Aktuális élmény, hogy egy önálló életét kezdő emberi egyednek az élet merő szopás. Illetve hát kinek hogy. Valójában nem feltétlen; a helyes az lenne, ha azt mondanám: Egy önálló életet kezdő fiatal (vagy fiatal pár) anyagi helyzetének hosszú távú stabil és korrekt megoldása általában problémákba ütközik. Van, ahol a gyerek használja ki a szülőket, és szívja el a pénzt, de nem céltudatosan és hasznosan használja fel, de meglepő módon ennél gyakrabban azt látom, hogy a szülő az önnálósulásra előkészülő gyerekbe akaszkodik bele; amint annak bevétele keletkezik, kifizetteti vele az alapvető költségek rá eső részét, ezzel elvéve azt a kevés indulótőkét, amivel egyébként rendelkezne. De persze van olyan is, ahol senkinek sincs pénze, és a legnagyobb jóindulattal sem tudnak egymáson segíteni a felek. És van mondjuk 1 db ismerős pár, ahol egy (külső nézőpontból, kevés belső infóval) jóindulatú segítséget látok a szülők részéről, korrekt hozzáállást az ifjak részéről, és egy nagyjából biztos jövőt.
Persze sokan még nem tartanak ebben az élethelyzetben, hanem tanulnak és esetleg alkalmi dolgoznak, úgyhogy nem akarom elhinteni a teljes pesszimizmust, csak most ezt látom. Megjegyzem, egy ismerős, akivel fél éve találkoztam utoljára és a minap láttuk egymást 1-2 percre, örökölt egy lakást és maga mellé vett egy lakótársat. Ilyen is van. Bár igaz, még a szülei is segítik.
