Karácsony van. Most éppen a Ház a Tónál című filmet nézzük. Lám, férfilétemre romantikus filmet nézek. Persze, ez nem baj. Végülis jó színészek, jó filmek és én mindig csak a mondatokat keresem. A filmek ritkán nyűgöznek le, mert részben a hollywood-i standard, részben az általános törvényszerűségek révén mindegyik néhány kulcspontra rámaszkodnak. A végén jöjjön össze a pár, akik a film elejétől egymás mellett léteztek; Thriller (borzonga; Z copyright) esetén ijesztő fordulat legyen; Akciófilmben szerepeljen a senkiből lett hős, az elnök és minél több nagymellű nő.

De vannak apróságok és bár ezekbe is beleér a koncepció keze, de valahogy mindig akadnak csecsebecsék. Talán tanító vagy egyéb szándékkal, de talán csak játék gyanánt. És némelyik nem csupán egy poén lesz, vagy egy idézhető mondat, hanem valami, amiből megérthetek valamit.

És Én szeretem megérteni a dolgokat.

*

Van egy bolt a Molnár utcában. A kirakatban rengeteg vizuális csecsebecse van; mondhatnám: design-cucc.

Nekem ez tetszik a legjobban.

*

Irigylem kicsit a nőket, erre jutottam szintén a Ház a Tónál kapcsán. Bevonul egy pár egy építészirodába és a pasin egy öltöny van, a sorozatgyártott emberek egyik szimbóluma - az én szememben. A nőn egy hosszú vörös kabát.

Persze a nőket is sújtja a másik véglet, egy divattervezőnek játéka sokszor egy nő, Barbie-baba levehető-cserélhető hajjal, ruhával, bokafixszel.

Mindazonáltal amint lesz egyszer pénzem rá, veszek egy zöld öltönyt. Sötét smaragdzöld, vagy mi. Valahol #036E41 körül.

*

Mióta nem fekete-fehér a blog, már nem próbálom standardizálni a képméretet. Új felfedezés, nem rossz játék. Bár még erősen tökéletlen a html-tudásom, úgyhogy csak óvatosan, nehogy csúnya legyen nektek a blogom. Ez fontos! :-)

*

Mivel kissé le vagyok maradva a blogolással, visszautazunk húsz nappal a múltba.

Ezt egy kedves kollega rajzolta. Ha a kép alján valami nem elég szép, arról én tehetek, kicsit megkozmetikáztam, nehogy aztán valaki panaszkodjon nem nyilvános adatok közlésére.

Ez tizenegyedikén történt, a ragacsot kiűztem a billentyűzetből, gondosan ügyelve, hogy aztán minden visszakerüljön a helyére. Ma vettem észre, hogy megcseréltem az Alt-ot és Ctrl-t. C'est la vie. Ez már így marad.

Egy hangulatkép:

Nna egy kicsit jobb hangulatkép. "Mesés Kelet" lehetne a címe, ha véletlenül nem a Madách téren készült volna a fotó.

És most sok kép, ex és nem exBTK-s lányokról és apróságokról

Red Cafés összejövetel volt, kicsi ajándékokkal, szesszel, vacsorával. Eszter jól néz ki nagyon, különféle okoknál fogva. Mosoly.

Itt készült az alábbi kép is

A falon volt egy kép, ami fél tucat széket ábrázolt, alájuk írva fajtájukat. Tetszettek a betűk. Szeretem a betűket. Ide tartozik, hogy a "Declaration_of_Independence"-t megnézegettem Wikipedián és örömmel tapasztaltam, hogy az is milyen szépen van írva. Thomas Jefferson aláírása nem valami szép, pedig elvileg ő írta a szöveget is. Viszont John Hancock (a kongresszus elnöke) olyan aláírást kanyarított oda, hogy az USÁ-ban az ő neve az aláírás szinonímája.

*

Anno kutattam az egyik mandolinom után és leveleztem olasz hangszerkészítőkkel. Most küldtek karácsonyi üdvözletet. Kedves tőlük...

..közben randiguru is volt.. ne nézzétek meg..

Monocikli-tábla.. menőő..

Szép kapu

És a Munkahelyi Mentalitás című kép

Stefánia-Thököly sarok

és az unokatesóm önbizalma

Volt ugyanis családi karácsony. As usual. A malmok mindenkinél őrölnek, A gyerekek nőnek, a felnőttek vénülnek. Ilyen tekintetben én is a felnőttek közé sorolom magam :-)

Sajnos sok tekintetben elég stresszes volt a karácsony. Nem akarom, hogy többet így legyen, remélem lesz ráhatásom. Pihenni kell. Agyban is.

*

Thomas Jefferson-ról olvastam, hogy Monticello nevű örökölt birtokán élt. Hát innen van a krém neve...

*

Találkoztunk egy régi ismerőssel, beszéltünk pénzről és más dolgokról. Hasznos lehet.

*

Úgy tűnik, a politika egyre nagyobb hatással van mindenkire. Az utóbbi időben nem volt olyan társaság, ahol ne került volna szóba valamilyen politikai téma. Ez azért nem megszokott, még ha nagyobb családi összejöveteleken bizonyos szinten szükségszerű is.