Elmentem ma Pájóval kirándulni a Normafa felé. Moszkva tér, a számomra igen kedves 21-es busz (Trinity-járat), sétaséta.
HÓ
Meglepően sok. Nemkülönben jeges, aminek következménye némi csúszkálás volt, mivel nekünk ugye nem BETA-MAX bakancsunk van, mint egyeseknek, hanem nekem csak hagyományos, Pájónak meg semmilyen, ő sportcipős-magassarkús ember. Úgyhogy maradt a sportcipő:) Felfedezések: a zúzmara a fákra a szélfújásnak megfelelően tapad fel. És olyan, mintha ezernyi kis fehér ága lenne a fáknak. És akkor az szép volt. Ahogy Forrest is megmondta. Pájóval beszélgettünk felnőttségről, normákról, menedékről, szülőkről, fejlődésről, közös és nem közös barátainkról, olyan dolgokról amik fontosak nekünk illetve amit fontosnak éreztünk megbeszélni. Kellemes és tartalmas együttlét volt:) mondhatni szintet léptünk, olyasmikről kommunikáltunk, amikkel eddig nem nagyon beszéltünk így, és mailben is csak ezen a héten ejtettünk néhány sort róla. Nagyon örültem annak, hogy egy 2 hónappal ezelőtti, Taliga Marci által nekem írt kérdésre most kaptam egy választ, mert eszembe jutott a Pájóval folytatott beszélgetés alatt, hogy miért is meg hogyan vagyok a szerepekkel. Azt hiszem, Pájó érdekes változásokon ment át, és kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, figyelni fogok. Egyébként érdekes az is, hogy én is változtam, és hogy őt ez hogy érinti. Lehet, hogy aberrált vagyok, de szeretek sejtéseket alkotni arról, hogy emberekre milyen hatással voltam, mit gondolnak általában és mit tudom én. Nem. Nem vagyok aberrált. Sőt, talán még normális is;)
"A lift csak lefelé közlekedik"
(Szépművészeti múzeum)
A szalagavató után sikerült egy embert pozitívan befolyásolni a gondolkodásában, és ez nagyon jó. komoly siker. akkor is, ha maga a dolog apróság.
Lehet, hogy kell egy példakép, amíg az ember nem lesz önmaga mestere. Ez jutott eszembe a villamos megállójában. Az átmenet a kettő között viszont fájhat. nagyon is. Bár nem is tudom. Lehet, hogy ez még sem jó megközelítés. Nem muszáj egy példaképnek lennie. Csak szokott lenni személybe vetett menedék. Pájóval felmentünk az Erzsébet kilátóba, nagy büdös semmit lehet látni, mert most köd van és hó és csend. Hiába véled látni, ki van lent az erdőben, kirándulva, lépkedve valaki nyomában, bámulva a zúzmarás csendet, szinesztéziákat mondasz és hát a lelked az meg táncol, vagy arra gondol, lennél inkább bárhol, csak ne itt vagy lennél sehol csak itt vagy ott abban a hóbuckában, tálalva vacsit hollóknak önhullában. Az a baj a versekkel, hogy van saját létük és szeretnek elszabadulni.virgoncak.
Elkezdtünk csalinkázni mindenfelé, mert minek is a térkép, kicsit visszakerültünk így, Budakeszinél meg megint vissza, már nem a visszába hanem a másikba. Abba. Edda. Szendvicsedet. Asszoclánc. Mentünk kisvasúthoz, hogy azzal haza. Nosztalgiásat kaptunk ki, ami szépen pöfékel és kályha van benne, ami leolvaszt, és 600 pénzt kérnek az útért a kisvasutas gyermekek, de legalább meleg és vicces. Aztán séta a Széchenyi-hegytől a 21-ig. 1-2 megállót átsétáltunk, ami miatt elment mellettünk 1-2 járat. Beszélgettünk közben zenei ízlésfejlődésről, tanulságos volt. Moszkva, Deák, Mozaik teaház. Teatea. bancha & szilva. Aztán haza. Én legalábbis.
Itthon megettem a megmaradt két szendvicsemet.
