Na hát olybá tűnik, hogy a blogolásom többé már nem lesz olyan rendszeres és gyakori, mint valaha, de azért mindig akad közölnivalóm.
Elkezdtem írogatni a közéleti blogomat, de idejekorán megfeneklett. Hirtelen elfogyott a motivációm, aminek lehet oka az is, hogy túl sokáig halogattam, meg az is, hogy eleve nem kellett volna elkezdeni. Azért egyelőre csak elnapolom, talán majd azt is beizzítom.
-
Mostani aktualitásom a tanulás és az önfejlesztés. Munka nincs, de az OKJ (idegenforgalmi szakmenedzser) és az egyelőre szellős órarenddel látogatandó egyetem (Matek) mellett egy 5x8 órás webszabvány-tanfolyamot is csinálok. Ami -bár a praktikus témákban elég lassan haladunk- alapjában véve hasznos.
Ennek a kurzusnak a fő célja nem a webszerkesztés abszolút kivesézése (van erre több külön kurzus), hanem sokkal inkább a "szabvány-szemlélet" és az alapok elmélyítése. És ilyen téren egyébként tényleg minden tiszteletem az oktatóé; az előadás minőségi, élvezetes, a prezentáció precíz. Megvan mögötte a szakértelem és a gyakorlati tapasztalat, amit legjobban az mutat, hogy lehet kérdezni: sőt, kifejezetten támogatandó cselekvésnek minősül. Ez olyasmi, amit én az egyetemi tanulmányaimból mindig hiányoltam, de itt megvan. És időnként kicsit el is lehet térni a tárgytól. Például beszélgettünk -mikor szünetben, mikor óra alatt- Mac/Win kérdésről, nem feltétlen web-beli programozásról, zenei programokról, cms-rendszerekről.
Emellett próbálok kicsit kutakodni matek-témában, ha időm és energiám engedi. Elkezdtem több tankönyvet is olvasgatni. Ez egyrészt jó, mert a jobb tankönyvek tényleg alaposan magyaráznak (bár sajnos némelyik a vastagsága ellenére még ezt sem tudja és órákig kell gondolkozni egy-egy lépésen egy bizonyításban), de ugyanakkor ez a módszer végtelenül lassú és unalmas.
Édesanyám kedvenc témája, hogy a matektanárok mindig csak leadják az anyagot, de nem mondják el a trükköket. És bár van ebben egy kicsit üldözési mániás szemlélet, sajnos gyakran igaz. A legtöbb elméleti anyag úgy épül fel, hogy nem tárja fel a bizonyító -legyen az Euler, vagy akárki- motivációit és szándékait, aminek a végén elérte az adott eredményt.
Ennek jó példája a bizonyítási módok tárgyalása. Azt tanítják nekünk, hogy egy bizonyítás lehet "egyenes irányú" (kiindulunk tételekből, definíciókból, axiómákból és addig végzünk logikus lépéseket, amíg egyszer csak kijön valami fontos) illetve fordított (Kimondjuk, hogy mit szeretnénk bizonyítani és olyan lépéseket keresünk, amik e felé visznek). Namármost az első egyszerűen nem létezik. Jó, jó, talán létezik olykor, nagyon ritkán. De azt mindenki tudja, hogy vannak nevezetes sejtések és ezeket nem úgy fogja valaki bizonyítani, hogy írogat össze-vissza és egyszer csak NINI! megtalálja. Nem. Inkább megpróbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy végül a bizonyítandó állítás fele vezessenek.
És akkor itt jön a nagy kérdés: tekinthető-e tudományos tanításnak az, ha mindenki megtanul egy gondolatsort, de annak működési elvét nem?
Na most kicsit eltértem az eredeti szándékomtól. Lényeg a lényeg, hogy jó lenne olyan matematikai könyvet olvasni, ami első körben nem az összes bizonyítást akarja leadni, hanem tisztázza a feltétlen szükséges definíciókat és tételeket (megint csak nem precíz, hanem praktikusan használható és érthető formában) és gyorsan, de jól felépít egy rendszert, amiben a legtöbb dolognak megvan a funkciója, haszna.
