Morr morr morr
A jÓÓÓ RÁkba!
Most már jobb egy kicsit. Édesanyám a vízforralóba ecetes vizet rakott, hogy megtisztítsa a vízkőtől, és ezek után kellemesen megfeledkezett róla, majd lefeküdt. Én meg -ahogy este 10 után hazaeső emberek általában- nem vágytam másra, mint egy puha ágyra, némi meleg, nem túl sok rágást igénylő táplálékra, és egy jó meleg édes teára. A krumplipürét krumpli (s persze krunpli) hiányában porból állítottam elő és tejből és forró vízből, amit agyam nem túl friss procija a már forralóban lévő vízből gyorsabbnak látott megoldani. Az íze furcsa volt, de a kémiai reakciók és a hígitás következtében csak enyhe változás következett be, és szintén a fáradtságnak betudhatóan az ecet jellegzetes ízét sem ismertem fel. Lényeg, hogy jó atyám akart csinálni egy teát és ő már észrevette a dolgot, és jól leszúrt, hogy miért vagyok ilyen hülye, majd valamivel később édesanyám is hasonlóképpen cselekedett. Körülbelül ekkor távoztam el a körükből.
Egyébiránt ma találtam egy BME-kukában egy 2005 márciusi Metrót. Gyakran üríthetik azt a szermetest.... Igazából az akkori hírek sem voltak különösebben érdektelenebbek, mint a maiak, ámde nem volt benne Sudoku. Bejnye.
Valamint egyetemre járok már megint és vagy az óra nagy részében mesél egy tanár, vagy belekezd egy olyan fejtegetésbe, amit 20 perc után már nem tudsz követni, mert nem tudsz ennyi ideig koncentrálni, vagy lemaradsz az írással, vagy csak valamit nem értesz. Szar ügy.
Aikidozom megint, és elhasznált az első edzés, bár jó volt persze. Kell a mozgás, meg a lazító-nyújtó gyakorlatok. Meg a légzés. Meg a meditáció, még ha összvissz 5 perc is van csak egy ilyen edzésen.
És még mindig morr morr és zsört, mert ha valaki ecetes vizet hagy a forralóban és nem írja ki rá, hogy bocsi, ne idd meg, akkor ne én legyek már a hülye! Ez olyan, mintha egy ház előtt rád omlana annak szilánkor cserepe és téged hibáztatnának, hogy miért nem vetted észre, hogy az épület nem százas... MOrrr
