoznak. A madarak és az emberek is. Barátaimat kommunikációsan egyre kevésbbé érem el. Vagy azért, mert nem találkozunk, vagy azért, mert mással vannak elfoglalva, esetleg máshogy értelmezik a barátságot. 1-2 kivétel van talán, de mindenesetre ez most így nem jó szerintem. Túl távol van az ideálistól. Szíveszerelmem továbbra sincsen, és kor és múlt és a napi életem kapcsán ez is sokszor rossz, persze megszokott rossz. Érdekes, hogy másnak is, olyanoknak is, akiktől a legtöbben nem várnák, vannak ilyen gondjaik. Lehet, hogy ezek közül sokminden annak az eredménye, hogy ismét elkezdtem iskolába járni, ráadásul utolsó év, de akkor is kicsit sok ez csak ennek az egy oknak okán. Remélhetőleg őszi szünet címen futó esemény során lesz egy kis időm ezekre a dolgokra, emberekre, madarakra. És persze 1-2 kivételes esemény addig, mint a Genesis-ELP-PinkFloyd est (ELPirates, Trinity, Echos of PinkFloyd---> www.kethold.hu ) , feldobhatják, lazíthatják az életet.