Például szerintem deriválást és határértéket nem a definícióval kéne tanítani, hanem először el kéne magyarázni, hogy mire volt (van) szüksége annak a névtelen tudóstömegnak, akik a múltban -vagy a jelenben- használni kívánták a differenciálszámítást. Ez szerintem igen egyszerűen elmondható és nagyban könnyíti az értelmezést. Ezek az alapvető fogalmak és igények alakítják a matematikát, ezek kialakulása UTÁN következhet csak a precíz meghatározás, a bizonyítás és a következmények felmérése, megalkotása.
-
Néztünk a napokban több remek filmet, ezekből néhány:
Red Riding Hood (A lány és a farkas) - Egy igen érdekes mesethriller, ajánlom mindenkinek. Elsőre az A Falu című filmet juttatta eszembe, de annak ellenére is, hogy nagyon régen láttam azt már, azt mondhatom, hogy ez a jobb. Pedig az alapvetései nem különböznek. A főszereplők között nem igazán van kifejezetten sztárszínész, a történet kerete középkori falu, a főszereplő egy fiatal lány, a műfaj thriller, stb. De mégis, de Mégis ez sokkal másabb, jobb. Az egésznek persze van egy pikantériája a mesei utalások miatt. Ezt nagyon jól használja a forgatókönyv. Amikor az ismerős mesei frázisok megjelennek, végigfut az ember hátán a hideg. Ugyanakkor mégsem kiszámítható a történet, sőt egészen meglepően fordulatos, ami -tekintve a mesei alapot, amely már-már kárhoztatná a filmet egy klisés eseményvezetésre- meglepő és igen jó háttérmunkára vall.
A film gyengéje ugyanakkor, hogy a színészek játéka és egy-egy jelenet olykor igen "slágergyanús". Jobb szót hirtelen nem találtam rá, de mindjárt rá fogtok jönni: Az egyik jelenetben például a főszereplő Amanda Seyfried erotikus táncot lejt a barátnőjével azért, hogy felkeltse az imádott pasija (Shiloh Fernandez) figyelmét, aki egyébként csakis az ő érdekében szakított vele. Fernandez és a másik fiatal férfi főszereplő, Max Irons kinézete is követi a mostani hollywoodi trendeket. Tehát a hajuk olyan, mintha reggel egy órát szántak volna arra, hogy kócosan szexis legyen, arcuk mint a babapopsi, "pólójuk" enyhén dekoltált (mellkas mint a babapopsi) és ajkuk alaposan ki van pirosítva, olykor már-már
bántó mértékben. Szerencsére a többi szereplő kinézete ehhez képest jóval kellemesebb. Billy Burke, Lukas Haas és persze Gary Oldman külsejében és alakításában egyaránt teljesen hiteles. Amanda Seyfried kicsit hajlik a fenti irányba, de talán kicsit elviselhetőbb mértékben és a főszereplőnek azért megbocsáthatjuk, ha kicsit kitűnik a többiek közül.
Sajnos a plakátokon is hangsúlyosabb a Twilight-rajongókra utazó motívum, de összességében a film nézésre érdemes, bátran ajánlhatom azoknak is, akik egyébként nem thriller.rajongók és azoknak is, akik nehezen viselik a Twilight-filmeket.
Gru - Erről nem írnék olyan sokat. Családi mese, kedves, aranyos. Sajnos kétségbeejtően kiszámítható. Olyannyira, hogy még a nem animációs családi filmek kliséiből is merít olykor, ami legalábbis kétségbeejtő. Ettől függetlenül nem rossz és különösen családi mozizás esetére abszolút ajánlható, nagypapi- és hugi-kompatibilis.
Förtelmes Főnökök (Horrible Bosses) - Az első negyedóra után már fájt, de juszt is végignéztük. Már a címe is gyanús lehet; az alliteráló cím a magyar filmcímadás egyik legrosszabb hagyománya és számos esetben mementó mindenki számára, aki filmet akar választani.
