Ezt a szép képet KöKinél csináltam (Budapesten nem annyira járatosak kedvéért: Kőbánya-Kispest metróvégállomás). Egyrészt lenyűgöző ennyi darut egy rakáson látni (asszem 5 darut és 3 daruautót számoltam), másrészt építőmérnök-imázsomat erősítendő muszáj vagyok ide kirakni:). Egyébként fogalmam sincs, mit csinálnak. Majd utóbb kiderítem.

Szeptembertől újra vezetek, hogy azt a bizonyos papírt megszerezzem végre. A tanpályán szoktunk félidőben pihenőzni, ami mellesleg közvetlen szomszédja egy BKV garázsnak. Ott sikerült lekapnom ezt a csodás trolibuszt:

Kicsit pórul járt... Aztán az egyetem közelében lévő papírboltban jártam és meglepődve tapasztaltam, egyesek hogyan fejezik ki a papíráruda iránti megvetésüket.

Hát igen, megesik az ilyen. Ugyancsak figyelemre méltó egy burkolóbácsi (avagy néni - az egyenlőség jegyében) alább látható lázadása.

Kemééény.

Röviden a hét eseményeiből:

Találkoztam csütörtökön Marcival és igazán jót beszélgettünk. Folytatás következik:). (Metálpulcsi, Hangfoglalás, gépnyomogatás)

Tegnap megünnepeltük az unokatestvérem 18.születésnapját és édesapám névnapját. Kicsit sokan voltunk; kutyával együtt 10-en. És ami külön furi: többségében ifjak. Szokatlan állapot.
Balázs elhozta kedvesét, Annát, örültem neki is, szimpatikus, érdekes ember. Balázs meg egyre felnőttebb. Nem nagyon, de azért látszik rajta sok minden. De mindenesetre jó rájuk nézni, frissek, fiatalok :) (mondom én, a nagy öreg...)