Némi netenkolbászolás és nemtanulás után végre elszántam magamat, hogy írok blogot, mert van mit. Először is ajánlom figyelmetekbe a Biciklifüggés természetrajza című írást, illetve a leendő Autóirtó újságot.
Tegnapi gondolatok.
Semmi
XVI. Lajos naplóbejegyzése 1789. július 14-én, a Bastille lerombolásának napján
Megnéztem tegnap a Vígszínházban Ibsen - Nóra című darabját, nem egészen mellesleg ingyen, nem egészen mellesleg majdnem elkéstünk emiatt, no de mindegy. A Nóra jó. Nagyon jó. Legalábbis nagy hatással volt rám, annak ellenére is, hogy nagyon sok dolgot találtam benne, amit hibának éreztem, zavart. Az a drámák egyik problematikája, hogy -ha tényleg ezt akarja az alkotó- egyszerre kell valósághű embereket ábrázolni, valós személyiségeket, és egyszerre kell egy bizonyos időintervallumon belül jól látható folyamatokat bemutatni. Lásd, pl egy fejlődésrajz egy embernél nem biztos, hogy belefoglalható egy 3órás drámába, ezért egy olyan figurát kell választani, aki annyira szélsőséges helyzetben van, hogy nála ez mégis ennyi idő alatt zajlik le. De tényleg van-e ilyen? Ibsen azzal kísérletezett a Nórában, Nórában, hogy egy fejlődésfolyamat végét mutatja csak be, ugyanakkor Nóra színjátéka miatt ennek korábbi fázisát is látjuk, és kezdetben még el is hisszük, hogy ő egy felelőtlen kislány, akinek semmi köze nincs az élethez, vagy az önálló gondolkodáshoz. Ez talán nem rossz ötlet, de én így is úgy éreztem, hogy néha olyan mondatokat mondott ki, amiket egy ilyen ember ilyen helyzetben nem mondana. Torwald figurája is néha ilyen volt, mert egy részeg és anyagiasabb szemléletű ember, aki egy szál lepedőbe burkolva szemérmét, kirohan az utcára a felesége után, visszarángatja és számonkéri a hazugságait, nem fog higgadtan leülni ezek után a felesége kérésére, és viszonylag alacsony hangerővel meghallgatni. A darab az ilyen megoldások miatt kicsit olyan volt, mintha Ibsen a darab két és feledik órájában rájött volna, hogy kifut az időből, és még meg kell alkotni a megoldást. És végül meg is csinálta a végét olyanra, hogy relatív illetve morális hepiendnek nevezhetjük (ha nagyon akarjuk). Így végülis a darab összességében jó volt, mert az elején lassú víz, aztán jön egy jó nagy falat, ami a lassú víz értelmét is megteremti, és jó, aztán a vége meg néhány apró hibával, de nagyon intenzíven működik.
A színészek elég jók voltak, Eszenyi nekem mindig a szeret-nemszeret határán egyensúlyozik, de végső soron elég jó volt. Hegedűs D. Géza, (akinek D.-jére kíváncsi lennék) szerintem nagyon jó, főleg abban a kontraszthatásban gondolva erre, amit a Nóra és a Vaknyugat egymás mellé tétele vet fel. Egyikben bankigazgató, másikban egy bugris, de mindkettő szerepben nagyon jó. Tud átalakulni. Nem tudom, hogy mit jelent, de annak ellenére, hogy színészként régóta ismerem, mindkét darabban beletellt egy időbe, amig rájöttem, hogy ő ő. Kíváncsi vagyok, hogy tud-e "nem domináns" szerepet játszani. A többi színészről most nem szólok, de minden elismerésem nekik is:).
Nem én vagyok az egyetlen itt aki elveszett
Megint kaptam innen-onnan impulzusokat emberekből, hogy ki hogyan épül személyiségében, és lelkében, milyen lehet embertől emberre irányuló szeretet, ki mire hogyan jön rá. A szokásos kérdéseim. S válaszok. mindig alakulnak. Az idézet nem rám vonatkozik. Nem feltétlenül vonatkozik bárkire is.
Csak most olvastam el ezt, bár már jó ideje fent van a neten. Nem egészen mellesleg 3,5 tonnás szobor épül éppen Mao Ce Tungról Tibetben 30-adik halálnapjára.
Az agyam egészen felpörgött, olyan, mint amikor az ember kap egy új hajtókart és megolajozza a biciklijét. Összességében véve a bicikli nem változik, de azért a haladás eredményesebb és nagyon jó.
Elindultam a Gerzsonnal sétálni, és a házunk 10 méteres körzetében 2 sünnel is találkoztam, később pedig csigákkal is. Tiszta jó! Meg találkoztam egy nyitott ablakkal is, és roma tájszólással ami ömlött kifele, és ez pörgő és lassan besülő agyamnak némi pihenést adhatott:).
