"- Attól félek, hogy elveszítjük a szenvedélyes élet erényeit, értem ezalatt a felelősségtudatot, és a képességet, hogy tartsd magad valaminek, és jót gondolj az életről. Az egzisztencializmust gyakran a kétségbeesés filozófiájaként említik. Szerintem az igazság ennek az ellentéte. Sartre egyszer azt mondta, hogy sosem érezte egy napját sem keservesnek. Ami lejön ezeknek a műveiből... az nem az élet iránti gyötrelem, hanem az érzelmi telítettség, hogy már fölötte állnak. Hogy az életed te is irányíthatod.
Érdeklődéssel, néha tisztelettel olvastam a posztmodernistákat... De mindig az a gyötrő érzésem van, hogy valami fontos kimarad. Minél többet említed a személyt úgy, mint szociális szerkezet vagy erők egyesülése, vagy mint töredékes vagy mellékes, csak újabb kifogásokat keresel. Amikor Sartre a felelősségről beszél, nem elvont fogalomként említi. Nem az énről vagy lélekről beszél,amikről teológusok vitatkoznak. Valami kézzelfoghatóról. Kettőnkröl, ahogy beszélünk. Döntéshozásról. Dolgokat csinálni,és vállalni a következményeket. Igaz, hogy 6 milliárd ember van a Földön, és ez a szám nő.
Ettől függetlenül, amit teszel, számít. Számít, először is anyagi értelemben. Más embereknek példát állít. Röviden, az üzenet az, hogy sosem szabad leírnunk magunkat... és különböző erők áldozataként jellemezzük egymást. Magunk döntése, hogy kik vagyunk." Waking Life

Néha, amikor átgondoljuk, hogy milyen nagy emberek haltak meg, elgondolkozunk: - Mit mondana Hofi ma? Hogyan írna erről Faludy? Mit tegyünk mi, ha nincsenek a nagyok, akik fogják a kezünket?
Furcsa, hogy az ember 19 évesen már úgy érzi, meghalnak körülötte sorban olyanok, akiket valahol közelinek érzett. Az élete nagyon szerves részének.
Eszembe juttatja ez, hogy egyre inkább nekünk kell felelősséget vállalnunk. Dolgokat csinálni és vállalni a következményeket. Igaz, hogy 6 milliárd ember van a Földön, és ez a szám nő. Ettől függetlenül, amit teszel, számít...