Nagyjából megvoltak a Karácsonyok, lesz még kettő, de az egyik privátimkarácsony, a másikon pedig nem leszek ott. Tehát nem sorolhatóak a családi evészetekhez és sokemberes (3+) találkozókhoz.

Volt először is kiskarácsony-nagykarácsony Zolival, Dáviddal, N-ivel és Nórival Kóspallagon túrával, madáretetéssel, nem-ajándékkal, és cserépkályhával:)). Szép volt, kevés hó, sok zúzmara, kaptam mézes-barackos szörpöt, és rég nem látott emberek közepibe levés. Mindamellett volt stressz is, ami meg nem jó. És sajnos érzékeny vagyok rá. Ismergettem emberek új arcait, ami így igazából nem igaz, mert nagyrészt azért tudtam, hogy bennük van, de más tudni és más látni. Például N-i arcát, amikor átadja magát a dalnak. Ez fontos.
Tudtunk kicsit beszélgetni is, bár itt sok esetben kettesben kellett lennie embereknek, ami nem rossz, de praktikus észrevenni és gondolni erre, amikor az ember szervez, vagy előregondol. Zoli blogjára írta Tibi: "Pl, nincsenek már olyan nagy találkozók, mint voltak. Nem megyünk le együtt 15-en Ákos koncertre és nem alszunk egymás hegyén-hátán Lillánál, és nincsenek közös szilveszterek sem, amikor valaki mindig a fürdőszoba mélyén meghasonlik önmagával..." Erről eszembe jutott, hogy általában problemát okoz a bulikon a nagy klikkesedés, és ezért idővel az emberek hajlamosabbak kisebb társaságot összehívni. Ami egyrészt érthető, másrészt talán az embereknek szükségük van arra, hogy egy bulin a társaságtól elvonuljanak ketten és tegyenek valami titkosat vagy nem-titkosat, vagy a wc-ben megvilágosodjanak, meghomályosodjanak, a konyhában hajnalig fentlegyenek, miközben nézik két barátjuk közeledését (és persze ilyenkor illik lelépni időben), és stb. És ez csak közös hepajokon kivitelezhető, ahol sok ember van, és nem mindenki ismer egész jól mindenkit.
A hegy szép, a félkarú Krisztust újból meglátogattuk, szeretek ott lenni. Társasoztunk, boroztunk, énekeltünk, kerestünk fenyőt :P (Egy nem-fenyő)

Aztán haza, és este (immár Pájóval) (soksok szívecske) elmentünk színházba a Juhász családdal.
Játékszín
BUBUS
Ennyire könnyű darabot valószínűleg még nem is láttam (kivétel 2 Opera, de ez most színházakra vonatkozik). Nekem sajnos ezek kicsit túl könnyűek, de ez még pont élvezhető volt, kedves karakterek szerepeltek benne. Uri István, Molnár Piroska és a Haumann vitték a prímet, de pl.: Balázsovits Edit is figyelemre méltó. Másnap délelőtt ugyanezen családdal voltunk Veránál (nagynéném), ami egészen jó volt, beszélgettem kicsit a nagyapámmal (ez annyira nem gyakori eset), bátyám beöltözött Mikulásnak (hát ez sem), énekeltünk sok dalt, időnként elkanyarodva a karácsonyi dalok, és a munkásmozgalmi dalok szélsőségeibe, de nagyapám előadta a maga nótáját is. Ez nagyon jó volt. És persze volt rakott krumpli, káposzta, ami nélkül nem is karácsony a Juhász karácsony.
Aztán Pájót hazavittük izibe, és mentünk Angéláékhoz, ahol ott is aludtunk, miután karácsonyoztunk és megcsodáltuk Angéla konyhájának remekeit (majd megettük azt a részét, ami belénkfért. nyam)