Eltörött a tengelyem, úgyhogy ma gyalog jöttem haza. Egyébként veszett szép idő van és egész magyaróra alatt csipogott a rigó.
És Petőfi mondá:
Mi kék az ég!
Mi zöld a föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt
hangos pacsirta fütyörész;
dalával a napot kicsalta,
a Nap rá gyönyörködve néz.
Mi kék az ég!
Mi zöld a föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van.
És én oly sült bolond vagyok,
hogy idebenn a szűk szobában
kádenciákat faragok!