Az alapsztori a Másnaposok által népszerűvé lett típusba tartozik: nagyvárosi átlagfickók kemény helyzetben. Sajnos nagyon nem sikerült elérni a hahotázási ingerküszöböt, gyakoribbak a kínos és erőltetett jelenetek. Szomorú mellékzöngéje, hogy az egyébként jobb sorsra érdemes nehézsúlyú színész, Kevin Spacey is asszisztál ehhez.
Összességében sajnálnivaló a film, mert az alaptéma jó és aktuális (válságban senki nem akarja elveszíteni az állását, még akkor sem, ha a főnök hibbant), a főszereplők nem rosszak és meg vannak támogatva Spacey mellett Jennifer Anistonnal is (időnként alulöltözötten, ami pasifilm lévén nem mellékes), de a sztori harmatgyenge. Nem kell megnézni.
Kapcsolat - Ez régi film, de én még nem láttam és érdekelt. Rövidre fogva: ez is kb. teljesíti azt, ami várható tőle. Feldob scifi-kérdéseket egy valós (természetesen amerikai) környezetben, főszereplőnek megtesz néhány befutott és igazán jó színészt (Jodie Foster, Matthew McConaughey, James Woods), végigvezeti a főszereplő nehézségeit először a kutatási pénzek megszerzésében, aztán a kutatási siker megvédésében és a film tetőpontjaként aztán beleveti magát a film scifi-részébe, de csak félig-meddig és aztán ennek a valódi élet-beli kérdéseivel zárja le a történetet. Sok gyötrődés, kevés kielégülés. Természetesen van szerelmi szál, de a pár kapcsolatának egyetlen érdekes fejezete az űrlény-kutatás vallásos megítélése.
Szóval akit izgat az ilyen téma, annak ajánlom, de egyébként semmi különös.
ui.: Az egyik szereplőt, egy vak kutatót az egyébként remek William Fichtner játszik és filmbeli neve Dr. Kent Clark ;-)
ui.2: A port.hu szerint ez egy thriller. Csak tudnám, hogy miért..
Intouchables (Életrevalók) - Ez egy helyes francia film egy mozgáskorlátozott férfi és egy szegény fekete fickó kapcsolatáról. François Cluzet ebben a szerepben jobb, mint az Apró Kis Hazugságokban, Omar Sy kicsit amatőr, de azért egész jó ő is. Kicsit művészfilmes a hangulat, de európai film lévén nem is vártunk mást. Azt viszont hiányolom, hogy nincsen sok történés. Összefoglalható az egész egyetlen mondatban. Alapvetően ez egy hangulatfilm, ami megcsillant sok kis apróságot, fájdalmat az emberek életéből. Az eszköz itt egy mozgáskorlátozott és egy bevándorló élete, de az értelmezés ennél jóval tágabb.
Mindenképpen ajánlott, érdemes megnézni, de ne várjatok sok akciót, inkább mélyüljetek el az emberi lélek rejtelmeiben.
Mr Popper pingvinjei - Ez annyira családi film, hogy véletlenül se nézzétek meg. Vicces állatok és Jim Carrey hülyülnek és közben borzasztóan akarja mutatni az ő családi problémáit, amit természetesen végül a pingvinek oldanak meg. VÁÁÁÁ
Moliére - Ez egy jó film 2007-ből, ami Moliére életét dolgozza fel hasonló kiadásban, mint ahogy azt a Szerelmes Shakespeare tette jónéhány évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ha belegondolok, nagyjából kópiája is annak. No mindegy, ettől függetlenül megnézendő, mert maga a cselekmény nyilván más és a forgatókönyv is jó, a színészek szintén.
Vaslady - Hát, ez csalódás volt. A film maga szemlátomást azzal a célzattal készült, hogy egy időskori belső drámát és egy történelmi személy élettörténetét hozza össze. De sajnos sikertelen lett a törekvés. Az időskori drámát nem sikerült elég mélyen megjeleníteni, az életrajz tulajdonképpen egy klisés hőstörténet néhány valódi híradó-bevágással és a kettő közötti kapcsolat elég gyenge lábakon áll.
