Megint szégyelhetem magamat, elmaradt a blogolás. Irul-pirul.
Volt születésnapom. Huszonkettedik. Palindrom, egyezik az előző albérletünk házszámával, már néggyel több, mint 18, tehát jelzi, hogy elmúltak már dolgok és elkezdődtek újak, de azért még ifjú vagyok. Kaptam különféle hasznos ruhadarabokat.
Például zoknit.
Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy rájöttem nemrég, mennyire szeretem ezt a ruhadarabot. Pedig látszólag nem látszik és mindenkinek van már, tehát nem kellene, hogy figyeljünk rá annyira. Ámde azt gondolom, részben ennek révén is válik kultikus darabbá. Hiszen most éppen nincs rajtam és hiányát azonnal velőbevágóan érzem. Bárki hordhat bármilyen színűt, kifejezve személyiségét és mégis eltakarhatja nadrágja szárával és cipőjével és csak az arra érdemesek előtt libbentheti fel, ami roppant felemelő lehetőség, főleg korunk szigorú manager dress code-jait tekintve. Kellemes, puha darab, nem szorít soha sem, nem lehet laza sem, valóban figyelemreméltó.
Szóval visszatérve: Kaptam még -enmagam közreműködésével- két könyvet. Bérczes László Cseh Tamás című beszélgetőkönyvét és Bartis Attila Lázár Apokrifek című könyvecskéjét. Előbbit már el is olvastam. Igazán jó. Kicsit elnyújtott, mint minden beszélgetőkönyv, mert az élőszó nem fejezi ki magát olyan tömören, mint a szerkesztett és a lapvastagság sem minimális. Viszont nagyon jó "hallani" a párbeszédet és nagyon jó rálátást ad Cseh Tamás életére a könyv. Személyes. Elképesztő a maga módján az is, hogy elmeséli a rákkal kapcsolatos élményeit.
Bartis Attila még nem kerül sorra, de ami késik, nem múlik. Erről jut eszembe, hogy
Voltunk Hernádi Zoltán és Andrási Nóra esküvőjén. Nem is tudom, milyen szavakkal lehet erről szólni, írni. Szokatlan volt a helyzet, ők az első korban közelebbi barátaim, akiknek esküvőjük volt. A meghívott kör szűkebb volt, de azt hiszem, mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie és ez nagyon jó volt. Régen találkoztam ezzel az uszkve nyolc-tíz emberrel, együtt pláne, akiket a barátaimnak nevezek és érzek. Dávid és Nóri voltak a tanúk, jelen volt még Nóri kedvese, N-i, Lilla, Lili, én, Pájó, Judit, M.Judit, Zero, Koppány.
Volt a munkahelyemen belső tréning; a teákról mondott el néhány dolgot egy régi munkatárs, majd az egyik frenchise-tulaj beszélt az értékesítésről. Az első részt kevésnek éreztem, mert semmi újat nem hallottam, már a felvételemkor tudtam mindezt. A második részben volt néhány hasznos információ, de sajnos kicsit túlzásokba esett a hölgy és az egész esemény során azt éreztük, hogy kicsit hülyének néz minket, mert olyan állításokat tett, amikről mindenki tudta, hogy nem igazak. Vagy ő is tudta, csak próbált minket meggyőzni, hogy legyen valamiféle hitünk a munkahelyünkben vagy pedig teljesen vak és nem veszi észre a realitásokat. Egyik sem túl bíztató...
Születésnapomra kaptam Zolitól és Nóritól egy könyvet, az Iszlám Válsága címűt (szerző: Bernard Lewis), amit elvesztettem az IKEÁban néhány hónapja és nagyon örültem neki vala. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó leírás a kortárs Iszlám világáról. Erről jut eszembe: elfelejtettem írni a PestiEstnek, hogy az egyik cikkükkben a cikk szerzője azt írta, hogy az "iszlámok" és ez nem helyes, mert vannak muszlimok vagy iszlám hitűek de iszlámok nincsenek, ahogy a kereszténységek kifejezést sem használjuk a keresztényekre. Ha valaki a PestiEst szerkesztősége fele jár, szóljon már be nekik....
A gépeink haldokolnak, főleg az enyém. Apukámtól megkaptuk az övét, úgyhogy most a helyzet meg van oldva, de adatot még kéne menteni... Törjük a fejünket.
Találkoztam Koppány által megismert Máté nevű úriemberrel és énekeltünk Cseh Tamást. Ha sikerül gyakran időpontokat egyeztetni, lehet hogy lesz belőle valami. Hasonló dolog lóg a levegőben egy szolfézsról ismerős lánnyal is, de őt még meg kell győznöm valószínűleg, hogy igen, velem akar zenélni.
Múlt vasárnap Vikivel és Józsival elmentünk a Cöxpontba és gitáréneklős est lett csapva záróráig, igazán jól éreztem magamat. Azon leszek, hogy ez meg legyen ismételve. A helyi úriember támógatólag szóllott az esthez, ez sem hátrány.
A minap elmentünk inni kolleginákkal és tartozékokkal és végre ott volt Ildi és Misi is. Jó volt látni, meg egyáltalán jó volt kicsit lazítani ezekkel az emberekkel. Kár, hogy Ildi kiütötte magát kissé és használhatatlan volt kommunikációs célokra. Beáékkal három körül megettük a hagyományos éji gyrosunkat, aztán haza.
Meg lett állapítva, hogy változtatni kell. Megindultak a folyamatok, a jövő közeleg, néhol már átdiffundál a jelenen a múltba.
