Február eddigi csúcseseménye egyértelműen a szekszárdi zenés-táncos est. Ennek felütése, választott apropója a Cseh Tamás iránti közös rajongás volt, de a gyakorlat kimutatta, hogy a népzene, a
bor és az élőzene is valamennyi jelenlevő gyengéje.
A kapcsolódási pont a "világnézeti klubhoz" Marci, akivel együtt jártam egyetemre.
3 éve már egyszer elhívott Szekszárdra és az mindannyiunk javára vált.
Hát újra
Lassan indult a dolog. Egész délelőtt a daloskönyvemmel szöszöltem, aztán mentem Mátéért. Aztán elgurultunk Szekszárdra. Egész úton azt vártam, hogy mikor ér véget az M6. Aztán kiderült, hogy végig van autópálya. Zsír.
Összeszedtük Sünit és TP-t, aztán irány a tanya. Hideg volt eléggé. A kályhát csak lassan tudtuk befűteni. A szobát még lassabban. Úgyhogy könnyed testmozgás gyanánt fát vágtunk egy kisbaltával. Egy nagybaltát meg hazavágtunk. Ami állítólag kérgező volt.
Aztán ahogy nőttek a lángok, egyre jöttek az emberek is. Méghozzá egytől egyig kíváló emberek, rengeteg hangszerrel és megfelelő elemózsiával. Amidőn megtelt az asztal kacsazsírral, pogácsával, jó szekszárdi és szegzárdi borokkal, felemeltük hangszereinket és megtörtént a zene.
Mielőtt elkezdeném taglalni a zenék mibenlétét, közbeszúrnám, hogy összesen (emlékeim szerint) 4 gitár, 2 hegedű, egy mandolin, egy fuvola, számos ütni-, fújni- és ráznivaló és egyéb apróságok voltak jelen és nem voltunk restek használni őket. Ennél fogva erősen felelevenítette bennem a breton emlékeket, ott volt ilyen féktelen örömzene.
Szóval igazán fantasztikus volt.
Az alaphangot a Bereményi-Cseh dalok adták meg, a tapasztalat azt mutatta, hogy az én nem kis repertoáromat e téren Süni jóval meghaladta, úgyhogy igen kimerítő volt a Cseh-Bereményi blokk. Külön tisztelet Süninek, hogy remek partner volt a dramatizált duettekben.
Részben önnön elfajzásom, részben a közakarat áttért egyéb dalokra is. Angol fronton Hit the Road, Jack, Bongo Bong, magyar fronton Hobo, Quimby és egyéb szépségek. Aztán jöttek népdalok és Balu kezdeményezésére táncoltunk nagyokat. Körültekintően oktatott bennünket és talán rá is szorultunk. Príma volt.
Eléggé felkeltették bennem a néptáncos zenék játszása iránti vágyat, tágabb értelemben a népdalok énekléséről is ugyanezt mondhatom.
Máté gitár mellett mandolinon is sűrűn megnyilvánult, Laura fuvolán remekelt, az Angi-Lajos páros pedig hegedűn vitte a prímet. Marci kapott egy fazék-dobot születésnapjára, azon alkotott. metál.
A lányok készítettek forralt bort a TP által felmelegített kályhán, és a nyers állapotú borok is sűrűn kényeztették ajkainkat.
Az est hivatalos kezdetét talán nyolc órára tűzhetjük ki, ehhez képest négykor lőttük csak fel a pizsit és az utolsó dal gondolatát. Nem sűrűn énekelek ennyit.
Éjszakára befogadott Süni az otthonába, sőt reggelit is kaptam. A szülei és a lányok is roppant kellemes társaság voltak, úgyhogy az est eme kései záróakkordja is merő öröm volt. Buggyantott tojás, vajtartó.
-
Süniéket elvittem a pályaudvarhoz és betettem az autóba a helyükre egy kedvest. Múzeumoztunk Babits- és mézeskalács-ügyben. Kicsit megterhelt, fáradt voltam ehhez és túlságosan besózott, de azért láttunk szép dolgokat. Pl.: hogy hogyan készülnek a cukorkák.
Süniéktől kértem borajánlást és végül általuk elkerültem
Vesztergombi úr hajlékába, akivel -azon túl, hogy 8 palackkal távoztunk- megtárgyaltuk az élet nagy kérdéseit is. És visszavár minket Szekszárdi Bornapokra. Azért azt még meglátjuk, de a hajlandóság megvan. Érdekel még a Dúzsi-féle bor is, de ráérek.
Hazafelé nem én vezettem. Sajnos nehéz az embernek fáradtan hibákat látni, de el kell tudni viselni; én sem voltam különb, amikor még csak néhány száz kilométert vezettem.
-
A kedves megkapta az (egyelőre) utolsó diplomáját. Mínusz egy gond, plusz egy diploma. A diplomaosztón összefuttotam egy lánnyal, akivel legalább 10 éve nem beszéltem. És a diplomások között is volt néhány ismerős név...
-
Pénteken este felhívott egy Sándor nevű rég látott úriember, hogy
- Szia Soma! Szereted a Hobót?
- Igen.
- Jössz a koncertre?
- Nem, mert nincs jegyem
- Van két jegyem, eljössz?
- Mikor kezdődik?
- Fél nyolckor
- hány óra van?
- Negyed nyolc
Úgyhogy volt spuri, de pont kezdésre odaértem. Sanyi közben ott is hagyott, mert nem volt valami jól és az öregség látvány sem vonzotta, márpedig azért bizonyos szempontból volt egy temetés-hangulata az estnek. A zenekar és a közönség együtt temették a bluest, a magyar bluest, és önnön fiatalságukat.
Mindamellett megérte élőben hallani a Hajtók Dalát, a Zöld Sárgát, a Kopasz Kutyát, a Nincsen Apám verset, a Tátrai őrjöngéseit, a magyar blues egyetlen halhatatlan zenekarát.
-
Vasárnap aztán meglátogattuk Sanyiékat otthonukban is, babáztunk kicsit, meg megtárgyaltuk az életnek mind a financiális, mind a családi-lelki felét.
-
Szeretném elolvasni Jü-Hua Testvérek című könyvét. Leírom ide, így biztosan nem kallódik el az emlékezetemben.
-
Munka. Erről nem akarok sokat írni, mert nem igazán ide való és nem akarok senkinek a tyúkszemére lépni. Mindazonáltal az a szociális jelenség mindenképpen figyelemre méltó, hogy egyes emberek képtelenek mások motivációit, gondolatait, személyiségük működését, vagy akár csak az érveiket kicsit is megérteni. És ez egy munkahelyen katasztrofális. Persze nem vezet (egyelőre biztosan nem) teljes összeomláshoz, de egyfajta állandósult interregnumot tart fent, ami igen kellemetlen.
Ehhez kapcsolódik édesapám egy gondolata, amire én is sokat gondolok, és abszolút egy véleményen vagyunk: Ahhoz, hogy valaki vállalkozzon, nem szükséges különösebb szervezőkészség, logika, érzékenység. Csak valamiféle szerencsés belenyúlás, ehhez való üzleti érzék, némi bátorság kell. Ehhez pedig kapcsolódik az a tapasztalat, hogy az utóbbi néhány évben az ebben a rendszerben felnőtt embereknek komoly sokkot okozott, hogy az eddigi ad hoc hozzáállás már nem hozta a korábbi hasznot és komolyan át kell gondolni, hogy hogyan tovább, hogyan kell racionalizálni a pénzügyeiket.
-
Leszedtük a karácsonyfát. Talán eljött az ideje.
-
Elszállt a Ford kuplungja. Under Construction.