A szomorú az, hogy sem a forgatókönyv, sem a főszereplő Meryl Streep nem tudja elvinni a hátán a filmet. A látvány remek, de sajnos túl rossz a film ahhoz, hogy a látványa kárpótoljon. És hét igaz, ami igaz: Ettől a filmtől többet vártunk.
-
Olvastam is. Néhány hete ugyanis szembejött egy fél Rushdie-sorozat, minden könyv leárazva a sokezer forintos eredeti árról 500 HUF-ra. Gyorsan bevásároltunk és így az utóbbi hetem a Hárun és a Mesék Tengere című könyvvel telt.
Aki nem ismerné: Salman Rushdie egy indiai író, és e minőségében talán a legismertebb a nyugati világban. Hírét nem csak a könyveivel nyerte el, hanem azzal is, hogy a Sátáni Versek című könyvének egyes részeit a muszlim közösségek egy része istenkáromlásnak minősítette. Köztük volt az ominózus Khomeini Ajatollah is, aki Irán akkori vezetőjeként felszólította valamennyi muszlimot, hogy gyilkolják meg Rushdie-t (nem túl barátságos tett ugyebár). Egyébként India volt az első ország, amely betiltotta ezt a könyvet, ami -még akkor is, ha Indiában hatalmas muszlim közösség él- elég meghökkentő.
Szóval visszatérve a könyvre: Ez egy mesekönyv. Tényleg az. Rushdie könyveiben amúgy is elég sok a misztikum, kicsit hasonlóan a dél-amerikai írókhoz, de ez a könyv kivételesen nem misztikummal operál, hanem színtiszta mesével. Ettől függetlenül persze vannak finom utalások. Például a főszereplő fiú és apja
Hárún ar-Rasíd nevéből lettek származtatva, aki az arab mesevilágban hasonló szerepet tölt be, mint nálunk Mátyás király. A könyv egyik poénja pedig az, hogy ez a mese egy mesemondóról és a fiáról szól, akik felfedezik a mesék eredetét. Tök jó.
Ajánlom mindenkinek, de szerintem jobb, ha nem csak magának olvassa, hanem felolvassa egy gyereknek.
-
Voltam Szekszárdon Cseh Tamás-kodni és Jajj, de remek volt :-). Ez már jó ideje fénypontja az életemnek. De mindemellett nem olyasmi, amiről sok szót kell ejteni. Ott kell lenni és átélni.
-
Van együttes Vicával, Hulejjal és Pével, ami jó. A stílus rock'n'roll, ami bár nem az én lényegiségemet tükrözi, de az én lényegiségem egészen idáig nem tudott összehozni egy bandát, szóval kussolhat. Mindenki ari, az eddigi összes rengeteg próbán (2) volt jó kaja és bor, és úgy egyáltalán jót tesz ez minden szempontból, úgyhogy ha összejön a rendszeresség a banda életében, akkor igazán elégedett férfiember lesz belőlem.
-
Véget ért az első egri vizsgaidőszak. Két tárgy nem sikerült, a mumus meg egy töltelék. A töltelék az töltelék, a mumus meg mumus, és szerencsére úgyis idejekorán vettem fel, úgyhogy no para. De volt LinAlg és Geo2 ötösöm, ami jót tett a kis lelkemnek.
-
Egyik éjjel álmomban sniccerrel szétvágta egy lány az ujjaimat. Nem volt vér, csak szeletelt közérzet.
-
Megyünk Pájóval Brüsszelbe (Enihez) és nyelvjárásgyűjtésre (szlovén-olasz-osztrák kitérőkkel), ami valljuk be, hogy Király!
-
Szerintem eleget írtam mára. Csodálnám, ha valaki egy szuszra csak úgy könnyedén végigolvasná ezt és azt mondaná, hogy "írhattál volna még kicsit". De azt aláírom, hogy írhatnék gyakrabban.
