Becherpig újra nyeregben:)))) És ilyen képekkel osztja a népek agyát miszlikekbe. Vidámvidám kedvet olvasok rajta, és holnap 5-kor már én is ugrálok és örömködök magamnak, valamint lekalapálom a bringámról a beragadt anyákat, belsőt cserélek és elgurulok mindenhova... Janemis. Múzeumok éjszakája (hmmm:)) pluszgrátisz bankett, aztán hétfőtől akit érek, zaklatok, hogy legyen jó. "A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal, a kottáját nem láttam sohasem.." Presser Gabi bácsi megmondta a frankót. Még nem érettségiztem le. wuáá. Bence jófej. Ezt most közölni éreztem kell volt. A szórend és a ragozás sosem volt erősségem. Az artikuláció sem, de az családi vonás.
Judit húsz éves lett, és még el is találtam kivételesen a korát, és tegnap örült, és örültem, hogy nekem is, és főleg, hogy volt mindenki, akik általában egymásnak is örültek. Zoli biciklivel jött, és én nem, és ez súlyos lelki sebet ejtett rajtam (HŰ), úgyhogy alkalomadtán REVANSot veszek tőle. Egyébiránt rámtört a lelkesedés így érettségi előtt uszkve 20 órával, hogy majd felturbózom az itthoni bicikliket, már ami így még harcképes és pótbelsővel is rendelkezik, és akkor lehet mindenkinek csinálni jót. Főleg nekem. MUHAHAHAHAHAHAHAHAAAAA. Kjetyipi Pljuskinnak. No meg BUNYI. És hallom a lehulló levelek lágy neszét. Valami ilyesmit írt valaki költő. Nemtomki. Mindegy. Egy mind. Dinnye M. Mennyid. Szeretnék játszani majd betűkkel, kódokkal, szimbólumokkal. Erre legalább jó volt a Da Vinci-kód. Felkeltette bennem újfent ezt a perverzitást. Jó, nem az, de szeretem ezt a szót: perverz. A hangzásában van valami kellemetes, pergőn kellemes. Pörgessetek újhagymát és költözzön béka a lelketekbe. És változzon újra ebihallá! (A bioszlaborban, ami most érettségibüfé találtam egy adag döglöt ebihalat. Szerencsétlen békecsökevények...)
Be
vagyok
sózva
Ha eddig valaki nem vette volna észre. himpi