Holnap István-nap, Critical Mass, ilyesmi. Bejönnek az érett ifjú hölgyek.
Tegnapi gondolatok.
Semmi
XVI. Lajos naplóbejegyzése 1789. július 14-én, a Bastille lerombolásának napján
Megnéztem tegnap a Vígszínházban Ibsen - Nóra című darabját, nem egészen mellesleg ingyen, nem egészen mellesleg majdnem elkéstünk emiatt, no de mindegy. A Nóra jó. Nagyon jó. Legalábbis nagy hatással volt rám, annak ellenére is, hogy nagyon sok dolgot találtam benne, amit hibának éreztem, zavart. Az a drámák egyik problematikája, hogy -ha tényleg ezt akarja az alkotó- egyszerre kell valósághű embereket ábrázolni, valós személyiségeket, és egyszerre kell egy bizonyos időintervallumon belül jól látható folyamatokat bemutatni. Lásd, pl egy fejlődésrajz egy embernél nem biztos, hogy belefoglalható egy 3órás drámába, ezért egy olyan figurát kell választani, aki annyira szélsőséges helyzetben van, hogy nála ez mégis ennyi idő alatt zajlik le. De tényleg van-e ilyen? Ibsen azzal kísérletezett a Nórában, Nórában, hogy egy fejlődésfolyamat végét mutatja csak be, ugyanakkor Nóra színjátéka miatt ennek korábbi fázisát is látjuk, és kezdetben még el is hisszük, hogy ő egy felelőtlen kislány, akinek semmi köze nincs az élethez, vagy az önálló gondolkodáshoz. Ez talán nem rossz ötlet, de én így is úgy éreztem, hogy néha olyan mondatokat mondott ki, amiket egy ilyen ember ilyen helyzetben nem mondana. Torwald figurája is néha ilyen volt, mert egy részeg és anyagiasabb szemléletű ember, aki egy szál lepedőbe burkolva szemérmét, kirohan az utcára a felesége után, visszarángatja és számonkéri a hazugságait, nem fog higgadtan leülni ezek után a felesége kérésére, és viszonylag alacsony hangerővel meghallgatni. A darab az ilyen megoldások miatt kicsit olyan volt, mintha Ibsen a darab két és feledik órájában rájött volna, hogy kifut az időből, és még meg kell alkotni a megoldást. És végül meg is csinálta a végét olyanra, hogy relatív illetve morális hepiendnek nevezhetjük (ha nagyon akarjuk). Így végülis a darab összességében jó volt, mert az elején lassú víz, aztán jön egy jó nagy falat, ami a lassú víz értelmét is megteremti, és jó, aztán a vége meg néhány apró hibával, de nagyon intenzíven működik.
A színészek elég jók voltak, Eszenyi nekem mindig a szeret-nemszeret határán egyensúlyozik, de végső soron elég jó volt. Hegedűs D. Géza, (akinek D.-jére kíváncsi lennék) szerintem nagyon jó, főleg abban a kontraszthatásban gondolva erre, amit a Nóra és a Vaknyugat egymás mellé tétele vet fel. Egyikben bankigazgató, másikban egy bugris, de mindkettő szerepben nagyon jó. Tud átalakulni. Nem tudom, hogy mit jelent, de annak ellenére, hogy színészként régóta ismerem, mindkét darabban beletellt egy időbe, amig rájöttem, hogy ő ő. Kíváncsi vagyok, hogy tud-e "nem domináns" szerepet játszani. A többi színészről most nem szólok, de minden elismerésem nekik is:).
Nem én vagyok az egyetlen itt aki elveszett
Megint kaptam innen-onnan impulzusokat emberekből, hogy ki hogyan épül személyiségében, és lelkében, milyen lehet embertől emberre irányuló szeretet, ki mire hogyan jön rá. A szokásos kérdéseim. S válaszok. mindig alakulnak. Az idézet nem rám vonatkozik. Nem feltétlenül vonatkozik bárkire is.
Csak most olvastam el ezt, bár már jó ideje fent van a neten. Nem egészen mellesleg 3,5 tonnás szobor épül éppen Mao Ce Tungról Tibetben 30-adik halálnapjára.
Az agyam egészen felpörgött, olyan, mint amikor az ember kap egy új hajtókart és megolajozza a biciklijét. Összességében véve a bicikli nem változik, de azért a haladás eredményesebb és nagyon jó.
Elindultam a Gerzsonnal sétálni, és a házunk 10 méteres körzetében 2 sünnel is találkoztam, később pedig csigákkal is. Tiszta jó! Meg találkoztam egy nyitott ablakkal is, és roma tájszólással ami ömlött kifele, és ez pörgő és lassan besülő agyamnak némi pihenést adhatott:).
Holnap István-nap, Critical Mass, ilyesmi. Bejönnek az érett ifjú hölgyek.
