Tegnap este... 9-kor lefeküdtem. Erre mondta a Harry & Sally c. filmben (jövő szombattól kölcsön tudom adni bárkinek DVD-n angol és francia nyelven) Sally, hogy általános iskolás kora óta nem csinált ilyet. És bár nála ennek oka az volt, hogy elhagyták, nálam meg majdnem pont az ellenkezője (továbbra is határozottan szeretve és szerető vagyok)(Nyomtattam neki előző éjszaka, hogy Párizs ellenére le legyen adva a szakdogája), lényeg, hogy tényleg élmény, mert ritkán történik ilyen. Meg azért is, mert 8-kor ébresztett a Hifiből Loreena McKennit, és egy órán át hallgathattam ébren/félálomban/álomban, mikor mi jött. És álmodtam mindenfélét, néha olyat, amilyet épp akartam, és bár mindegyik csak pillanatnyi volt, és egyikre sem emlékszem már, azért jó dolog. Aludjatok és álmodjatok ti is sokat! Kívánom én néktek...

Aztán történt mindenfele napközben, de ezek olyasmik nagyrészt, amiket orálisan, verbálisan a "pamparam" szóval szoktunk kitölteni, érzékeltetve, hogy most nincs kedvünk beszélni róla, mert nem érdekes, vagy mert személyes, és épp nem akarjuk ezt kifejezni, vagy gusztustalan, vagy mert sok pók van benne. Bár én szeretem a pókokat.

