Mielőtt a blogol megsemmisítette volna a postomat, éppen ott tartottam, hogy hogyan kell kezelnie egy előadónak a közönséget, de most újra elölről.
Szóval..
Voltam az imént a Vodku által prezentált Cseh Tamás-sorozat egy újabb epizódján. Le kell sazögezni, hogy én szeretem a Cseh-Bereményi dalokat és merem azt gondolni, hogy tudom is.
Ilyeténképpen pedig meg kell mondanom, hogy bár rendkívül jól éreztem magamat, sajnos kritikával kell, hogy illessem a zenekart, köztük is elsősorban a frontember Bata Istvánt.
Ugyanis szerintem nem igazán Cseh Tamásra termett előadó. Nem kárhoztatom, mert Tamás nem egy könnyű műfajt hagyott ránk, de ha már színpadra lép, akkor hát ott nyilván csinálni is kéne valamit.
Számomra Cseh Tamás egyrészt játékos, másrészt sámán. Utóbbi alatt azt értem, hogy az előadás alatt transzba esik és átadja magát annak, amit énekel, amit játszik.
(közbevetném, hogy egyszer egy színésztől hallottam hasonló véleményt. Azt mondta, van a "mesterember" színész, aki jól megtanulja és jól eljátssza a szerepet és van a "varázsló", aki átlényegül. Utóbbihoz persze kicsit őrültnek kell lenni.)
Bata számomra nem teljesíti ezt. És bár senkivel szemben nem lehet elvárás, hogy varázsoljon, de azért egy őszinte játékra számíthat az ember. Ő viszont inkább mesterember módjára megtanulja az egészet és nagy hévvel előadja. Csak sajnos néhol kilóg a lóláb és nem elég jó mesterember ahhoz, hogy ezt a problémát megoldja.
Konkrétumok. Az előadás alatt minden dal előtt mondott néhány mondatot és a dal alatt megpróbálta eljátszani a dal szerepeit, de olyan erőlködősre sikerült a dolog.
A másik számomra nagy fájdalom. Mintha nem tudta volna, hol van. Úgy értem, alapvetően egy klubkoncerten másképp kell viselkedni, mint egy nagykoncerten/ fesztiválon/stb. Az nem működik, hogy egy klubkoncerten kirakja a kottatartóra a füzetét, minden dal után lapoz és elejétől a végéig lejátssza azt, ami ott van. Megjegyzem, még így is olykor hibákkal.
Az sem működik, hogy amikor bekiabálnak, hogy most melyik CsT-dal legyen, akkor azt nem tudja jól lereagálni egy poénnal vagy esetleg azzal, hogy eljátssza azt a dalt. Ugyanis volt ilyen a második menetben és - szemben az elsővel - itt elvileg kötetlenül, vegyesen jöttek a dalok (az elsőben Levél Nővéremnek volt). Akkor miért nem fér bele egy spontán dal? Akkor is ha egy tapló kéri beordibálással, simán elnyomhatták volna.
Az is fura és oda nem illő, hogy egy klubkoncerten a gondosan végigjátszott program után színpadiasan meghajol, majd egy kis taps után rögtön visszaül egy számra, aztán ugyanez még egyszer, azután viszont akkor sem játszik már dalt, amikor nagyon erősen teper érte a közönség. Ez olyan mű. Nem ráadás. Ha valakit visszatapsolnak, akkor játssza, ami az eszébe jut és egy jó klubzenésznek jusson eszébe sok minden!
Most , hogy kipanaszkodtam magamat, azért elmondom, hogy jó volt a koncert és legközelebb is elmegyek, március huszonXedikén. És riszpekt Bata két zenésztársának, Szabó Árpádnak és Takács Szabolcsnak, igazán remek és multitasking zenészek. Szóval gyertek ti is (ha még ugyan elfértek)!
*
A koncerten megismertem egy újabb szimpatikus hölgytagját a B. családnak amellett, hogy a másik két -már ismert- jeles személy is jelen volt, úgyhogy jó volt a társaságom az esthez.
A közönség soraiban pedig láttam K.Ildit és a párját is. Bár sosem voltam vele pacsi-viszonyban, azért jó látni.
*
Sokat gondolok az utóbbi két hónapban a halálra és ez nem túl jó. Nyilván van köze ahhoz, hogy kicsit be van még mindig szűkülve az életem (vagy legalábbis a pszichém ezt képzeli) és nincs munkám, de azért nem kéne szó szerint halál frusztráltnak lennem. Hiszen van, aki szeret, olykor találkozom a barátaimmal, vagy vagyok a maihoz hasonló jó koncerten. Majd összeszedem magamat
*
Megyünk Brüsszelbe hoHOJJLY! (március közepe-vége)
Megyünk nyelvjárás-gyűjtésre HohhHoJJJJ! (nyár eleje)
Tényleg, ha esetleg képben vagytok jól táncolható népdalok ügyében, akkor osszátok meg velem! Akarok ilyeneket tudni, hogy alkalomadtán lekísérhessek ilyen-olyan mókákat.
