...szóval az úgy történt, hogy megtámadott minket a gyilkos cinke és nagyonféltünk és csak jött és kopogott és jött és kopogott és jött és jöttésjött és JÖTT..
öö üdvözlöm önöket, hölgyeim és uraim, frusztrációs ötpercünket hallották. Tehát:
A kifejező kép kifejezi a kifejezhetetlent: nem a Trollok voltak! Ellenben az idő vasfoga és egy élelmes tojásból született állat, amely úgy látta jónak, ha kihasználja az alkalmat és beköltözik az ablaktokba. Nem csináltam fényképet sajnos a további állapotokról, de tényszerűen ennyit kell tudni:
A két duplaablak között látható a mellékelt képen látható luk. Soma jön (mert bizonyos napszakokban cinke-szomszéd az első és utolsó lakásavató halloweenpartyját tartotta) és elhatározza, hogy itt valami történni fog. Mivel a takarólemez khm az idő vasfoga által megedzett, Soma külösebb segédeszköz nélkül nekiáll puszta kézzel letépni. Soma elhűl, azt látván, hogy a léc mögött egy irdatlan LUK leledzik, nem egészen mellesleg az ablakok alá benyúló vákuumkocsánnyal, aminek méretéről (megfelelő látószög híján) csak annyi sejthető, hogy egy cinegemadárnak bőven remek.
Ezt követően Soma elhatározza, hogy valaminek történnie kell. Körülnéz a lakásban, hogy mi van. Semmi van. Körülnéz a villanyóra- (vagy mittoménmilyenóra-) szekrényben és örömmel konstatálja, hogy van egy alig használt pur-hab (hiba no.1. Nem létezik olyan, hogy alig használt pur-hab). Soma nekiáll az ominózus ablak alatti beláthatatlan lukakat fújogatni. Igen, a pur-hab igen használt volt. Soma megpróbálja berhelni (hiba no.2.), aminek eredményeképp a kiszemelt helyen kívül Soma mancsa is igencsak habos lesz. És most jön a hiba no.3.: Soma megpróbálja lemosni, vagy ledörgölni.
[Aki nem ismeri, annak most mondom: A pur-habot nem szabad nedvesen vakarni. Ugyanis ettől elveszíti hab jellegét és keményedéskor nem a habszivacs keménységét éri el, hanem tömörödve kb az ipari gyémántét.]
Szóval a kezemről már lemondtam, de ettől függetlenül jött minden egyéb: takaróléc-keresés, takaróléc levágása, festése több felvonásban (a harmadik még mindig várat magára), utánvágás, felrögzítés. Természetesen közben az ember szigetelést keres, méretre vág, utánvág, újabb pur-hab adaggal rögzíti, utánvágja ismét.
Lényeg a lényeg: ide keménytojással szaporodó lény többet nem költözik be. A cinke másnap bosszúsan csipogott, de hát ilyen a cinkék sorsa. Kapott cserébe egy kis diót.
szün
Mit csinál az ember pur-habtól kikristályosodott kézzel? Nem, nem tart koncertet, mert lemondta amazt a helyszín. (lásd a következő epizódban A Zenész könnyei cím alatt.) Megy buliba. jó.
Szóval jött szembe a buli és így nézett ki:
Jó, ehhez még képzelj hozzá egy irdatlan tömeget, meg egy mérges közös képviselőt hajlali háromkor, de nagyjából szerintem ez a kép fedi a legfontosabb élményeket.
Kivéve talán az alábbi kettőt még. 'Könyvek után kutatunk mások lakásában' című rovatunk következik.
Szóval megláttam a konyhapolcon egy könyvet. Íme:
Szerintem ez ultramenő. A háziasszonykodás minden fortélyát meg lehet tudni, legalábbis ami az 1859-es viszonyokat illeti. A képen nem látszik, de ez egy VASTAG könyv.
A másik gyöngyszem a többi könyv között lapult...
... nyilván nem véletlenül. Ezt is bátran megveheti nekem az, aki tervezi egy McPherson-gitár megvételét is...
