Találkoztam Enivel (N.E.E.) ma és jól éreztük magunkat. Tavasz óta talán ez volt a találkozásaink közül a legjobb; sok mindenről beszélgettünk, olyasmikről amikről szeretünk és kell, minket és a világegyetemet érintő dolgokról, úgy mindenről, ami fontos. Bár Eni valószínűleg ugyanúgy állt hozzá előző találkozásainkhoz is (már amennyi volt), itt most kicsit több jó dolog merült fel, mint egy hónapja. Akkor egy kicsit olyan elmesélünkegymásnakhogyteltanapunknpajaink jellege volt, ami persze egyáltalán nem rossz, csak hiányzott ez. Enitől különösen. De egyébként is általában. Érdekes élmény, hogy Enikő ugyanolyan kis laza hangulatban képes komoly dolgokról is beszélgetni, mint másról, és ez tökjó egyébként:)
boncolgattuk magunkat és barátainkat
Jó volt, no
Ma reggel köd volt. Szeretem a ködöt.
Ez itt Kósa Zsolt történelemtanár. gondoltam berakom, ha már van képem
Mentem dogát írni. Hármas lett. Sajnos egy korábbi dolgozatomról meg túlságosan lerítt egy csalás, úgyhogy az is négyesről hármassá avanzsált, de még így is rendes volt Zelinka, a bioszfakttanár. Kaptam tovább egy karót matekból-enélkül nem lehet teljes a napi beszámoló. Meg egy ötöst magyarból egy hónappal ezelőtt írt fogalmazásra:) Annak örültem. És tetszett Németh Zolinak. És később Eninek. És Zoli, ha megnyeri a lottót, vesz magának egy pusztát, majd államot alapít ott... Némethországot. És St Hubertus lesz a fővárosa....
Kedvenc órám továbbra is a rajz (vagy mi) Kissanyi iz dö bigöszt trúféjsz:) Rajztanár. És elég jó koponya. És -ez tanárlétét is cáfolhatná akár- van humorérzéke.
Délután újságíró szakkör címén dumáltam egy jót Dorkával és a két ifjabb lánnyal.És gitároztam. És jó. Egyébként lyukas órában is gitároztam, méghozzá reggel, udvaron. Az is jó.
Aztán Enikő. Lásd fentebb.Aztán haza. Némi szülői szídás, mert nem szóltam hogy este jövök csak. Szerencsére nem támadtak nagyon meg. Már a szüleim, esti rablóktól nem félünk. Most pedig el kutyámmal. Holnap BME nyílt nap. És tánc. És Kata. És vízipipa.jó
Most tényleg jó, mindannak ellenére hogy csak lelkileg jó, és tanulmányilag és anyagiasan csőd vagyok.
Mindamellett nem kéne ennyit zabálni. Egyébként továbbra is fenntartom a véleményemet, miszerint és boldogtalanságomban eszem, és boldogulás esetén fogynék. Ezt abból vezetem le, hogy ha boldogtalan vagyok, nem tudok magammal mit kezdeni, és ez vezet kulináris pótcselekvéshez. Ha boldog vagyok, az azt jelenti, hogy jövök-megyek, és oylat csinálok, amit szeretek. És ilyenkor eszembe sem jut enni. Jó példa erre Ócsa, ahol amúgy is necces dolog a táplálkozás, rendszerint 11től este 8ig reggelizünk, és következő nap meg csak ebéd van, és így tovább.... Mert azért persze a kocsmalátogatás nem számít étkezésnek, az csak ivás.
Volt itt este Pirovics Árpi, Fugi, és Badacsonyi Robi. step-konzultáció, DVD-nézés, amibe hallgatólagosan becsatlakoztam. Meséltek jó sztorikat. Pl amit Árpinak mesélte Koreában valami főtáncos.
Valami kisebbecske városban léptek fel, a SZU-ban, ami hegyek között volt és repülőtéren vártak a felszállásra. Bejött eléjük egy repülő, megindult a felszállás, gyorsít, gyorsít, elkezd emelkedni.... de nem emelkedik meg eléggé, és nekicsapódik a szemben lévő sziklafalnak. A táncosok pilótája szó nélkül elindítja a gépet. Az összes fosik maga alá:))
Vagy egy másik.Két táncosnak volt fellépése ilyen FrédiBéni-ötlet alapján. Valami nagy bőrcucc alatt bevonultak, úgy hogy nem is látszottak, csak egy nagy mozgó bőrizé. Ekkor kellett volna a zenének beúsznia....
- Hé, odaadtad a cédét a csávónak?
- Nem nálad volt?
- Affene, a kocsiben hagytam
Közönség vár. A nagybőrcucc elindul kifele a színpadról. Kint kivágódik alóla az egyik emberke, és az utcában lakók csak annyit láttak, hogy valaki, bőrtangában kirohan a színházból, mint az eszement.....
Az imént megnéztem a Gyalog Galoppot
