iwiwen megtaláltam néhai évfolyamtársaimat és fingom sincs arról hogy kik ők. Van olyan, akit ismertem anno, de most fel nem ismerném. Fura az élet. Mindenki gyurma benne, kicsi golflabdányi, és csörög is, meg zörög is, úgy formálódik, vagy csak formálódni látszik, belemegy ilyenolyan kosz, amit kitisztít vagy nem, lesz benne sok nem és sok igen, és végül lényegtelenné válik hogy mi volt csak jelen van és nincs idő csak a halálkor mert amikor felrakják az asztalokat akkor tuti vége az órának, pláne mert ez azt jelenti, hogy a székeket már rég felrakták és vannak még nagyobb asztalszerű izék, amikre az asztalokat rakják. És talán rájönnek hogy nem is volt szükség minderre.
Ezt a mondatot nem a megszólalás végére szántam, de ott még jobb helye van.
Ezt a mondatot nem a megszólalás végére szántam, de ott még jobb helye van.