Szóval a party remek volt, megdöbbentően nagy lakásban volt, amiben hárman laknak, de a többtucatnyi vendég azért próbáratette a helyet. A Kit Ismerek? kérdés tekintetében a szokásos felállás volt: a házigazda, 1-2 tartozék (jelen esetben testvérek) és egy random istvános kivételével senkiről nem tudtam, hogy ki és a buli végére is max 5 nevet tudtam magamévá tenni.
Egy ideig az amerikai hatás érvényesült a DJ-fronton, mindenféle kortárs rap-hiphop-dupbsteppp zene ment, aztán a Benkő klán és tsai-k Machódították a Macbookot (érted..) és elindult az Álomhajó, számos egyéb retro jármű kíséretében. Ennek köszönhetően a tánc (és 1-2 egyéb zenei magatartásforma) is átcsapott az addigi randomrap- nagyonGesztikulálunk- ésközbenidőnkéntbenyögjükhogyBicsiz vonalról a végigtudomazösszesszöveget irányra, amivel mindenképpen nyertünk.
Szóóóóval Értékeljünk. Nem, nem, ez nem a holivud NA, úgyhogy nem értékelünk, hanem véleményt alkotunk.
Szerintem ez egy jó buli volt; nem volt nagyon gáz, nem volt ultrajó; nem volt benne ezernyi szerelmi dráma és kavarás, de azért nem volt eseménytelen; Kitartott az alkohol az est végéig nagyjából, de csak addig; volt érdekes szituáció, de senki nem mutogatott az érintettekre, mert ez már hajnali négykor történt egy létrán és az érintetteken kívül alig volt valaki a szobában; megismertem olyan embereket (vagy újra láttam), akikkel máskor is, nem csak buliban és egyáltalán, de nem volt katarzis; és stb.
Ennyit a partyról.------
Halloween-fronról még annyit, hogy tök helyett cukkini, a személyiségalkotáshoz pedig nincs szükség késekre.
HUÁÁÁ
------
Egyébként kultiválnám, ha nand megváltaná a világot és megoldaná, hogy ne kelljen folyton kommenteket törölni a gépi hadviselők ellen.
Egyébként dióhéjban az utóbbi hónapok lényege: Rengeteg dolog, rengeteg szerelés, plusz egy szak a college-ban, egy elmaradt elsőkoncert (azóta is gondolkozom, hogy a valódi első koncertet hogyan számozzam majd), egy szerémségi nyelvjárásgyűjtés zenei betétekkel (szerencsére nem kiskorú operaénekesek által), több Vodku/Cseh-Bereményi-est Gabival és Dórival és mikorkikkel, tanítványok matekból, gitárból (és lehet, hogy mechanikából is lesz), Anathema (jeeehaaa), Trace Bandy (már megint vöröskata nélkül, nem tudom, hol kacsmarog folyton az a jány), egy lekésett tünti (hívott a szekrényátszabás kötelessége), Maxy koncertje (elsősorban a társaság miatt volt nagyszerű, de egyébként crying like a crocodile), és húcseszdmegmiótanemblogoltam volt TiszaPé is. Annak jár egy külön mondat is. Legalább egy. Szóval volt jó társaság (béke, pácsa, lóve), meg jó új emberek, meg másik társaság (szintén nátbed) és megpróbált valaki (Ms X) hazaküldetni a táborból, mert veszélyes vagyok. HHHÁHÁHÁHÁHÁHÁ. A röhej csimborasszója, középiskolai élményeimet überelő módon pancser helyzetértékelésbő következő helyzetkomikum, omg de gáz volt. Szóval szerintem ebből az évből erre fogok emlékezni elsősorban sajnos.
---
Most szombaton Ferencz Réka kiállítását nyitja meg Bornai úr. Szeretnék ott lenni. Meg lesz szerda is.
És programozni KELL. és cikket fordítani. és boldognak lenni. és mézes teát inni. és rendet csinálni végre a világban, vagy legalábbis a szűkebb környezetemben. És mp3-at konvertálni és levelet írni és sokat hallgatni Mumfordot.
Szép álmokat
