Voltunk Kárpátalján, ahol rájöttem az alábbi dolgokra:

- miért a (magyar) jobboldalhoz húz egyöntetűen a határon túli magyarság

- Milyen tojásos lecsót reggelizni

- Hogyan kell vélekednem Kossuth Lajosról

- Igenis létezik olyan templomi harang, amihez fel lehet mászni anélkül, hogy széttörne alattam a gerendázat, vagy jól megalapozott halálfélelmem lenne

Aztán a napi gondolati termésem (természetesen a fürdőkádban) az volt, hogy bár az élethosszig való tanulás mottóját általában egy jól hangzó, de ólomsúlyú teherként éli meg az egyszeri ember, de ez az egyik első lépés lehet afelé, hogy a mai értelemben vett gyermekkor időszaka megnőjön úgy, hogy a tettekért való felelősségvállalás viszont már megkezdődik. Tekintettel arra, hogy az emberek 90%-ának a 15-25 időszak alkotja az élete legalapvetőbb vázát, ezen keresztül élnek meg és értelmeznek mindent, erre tekintenek vissza, mint életük legfontosabb időszakára, ha ezt az időszakot nyújtjuk meg, azzal végső soron értékesebbé tesszük életünk egy újabb szeletét.

Emellett azt is közölnöm kell, hogy újabb Expedit költözött otthonunkba és hogy lakásunk egy Bosch-kép színgazdagságát és rendszerességét-rendszertelenségét idézi ennek folyományaként.

Szintén fontos élményem, hogy ma azon kevés napok egyike van, amikor természetes élő beszédben hallottam az 'ülep' szót. Ez többek között eszembe juttatja egy keresztrejtvény fejtése alatti pirulásomat évekkel ezelőttről (női mell, 5 betű) és egy közkeletű történetet a keresztrejtvényfejtő egyházfiakról (a szerelem nyilasa, 4 betű).

Kárpátalján szereztünk egy kis fonott kosarat, némi alkoholt és azt a tapasztalatot, hogy a tábortűzi gitározáshoz minimum egy tábortűz kell, de főleg egy helyen lévő sok ember és ezért nem érdemes minden áron hangszert vinni.

Egyébként láttam interneten összecsukható gitárt, aminek a nyakát be lehet tolni a testbe. Elég perverz szerkezet és nem biztos, sőt biztos nem tükrözi a klasszikus szemléletet a hangszerészetben, de érdekes ötlet. Az megint más kérdés, hogy a Martin Backpacker-hez hasonlóan ez is elég nagy méretű csökkentett méretében is, úgyhogy talán okafogyott az egész hacacáré.

Azt hittem, hogy majd összefutunk valahol hagyományos keleti szláv népi hangszerekkel, de még az egyik múzeum hangszertárlatában is csak néhány hegedű, citera és a didgeridoo illetve a svájci kürt helyi rokona, a trembita volt megtalálható. Nuku balalajka. Hogy a törpiekről már ne is beszéljünk.

Az út örömei közé tartozott, hogy Harry Potter-barchoba indult meg a busz hátsó traktusában és miután meg tudtam mondani a prefektusok fürdőjének jelszavát, engem is bevettek a klánba.

Egyébként Kárpátalja olyan kifejezésekkel jellemezhető, mint 'kultúrálisan és nyelvileg heterogén', 'kihasználatlan potenciálokkal bíró', 'kultúrálisan fenyegetett', 'természeti kincsekben gazdag'.

Két hete volt Trace Bundy- koncert és azt leszámítva, hogy Kata igazolatlanul hiányzott, jól éreztük magunkat. Mr Bundy kicsit furcsán viselkedett, olyan volt, mintha legszívesebben letenné a lantot és visszamenne a hotelbe a feleségéhez és a már most világot látott gyermekéhez.

Elkezdtem újraolvasni a HP-t. Jó.

Kárpátalján meglepetésre csak annyi bort és pálinkát készítenek, ami nem éli túl a telet. Annak ellenére, hogy ezek a bizonyos magyarok a szlávokkal szemben nem korsóval mérik a töményet. De azért vendéggel a házban ők is kicsit vígabban töltik a poharakat. És megjegyzendő (ez jó is lesz zárlatnak), hogy nagyon kedvesek voltak valamennyi esetben a helyi vendéglátók.