Voltam tegnapelőtt Zagar koncerten. Érdekes volt, jó volt. Elvileg nem vág a stílusomba, de mégis élveztem. Jó, mert bár erősen hajaz azokra a zenékre, amiket a Dobgép Jánosok (DJ) nyomnak egyes szórakozóhelyeken, -és amit én elég ritkán tudok élvezni- de élő zene, hangszeres zene és a zenekarnak van stílusa, valamint hangulatot is csinálnak.

Mindemellett elég vicces volt a basszusgitáros és a billentyűs, akik feketére festett emo-frizurával ritmusra ugráltak. A zenekarvezető-énekes-gitárosról pedig rögtön az jutott eszembe, hogy brit vidéken kéne ezeknek zenélniük. Valahogy a nagy, hagyományos f-lyukas féltömör testű gitárok, a fekete zakó napszemüveggel és a félhosszú haj engem erre emlékeztetnek.

Zhival voltam meg az ő mosolyos barátnéjával, de összefutottam még az unokatestvéremmel is, P. kartárssal páros kiszerelésben, szóval mindenki ott volt, aki számít (vagy számol, az magának világít, pár öböl lángol...). Zhi partyarca vicces, főleg mert egyébként elég konkrét a mozgása és minden kicsisége ellenére is nála mindig van jelenlét. (Értem ezalatt kb. ugyanazt, mint amit akkor érzünk, amikor egy jó színész lép a színpadra és még ha nem is szól egy szót sem, van jelenlét. De használhatnám a 'valóságos' szót is, Pterry-féle értelmezésben, csak az kicsit kevésbé jól leírható.) Ehhez képest most lazulós-táncos volt. Más.

Kicsit rásegítettem a hangulatomra. Ez kezdeti fázisban enyhe lazulást eredményezett, majd (szokás szerint) jött az elkomoruló-szomorodó szakasz, de szerencsére aztán túljutottam rajta és kicsit tudtam örülni annak, ami volt. Jártunk egy nagyot a hídon és a Ferenc körúton. az is jól esett. Sajnos aztán Zhi lecsatlakozott rólunk bal irányba, az estéje fényét továbbra is emelendő, aztán a Blahánál én is leszálltam a háromcsillagos sárga villamosról és megcéloztam az otthonomat.

*

Tegnapelőttelőtt a Magyar Dal napja volt. Bár voltak nyilvános próbák az Ajtósin, végül annyira nyomoronc állapotban voltam, hogy ezeket nem látogattuk meg, viszont volt jegyünk a Vígszínházba. Passzentosan bár, de időben megérkeztünk (nem 'in time', de 'on time'), leültünk -bocsánat- leültünk volna, de előbb fel kellett állítani a helyünkön ülőket, aztán leültünk, összecsomagoltam kicsire a lábaimat, lámpa le, függöny fel.

Az első 'felvonás' csupa operettből állt. Ez kicsit meglepett, mert bár egy színésznek nyilván sok mindenhez kell értenie, de nem gondoltam volna, hogy ilyen fába vágják a fejszéjüket olyan színészek, akiket általában azért csak prózai szerepekből ismerünk. Sajnos az operett nem az én műfajom. Tényleg sajnos, mert egyébként nagyon magas színvonalon művelték ezt a fellépők. De akkor sem. Az első 5-10 dalnál az ember még nyitott és érdeklődő, de aztán egyre lankad ez a hozzáállás és betölti a helyét a 'Hány dal lehet még hátra, Te jó ég!?' című lélekállapot. Ebből olykor kizökkentett egy-egy kiemelkedő fellépő, mint Eszenyi (már csak azért is, mert bár operettből énekelt, maga a dal nem tipikusan operett-szerű volt), de alapjában véve a szünet hozta meg csak a feloldozást.

