Megünnepeltük Pájó bácsikájának hetvenedik születésnapját, meglepi "parti" által. Aztán hazahoztam a kedvesemet és volt itt nálam. Ezekben az alapvetően pozitív és kedves dolgokban ért egy nagyon kellemetlen és egy lélekfájdító élmény. Mindkettő felzaklatott, bár utóbbiért kicsit sem haragszom senkire.
Talán írtam egyszer, de mindegy: Még középiskolás éveimben gondoltam arra, hogy vigyáznom kell a szerelemmel, mert ha én egyszer szeretek valakit, azt Nagyon fogom szeretni. Önismeretemet dícséri, hogy ezt azóta sem cáfolta semmi, sőt.
Belenézegettem YouTube-on a Stranger than fiction-be, és újból rájöttem, mennyire szeretem ezt a filmet. Talán a kedvencem. De rögtön eszembe jutott az Amerikai Szépség és a Waking Life. Talán így hárman alkotják a kedvenceimet, mindegyik kicsit más témákra és érzésekre, gondolatokra épül, bár nem tudnám őket skatulyázni, hogy "Ez a kedvenc szerelmes filmem, stb", mert átlógnak egymásba. Ha egy film az emberekről szól (márpedig rendszerint ez azért így van), hiába próbálná az ember 1-2 részüket előtérbe helyezni, nem lehet. Vagy legalábbis rossz lesz az a film, amiben nincsen valami egyensúly. Persze az is, amibe mindent bele akarnak sűríteni. Mindenesetre ez a három jó. Nagyon jó.
Tanulgatok dalokat, darabokat. Most érzem csak, milyen keveset énekeltem az utóbbi időben, hogy a magam kedvére gitározásról már ne is szóljak. Persze, tanulok zeneiskolába darabokat, de akkordos-éneklős nótákat keveset énekelek. Most próbálok kicsit fejlődni, Jack Johnson - Banana Pancake van pl megtanulás alatt, amiben a blues-ritmus és 1-2 apróság izgalmas lehet. De persze a szöveg is kíváló.
Zeneiskolai felhasználás céljából elkezdtem átírni Steve Hackett (Genesis) Horizons című rövid kis darabját tab-kottából vonalkottába, de rá kellett jönnöm, hogy ritmika terén vannak egészen meglepő dolgok egy progresszív rock-zenész munkájában. Persze másban is, a különbség az, hogy a nemprogresszív zenészek általában csak szólókban csinálnak ilyen perverz dolgokat, kottába nem írnak huncutságokat, emezek viszont egy szinte lépten-nyomon fejtörést okoznak egy első hallásra egyszerű darabban is. Hümhüm