Este voltam (Aikidot a héten másodszorra is ellógva) Alexandrában, merthogy Vámos Miklós interjút készített egy bizonyos (Martin Endre szavaival élve) női hölggyel, akit úgy hívnak, hogy Tisza Kata(-lin). Előzetesen megkaptam a drótot Pájótól róla 1-2 szóval, hogy mit beszélnek róla az emberek, meg kicsit utánanéztem, aztán mentem. 1-2 percet késve érkeztem. Ez hiba volt. (Ezt mondta Ká is.) Teltház, depláne filmezték is Vámosékat, ki lettem küldve, pontosabban be se, úgyhogy ki se, csak kint lettem marasztalva. Egy hölgyeménnyel ültünk kint és hallgattuk a plafonhangszóróból az interjút. Jegyzetelt magának. Onnan tudom, hogy megkérdeztem. Szimpatikusnak tűnt, de nem túl szociálisnak. C'est la vie. Bementem az interjú végével az ár ellenében a terembe és leültem. Figyelni. Vámost, Tiszát, meg az embereket. Megláttam egy gyermekrajzot, rajta felirat: A sárkány soványít. A rajt gazdájától megtudtam, hogy ez egy netes anyaghoz készül, ami meg Vámos Milkós Hogy volt-jához készül. Ilyen is van. Aztán még kérdezősködtem, és kiderült, hogy a férfi -aki informatikus- munkájánál fogva folyamatosan be van jelentkezve néhány chat-re és beszélget emberekkel, kielemzi őket azzal, hogy pl két néven jelentkezik be és más személyiségeket testesít meg, amivel mást is kap abból az emberből, akivel kétszeresen beszélget. Emellett meg fotóz koncerteket amatőr, de azért nem épp csapnivaló módon.
Visszatérve Tisza Katára, rajta megint bejött az, hogy szeretem azt gondolni, hogy nagyon sok mindent meg tudok állapítani valakiről, ha hallom beszélni, és ha látom a gesztusait, külsejét, stb. Persze ez csalóka, mert abba a hitbe ringathat, hogy én le tudom olvasni a személyiségét az embereknek, és másokat abba a hitbe ringathatom, hogy én egy bunkó hülye vagyok, aki azonnal előítéletekkel hozakodik elő. Szóval: tessék fenntartani azt a belső hitet, hogy szart sem ismersz a másikból, és most látod életedben egyébként is először. Másrészt meg olykor aztán mégis jöjj rá, hogy fasza arc vagy, mert tényleg rájöttél, hogy milyen az az ember, és ezt hatékonyan tudod szükséghelyzetben alkalmazni. Persze -ha már itt tartunk- elég ritkán lehet ilyesmit alkalmazni. A legutóbb, amikor valaki azt mondta, hogy milyen jól átláttam a problémáját, és mennyit segítettem neki, igazából tökmindegy volt az, hogy mit látok belőle, mert hallgattam végig, csak a kukával ellentétben, aminek két füle van, mégsem kétfülű bögre, értelmesen hallgattam, időnként kérdeztem valami egyszerűt és konkrétat, folyamatosan jeleztem, hogy figyelek bólogatással, AHA felkiáltással, és orrvakarással. Végül összefoglalva elmondtam, amit ő már egy-egy téma körüljárása után kimondott, aztán meg lettem dícsérve, hogy milyen jól átláttam a helyzetet. Ha már itt tartunk, (ne tartsátok kérlek önfényezésnek, de) tényleg jól átláttam a helyzetet (Mert én extraplusz király arc vagyok), csak ez itt nem lényeges. Az emberek az esetek nagy százalékában nem azért beszélnek, mert mások véleményére kíváncsiak, hanem mert a sajátjukra. Ezt vagy ismerik és szórni akarják másnak is, vagy nem ismerik, és a beszéd által ismerik meg.
Szóval visszatérve Tisza Katára, -bár ezt talán kicsit erős így kimondani, de- Vámos a kérdéseivel "győzelmet aratott felette". Sokszor került olyan helyzetbe, hogy nem adott igazi választ, vagy rosszat adott, vagy sután fejezte ki magát, és némelyikre ráharapott Vámos, nem durván, hanem békésen, elegánsan, nagy, bánatos szemű, kérdő tekintettel. (Már amennyire ezt a hangszóróból meg tudtam ítélni.)(De -mint az köztudott, nekem megahallásom van, mint SUPERMAN-nek, és meghallom az emberek mosolyát.) (Így már talán nem csoda, hogy folyton vigyorgok én is.) Szóval Vámos lenyűgöző volt, Tisza Kata meg azt a benyomást keltette bennem, hogy fiatal, kapkodó, kis alázat és türelem és lassulás kéne még, (bár az alázat pl saját bevallása szerint megvan némely dolgok fele, mint irodalom, ilyesmi) és akkor kicsit jobban látna dolgokat. És tudna korrekt válaszokat adni. Pl.: többször kitért olyan kérdések elől, hogy
- Ezmegez a regényedbeli személy ezmegez valós személyhez egyértelműan köthető, mit gondolsz róla? Jó, nem köthető hozzá, mit gondolsz róla? Jó, nyilván az olvasó dolga, hogy értékelje, azt gondolja, ami neki kijön, de te mit gondolsz róla, vagy a főszereplő mit gondol róla?
Tiszát már érték kemény hatások, és megtanult védekezni a tűpárna módszerrel, (vedd magad körül vastag és puha réteggel, és akkor akárhol ütnek, vagy szúrnak, általában nem sérülsz meg) ami -tekintve, hogy a médiában, és ezáltal a bulvársajtóban is felkapott név lett- teljesen rendben van, de csak mint első lépés. Nem ideális az, hogy kezdetben mindenkinek adott interjút, most meg senkinek. Úgy hiszem.
Egyébként Vámos szerint Tisza használja ma a legjobban a médiát. Egy másik -név szerint meg nevezett író szerint- Tisza csak a második mögötte. Végülis mindegy. Komoly médiahasználat. Tisza szerint ezek nem igazak. Majd még utána kell nézni, de ismeretlenségben azt is simán feltételezem róla, hogy használja, csak egyáltalán nem tudatosan. Van ez így. Egy bizonyos magyartanárnő kapcsán gondolkodtam el arról, hogy az, amit az ember tesz, és hatékony, mennyire szükségszerűen tudatos, ha tudjuk, hogy adott ember egész intelligens, vagy legalábbis tuti nem hülye. Pl: egy színész. Játszik valahogy. Használ eszközöket. Mennyi a tudatos, és mennyi az érzelmi, az ösztönös? Ez talán a legfontosabb élményem Tisza Katával kapcsolatban: Rendkívül ösztönös beszélgetőpartner, és ahogy kiszedtem a szavaiból, még ennél is ösztönösebben ír. Ez nem feltétlen rossz, sokszor erre van szükség. Vagy nem. Kinek-kinek nyála íze szerint, vagy anyatej íze szerint. (Mint megtudtam egy másik helyen egy másik embertől, az anyatej meghatározza az ízérzékelésünket.) Viszont az tuti, hogy ez a személyiségéről is elmond valamit.
Vámos tudatosabbnak tűnik, bár nyilván a jelen stílusa neki már beépült a személyiségébe, ösztönösen eredetileg nem kérdezne olyanokat, amilyeneket, de kiépült benne egy ilyesmi, és most már nem is tud másképp.
Egyébként olvastam fiatalkori Vámos-regényt és nem tetszett. Lehet, hogy túlságosan olyan volt, mint Tisza, és talán 50éves kora után Tiszát is jobban fogom szeretni. Bár Vámostól eddig csak egy felnőtt regényt olvastam (Apák könyve) és az egész kellemes olvasásélmény ennyi alapján nem determinálja, hogy ő mekkora író és ember egyszerre. Mindenesetre most kedvet kaptam hozzá. És megpróbálom olvasni mindenféle módokon. Mint ismeretlen írót, mint Vámost, akinek ismerem a hátterét, mint Vámost, akinek csak a stílusát ismerem, vagy csak úgy. És igenis fogok Tiszát is olvasni, de van rá egy ötösöm, hogy nem fog elsőre bejönni. És igenis fogok olvasni, nem fogok eltunyulni. Most épp van sok olvasnivaló házi feladat. Nem is baj.