A lenti kép jól mutatja azt, amikor egy lelki ember próbál magyarázni valakinek, aki nem érti, amit mond, és ez előbbit összezúzza.
HÓ
Meglepően sok. Nemkülönben jeges, aminek következménye némi csúszkálás volt, mivel nekünk ugye nem BETA-MAX bakancsunk van, mint egyeseknek, hanem nekem csak hagyományos, Pájónak meg semmilyen, ő sportcipős-magassarkús ember. Úgyhogy maradt a sportcipő:) Felfedezések: a zúzmara a fákra a szélfújásnak megfelelően tapad fel. És olyan, mintha ezernyi kis fehér ága lenne a fáknak. És akkor az szép volt. Ahogy Forrest is megmondta. Pájóval beszélgettünk felnőttségről, normákról, menedékről, szülőkről, fejlődésről, közös és nem közös barátainkról, olyan dolgokról amik fontosak nekünk illetve amit fontosnak éreztünk megbeszélni. Kellemes és tartalmas együttlét volt:) mondhatni szintet léptünk, olyasmikről kommunikáltunk, amikkel eddig nem nagyon beszéltünk így, és mailben is csak ezen a héten ejtettünk néhány sort róla. Nagyon örültem annak, hogy egy 2 hónappal ezelőtti, Taliga Marci által nekem írt kérdésre most kaptam egy választ, mert eszembe jutott a Pájóval folytatott beszélgetés alatt, hogy miért is meg hogyan vagyok a szerepekkel. Azt hiszem, Pájó érdekes változásokon ment át, és kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, figyelni fogok. Egyébként érdekes az is, hogy én is változtam, és hogy őt ez hogy érinti. Lehet, hogy aberrált vagyok, de szeretek sejtéseket alkotni arról, hogy emberekre milyen hatással voltam, mit gondolnak általában és mit tudom én. Nem. Nem vagyok aberrált. Sőt, talán még normális is;)
"A lift csak lefelé közlekedik"
(Szépművészeti múzeum)
A szalagavató után sikerült egy embert pozitívan befolyásolni a gondolkodásában, és ez nagyon jó. komoly siker. akkor is, ha maga a dolog apróság.
Lehet, hogy kell egy példakép, amíg az ember nem lesz önmaga mestere. Ez jutott eszembe a villamos megállójában. Az átmenet a kettő között viszont fájhat. nagyon is. Bár nem is tudom. Lehet, hogy ez még sem jó megközelítés. Nem muszáj egy példaképnek lennie. Csak szokott lenni személybe vetett menedék. Pájóval felmentünk az Erzsébet kilátóba, nagy büdös semmit lehet látni, mert most köd van és hó és csend. Hiába véled látni, ki van lent az erdőben, kirándulva, lépkedve valaki nyomában, bámulva a zúzmarás csendet, szinesztéziákat mondasz és hát a lelked az meg táncol, vagy arra gondol, lennél inkább bárhol, csak ne itt vagy lennél sehol csak itt vagy ott abban a hóbuckában, tálalva vacsit hollóknak önhullában. Az a baj a versekkel, hogy van saját létük és szeretnek elszabadulni.virgoncak.
Elkezdtünk csalinkázni mindenfelé, mert minek is a térkép, kicsit visszakerültünk így, Budakeszinél meg megint vissza, már nem a visszába hanem a másikba. Abba. Edda. Szendvicsedet. Asszoclánc. Mentünk kisvasúthoz, hogy azzal haza. Nosztalgiásat kaptunk ki, ami szépen pöfékel és kályha van benne, ami leolvaszt, és 600 pénzt kérnek az útért a kisvasutas gyermekek, de legalább meleg és vicces. Aztán séta a Széchenyi-hegytől a 21-ig. 1-2 megállót átsétáltunk, ami miatt elment mellettünk 1-2 járat. Beszélgettünk közben zenei ízlésfejlődésről, tanulságos volt. Moszkva, Deák, Mozaik teaház. Teatea. bancha & szilva. Aztán haza. Én legalábbis.
Itthon megettem a megmaradt két szendvicsemet.
A lenti kép jól mutatja azt, amikor egy lelki ember próbál magyarázni valakinek, aki nem érti, amit mond, és ez előbbit összezúzza.