A második felvonás sokkal élvezhetőbb volt nekem, mindenféle vegyes dal volt, természetesen erős színházas felhangokkal. Énekeltek Maszat-Hegy-beli dalokat például, de volt Vinnélek, vinnélek is. Ami igazán megmelengette a szívemet, az csak a nagy "öregek" fellépése volt. Zorán. Kern. Presser. Presser. Presser számomra abszolút favorit, nem csak mert remek zeneszerző, de egy szál zongorával is képes olyan előadást csinálni, hogy az ember szíve kiugrik a helyéből. Ruzsa Magdinak nagy szerencséje van, hogy ilyen partnere-pártfogója van. Bár nyilván ő is nagyon jól hozza a formáját, a Nekem nem szabad az egyik legjobb dal volt az estén.

Mielőtt elfelejteném, beszúrom ide, hogy az LGT 40 éves és az előadás közben megmerényelték Pici bácsit egy tortával. Viszont -ahogy ő is mondta és én is gondolom- jobb lett volna, ha megoldják, hogy az LGT többi tagja is ott legyen, hiányoztak onnan.

Presser egyik nagy erénye, hogy teljesen fesztelen a színpadon. A köszöntés után leültek Zoránnal ki-ki a maga helyére és Presser -mintha csak ketten lettek volna- kérdezte a Zoránt, hogy 'Szabó Andrist láttad valahol?', mire Zorán csak intett, hogy 'Majd jön'.

*

Tegnapelőttelőttelőtt Egerben voltunk. Beiratkoztunk az EKTF Matematika szakára, levelezőre. Pontosabban Pájó egy kicsit más nevű képzésre, de a gyakorlatban ez majdnem ugyanaz, mint amit én végzek. A hétvégén megejtettük az első TO-s ütközetünket is, ugyanis az egri főiskola szerint -bár a tájékoztató szerint kétheti péntek-szombati találkozók lennének- a levelező képzés azt jelenti, hogy majdnem minden héten pénteken berántanak minket. A hivatalos válasz szerint ez a mi érdekünkben van, a nem szakos tárgyak beosztásához pedig nekik nincs is közük és egyébként is nehéz beosztani úgy a több szakot érintő órákat, hogy ne legyen tárgyütközés és velünk se ping-pongozzanak minden héten. Hát menjenek már el Kirgisztánba. Nekem ne mondja egy Matematika tanszék, hogy képességeiken túlmutat az órák olyan kombinálása, ami lehetővé teszi a normális órarend létrehozását. Arról nem is beszélve, hogy ez nem egy nappalis órarend, hanem levelezős, tehát elég kevés ismeretlenes a probléma.

Beiratkozás után kicsit jártunk-keltünk Egerben. Nagyon jó kis város, úgyhogy kifejezetten jó, hogy heti szinten fogunk ott sétafikálni. Ettünk finomat étteremben (Mozzarellás pulyka rúlz), ahol megismerkedtünk a vízigesztenye nevű remek zöldségfélével is. Olyan, mint a karfiol, de olyan állagú kb., mint egy alma. Zseniális.

*

Munkakörváltási okoknál fogva újra a magán mobilomon fogok inkább élni, ami elég fura, mert ez kicsit öregecske. Tervben van egy új jószág vásárlása. Természetesen használtan.

*

Végre megszabadultunk a régi ágyunktól és lehet normálisan kettőt lépni otthon. Ez jó.

*

A basszusgitárból kiszakadt a hevederpöcök csavarja, az acélhúrosnak meg a potis elemtartó-izéje töredezik. Morr. A napokban elálmodoztam arról, hogy lesz egy McPherson gitárom. Hát igen. Álom, álom. Mellesleg láttam egy elektroakusztikus basszert az Erzsébet téren, Cort volt, úgyhogy százas feletti áron vehette a srác (apja/anyja). Tele volt ragasztva a fedlapja matricákkal. No comment.

*

Tanítok gitárt a Yoshi néven is ismert úriembernek, és ez eléggé feldobja a heti egy szerdámat, mert tanítani jó és mert a zenei ízlése sok tekintetben fellendíti az enyémet. Rengeteg olyan zene érdekel, ami az ő zeneileg nyitott életszakaszában volt nagyon aktív. Úgyhogy most fogok hallgatni is meg tanítani is Sziámit, PUFot, Tereskovát, ami azért elég jó dolog.

*

Bence barátommal már évek óta nem találkoztunk úgy rendesen, pedig a szándék megvan és ez frusztrál.

*