Szóval azért késtem el, mert Művészeti kommunikáció órám volt, amire mások Tömegkommunikáció néven is járnak. Teljesen mindegy. Nagyrészt a zeneipar köré felépítve beszélnek nekünk a népszerű kultúráról, a történelméről, a működéséről. Igen hasznos. Még az is lehet, hogy én fogom az egyik órát tartani idővel. Mert én jófej vagyok. Vagy buzgómócsing, strébet nyomorék. Ki-ki nevezze meg saját ízlés szerint.
Viszont ha már itt tartunk, beszúrok ide egy kis beszélgetésrészt a Tisza-interjúból:

(Bocsánat, erősen pontatlan az idézet, emlékezetből egy 41427-féle szuper félandroid sem tudna jobbat.)(Najó, tudna.)
Szóval érdekelt a mai téma. Pl: Tudtátok-é, hogy a mai R&B-nek az elődje a Rhythm & Blues, aminek az elődje a Race Records, amiből azért lett Rhythm & Blues, mert a Rassz-felvételek csak a világháborúk előtti fekete zenék neveként hangzott jól, miután befutott Hitler bácsi és a nácizmus, már annyira nem csengett jól. De még sok ilyesmi van és jó rálátni.

Kedden is Alexandrában voltam, Salamon Gábor és Zalotay Melinda voltak a vendégek, idézetes könyveik kapcsán. Egy volt tanáruk készítette az interjút, aki -mint ők ketten is- angoltanárként működik. Voltunk talán 30-an a teremben. Kamera sehol, újságíró sehol, biztonságiak sehol. Salamon Gábor szakállas, mosolyokban és mimikában gazdag, feketés-koránőszülős haja van. Zalotay kicsit alternatív ruhájú, vagy inkább bölcsészes. Hajszínben Salamon Gáborhoz hasonló. Érdeklődő tekintet, szelíd személyiség. Egyikük sem beszélt valami sokat, bár ennek ahhoz is köze lehetett, hogy Takács Ferenc (angoltanár, irodalomtörténész és még sokminden valószínűleg) kedves, bőbeszédű bácsi, és szívesen beszélt, az ember meg csak nem szakítja félbe. Szóval ez olyan aranyos este volt. Kevés közönség, sok mosoly. Az egyik közönségember (Mondhatni: az egyik közönséges) szerintem minden napját az Alexandrában tölti. Kicsit furi ember. Nam baj. A többiekre tett valamelyikük egy megjegyzést, hogy jó sok angoltanár. Félfüllel hallottam. Vagy kettővel. Elcsippentettem. Pedigpedig mekkora jók ezek az idézeteskönyvek. www.idezet.hu. Tessék megnézni! Már a Magunkról rovatot is érdemes megnézni, jól személteti, milyen jó humora van Melindának is. És a humor az fontos. Jegyezzétek meg: Mosolyogni tudni kell! Szóval sürgősen tanuljatok meg, mert az nagggyon jó dolog.

Még visszautalva a Művészeti kommunikációra, egy kérdés, amit feltett Vályi mester: Ki emlékszik még arra, hogy mi volt a címe az AD Studio nagylemezének, ami akkora nagy sláger volt? Ehhez annyit, hogy ÉN tudtam. Páratlan Páros. Nyilván. Merénokosvagyok. Meg mert még 2001-ben kaptam egy cd-t Judittól, amit ő valószínűleg még a XX.században fél karral írt ki, és rajta van ez az egy szám a sok egyéb (rockizék, Junkies, meg minden. Némelyik egész édes) között.

Aztán megjegyzendő, hogy Pájó mához két hétre hazarepül hozzám. Jó, haza is anyukájához, meg a barátaihoz, meg a diplomáját megcsinálni, de azért főleg hozzám. PUNKTUM. UFF. Meg ilyesmi. EINSTAND.
Jön Sebestyén Kicsilány Kriszta is 3 nappal később. Bencéhez. Uff, punktum, stb, de ez az ő dolga :)
(Egyébként Pájó Párizsból, Kriszta meg Ausztráliából, ahol piacon árult paprikát vagy mit. Mert ő is jófej. Biztos hoz majd kengurut, meg bumerángot, meg Ayers Rockot, meg Sydney operaházat, meg nandutojász. Én erszényes farkast szeretnék.)

Aztán jön ide még 1-2 Mea Kulpa, mert nem írok elég blogot. Ez azért van, mert mindenféle történik, de semmise nem.

