Délután volt nálam Dorka gitározni kicsit. Kipróbáltuk apukája régi elektromos gitárját. Bár nem működik rajta egyetlen tekerentyű vagy gomb sem, tetszik. Szép.
Ezenfelül megint fényképeztem sok gitárt együtt, mert mániákus vagyok és mert öten voltak épp itt. Gitárparty.

Ezen felül reggel elbasztam egy vizsgát, mint kiderült, a geodézia pótzh-mat is (ugyanannyi pont lett, mint a normál zh: 44), elmentem zongorázni, ahol sikerült pozitív benyomást tennem a zongoratanárnénire, amire eddig még nem sok példa volt. Vizsga után találkoztm Zolival, Dáviddal és Enivel spontán, valamint Csabival tervezve. Csabi kapott sok zenét, holnap megyünk Zoliékhoz Pájóval, Dávid és Eni pedig már pusztán a jelenlétükkel is boldoggá tettek. Amikor megálltak előttem, néhány másodpercig néztem és örültem. Ők is vizsgáznak, de kicsit beszéltünk. Eni adott sok mosolyt nekem, eszméletlenül feltöltött. Nagyon mosolymosoly. Dávid kicsit fáradtka volt, de aztán ő is kicsit összéb szedődött. Van nagyon hasznos kis laptopja. Egyenesen cuki. Sajnos jól el lett tőle rabolva Enivel kettesben töltött ideje, úgyhogy kicsit szégyellem magamat, de remélem, hogy mentségemre szolgálhat, hogy azért én egy picit ritikábban látom Enit.
Estére megint jó pocsék kedvem lett. Most bolgár zenét hallgatok. Hajlok a népzenék felé, pontosabban a feldolgozott népzenék felé, bár nem tudom, mennyire létezik egyáltalán egyik a másik nélkül. Mindenesetre némelyik dal (szám, darab, nóta) olyan, mintha fáklyás tűzoroszlánok táncolnának bennem, vagy vastag, ezüst siklók úsznának az áttetsző patakágyban.