Lesz Tor-túra, úgyhogy láttam Zolit és Juditot és Gabit és véletlenül másokat is. Judittal utána néztünk hangszereket meg cipőt meg kaját. Judit kedves és benne van az életemben, mint a fene, általa hallgatok Apocalypticát meg Anathemát, és ha már itt tartunk, AD Studiót is. És ha már itt tartunk, nem csak ezért szeretem. Mindenesetre veles is aktuális lenne leülős beszélgetés. Holnap rohangálós -túrázós beszélgetős lesz inkább a program,az is jó, csak másképp. Asszem kitaláltam, most mi leszek. Nosztalgikus amcsi kalappal, fegyverrel, kéne még valami cucc, ami amcsi. Az ukulele Hawaii, az végülis amerikai is. Csak idén már nincs csáknorrisz :(. Nem baj, Láma Minek még velünk van, és ez a fő.

Voltam ma hangszerüzletben, Vígszínháztól 20 méterre. Még nem voltam benne. Csöngetni kell, beengednek. A hangszerek drágák, de egy kanadai darabra rácsorgott a nyálam. Sose gondoltam, hogy egy mindenféle vörösességtől mentes, sötétbarna, enyhén lakkozott hangszer ennyire meg fog tetszeni. Persze 95000 forint. Nyálcsornyálcsor. Asszem, maradok a használt 40ezresnél a haveroktól, de majd egyszer visszajövök érte. Ő lesz a negyedik hangszerem. Az ötödik meg egy szintén elektroakusztikus, faerezetes, zöld berakásos mestergitár. Nyálcsorog, nyálcsorog. Pici lesz és gyönyörű. Mint egyes virágok. Csak a virágok hallgatnak. A bárányokkal ellentétben, akik bégetnek, főleg, ha ürüpörkölt van kilátásban. Jó, akkor már csak nyekkennek meg fröcsögnek. Ha már itt tartunk, az Amerikai Pszichot el kell olvasni. A legdurvább könyv, amit Vámos életében olvasott. Kíváncsifáncsi. A hatodik hangszerem egy basszgitár lesz. Még nem tudom, hogy fog kinézni. De időm, mint a tenger. A hetedik egyelektromos zongora, a nyolcadik egy szinti. Boccs, toljátok mindegyiket eggyel, mert már van egy ukulelém is, és ha nem is teljesen, de részben legalábbis tulajdonolok egy pianinot, meg egy furulyát, és addig még úgyis veszek egy kazut is. Nna erre varjatok gombot!

Tényleg, tisztázandó:
Hangszert, gyereket, feleséget nem verünk, nem törünk, nem rakunk sütőbe!
Férjet, szeretőt, interjúalanyt, kis pöcs nagypofájú gyereket nem alázunk porig! Najó, utóbbit egy kicsit. De csak egy kicsit!
PUF-ot, Hiperkarmát, Anathemát, a barátainkat és sajnos a családunkat végig kell hallgatnunk*!
Sört a borral nem keverjük, csak ha úri kedvünk úgy tartja!
Ha véreset szarunk, elmegyönk a körzeti orvoshoz!
Ha véletlenül rajtafelejtjük a vasalót apuci kedvenc ingén, feltűnés nélkül dobjuk ki!
Mazsolát nem teszünk a sütibe, ha Somát meghívjük egy partyba!
Gyerekhez, kutyához nem gügyögünk, mert akkor eltanulja a jó példát, és ő is tökéletesen ostobának akar majd látszani!
Táncolni 60évesen is elvisszük a Zassszonyt!
A kedves vacsoráját 60 millió dolláros vagyon és 70 év fölött sem mérgezzük meg, mazsolázzuk össze, dobjuk az arcába. Mert őt ugye szeretjük! Bár manapság ezt nem mindenki hiszi el, nem csak 16évesen lehez szerelmesnek lenni. SŐT VAZZE!!! De ezt most nem részletezem.
Őszintének lenni, őszintén és tisztán, türelemmel, empátiával beszélni, hallgatni sokat másokat!
Mimikát, gesztusokat használni!
Másokat megérinteni (megsimogatni, hátba vágni, megölelni, képzetes és valódi puszikat adni, nem félni melléülni, ha esetleg kevés a hely, stb)!
Minden nap kizárólag egészséges mennyiségben hazudni! Ne hazudj, tudom hogy szoktál hazudni! Max te nem tudod, veszed észre...
És csináljatok mindig valamit. Ha betespedtek, és nem csináltok semmit, azt ne csináljátok. Vágjatok füvet, neveljetek kutyát, vagy írjatok egy szar könyvet, csak ne üljetek meg, mint aki már halott!
És végül, de tényleg utolsósorban: Szeressétek a zöld pókokat!

*Nem mindig igaz a sajnos, de gyakran