Történnek dolgok
Voltunk Múzeumok éjszakáján, szitár- és tablajátékot hallgattunk, úgyhogy újfent kedvem támadt a szitárhoz:). Kaptam egy elérhetőséget az emberkétől, bár rajta kívül tudtunkkal csak egy ember szitározik, és hangszerhez jutni sem egyszerű. Azér jó.
A fasori Kelet-ázsiai múzeumban volt a műsor, benéztünk oda is egy kicsit, illetve mögötte voltak távol-keleti játékok, (Mahjongg,Go,ilyesmi) most már valamivel okosabbak lettünk. A keleti művészet egyenlőre annyira nem ragadott meg, legalábbis a múzeum gyűjteményének csak egy kis része tetszett igazán.
Vasárnap volt az érettségi bankett, volt akinek könnye is hullt emiatt, egyébként kellemes volt, a végén kicsit elkeveredtünk már a tanárokkal is, lazultak a lelkiállapotok és az etikett szigora, elismerő és megrovó szavakat is kaptunk, jó volt. Utána átgyalogoltuk fél Budapestet, ami a végén már nem volt jó (fájt a lábam). Meg hát sajnos jellemző volt az osztályra, hogy kétséges helyzetben az emberek nehezen hoznak döntést, és végül százfele mennek. Van ez így. Így sem volt rossz, az elején pedig szükségszerűségből együtt jött az egész osztály, ami meg kifejezetten jó volt, Pistivel megráztuk a nótafát, meg effélék történtek. Végül haza lett kísérve három leány, egyik nem haza ment, de ágyba alvás céljából, tehát végső soron mindegy, feloszlottunk, aludtunk. Bye-bye 2000/2006/b újfent
Jelen nem lévőkre gondolunk....
Tiszapüspöki megbeszélésen felvetődött, hogy írjunk egy a 2001-es daloskönyvhöz hasonlót, pontosabban én körberohangálok és összerakom, az iskola meg kinyomtattatja. Ebben a felállásban ez így működőképesnek is látszott, úgyhogy szerdán összefutottam Lajossal, csütörtökön Szecsődi tanár úrral, és immáron már csak szövegszerkesztek meg gépelek.
Lajos
Lajos hormonálisan jó állapotban lévő (némiképp túltengő), informatikus gitáros-énekes. Érdekes élmény vele lenni, mert viszonylag jó rálátásom van arra, hogy milyen ember, és ettől csak még érdekesebb lesz, minden negatívumával együtt. Emellett meg lenyűgöző személyiség, legalábbis élmény hallgatni verbálisan és dalban is. Egyébiránt biciklivel jár dolgozni, van öt gitárja, és egy kedves barátnője, ezeket elkönyvelhetjük pozitív tulajdonságokként. Változó állapotban lévőnek tűnik az élete. Én figyelek:). És tábori gitáros hagyományokat megöröklöm, eképp még meg fogom látogatni. Egyébként vicces dolog, hogy 10 évig járt le Tiszapébe, és mindig várta, hogy majd lesz valaki, akivel lehet gitározni, és akinek továbbadja a mindent, és épp csak a finisben, imígyen utólag jövök én.
Mindenesetre most van egy 80 perces hanganyagom, és jó sok írott anyagom, valamint egy címekben már teljesen, rendesen még nem teljesen összeállított daloskönyvem. Jó ez így.
Amíg vártam, kimentem a Nehru partra. hüm
Zolival, Bandival, Szilvivel, Annával, Kedvesemmel és enmagammal (plusz gitár) kimentünk a Margit-szigetre mókázni este, hogy éjjel. Szétáztunk kellemesen, úgy másfél-két tucat sajtburgerrel megvigasztaltuk magunkat, meg a megmaradt alkohollal (két sört ellopott a Duna)(Hűtöttük), aztán haza. Éjszakai 907-essel.
Hétfőn elrepülök Párizsba. Onnan busszal PLOUÉZEC-be. Két hét. 8+1 magyar, 6+1 tunéziai, lengyel, marokkói, francia. Uszkve 40 fő. Interkulturális estek, mókázások, egyebek. A csapat jónak ígérkezik, magyar kultúra ismeretetésének céljából viszünk jelentős mennyiségű alkoholt, erős pistát, húsokat, körözöttet, képet Hugh Grant-ről és Sean Conneryről, hátha beveszik a többiek, hogy ők is magyarok, és képet a Windows-ról, meg a gombról, hátha elhiszik még ezekről is, hogy magyarokhoz fűződnek (Ezt érdemes is, mert igaz).
Álmodtam mostanában dolgokat. Ma pl azt, hogy egy Globe- színház alakú épületben vagyok, tehát kör alapú, emeletes fa épület. Ha jól emlékszem, nagyrészt zsidók voltak bent, mászkáltam velük én is, amikor egyszer csak elkezdtett hullani a tető. Felnéztünk, és láttuk, hogy az ócska deszkák elég ramaty állapotban vannak, és jönnek is lefelé.
Más. Egy nagyobbacska folyó kiépített, ferde partján, a víztől néhány méter távolságban korlát, a víz felőli oldalán van egy romos lépcső a korlát mentén, azon mászok, aztán egy idő utána már a romos átmegy nincslépcső-be, úgyhogy átmásznék a korlát túloldalára. Kezemben a babzsákom, előredobom, hogy ne akadályozzon. Sajnos annyira kiette már a víz a betont, hogy bevágás van a betonban, kavicsos, homokos, ráesik a babzsák, lecsúszik a vízbe. Én gyorsan utána, jó vizes leszek, de a babzsákom megvan. fontos az. Ahogy kikászálódok, ki van kötve egy hajó, egy öreg és egy gyerek táboroznak a parton, meghívnak egy forró levesre...
A héten az Árkádban jártam, negyed órára beugrottam, akartam egy-két dolgot venni. Mivel randim volt délután, sietni kellett, úgyhogy cangával mentem, mivel a sajátom épp hibás, a bátyáméval. Leraktam a center elé, lámpa le, lakat fel. Negyed óra múlva se híre, se hamva. nagyon örültem. Néhány napra rá, éjfél előtt egy perccel csörög a telefon. Tamás Konáját is ellopták, azt a Duna Plaza elől. Becherpig biciklijéről már írtam, az övét kertből vitték el. Kicsit megszaporodtak a tolvajok mostanában, úgyhogy kérek mindenkit, hogy ha centerek felé jár, nézzen már el a biciklitárolók felé, hátha épp levágnak egyet erővágóval, és szóljatok be a biztonságiaknak, vagy ha többen vagytok, dorgáljátok meg a tolvajokat. Ezeken a helyeken kiraknak biciklitárolókat, de semmilyen módon nincsenek őrizve, videózva, vagy ha mégis, úgy jártok, mint Tamás: 48 órán belül törlik a felvételt, és addig is csak a rendőröknek adják ki, akik 48 órán belül nem feltétlenül cselekednek.... Egyébként slusszpoén, hogy Tamás biciklijén Abus lakat volt, amit elvileg erővágóval sem lehet elvinni. Sok kérdőjel. Sok eltűnt bicikli.
Gondolkozom azon, hogy lefújom a biciklimet festékkel, ráírom ezer helyen a nevemet, címemet, számomat, és valami beteg színre festem. Így kevésbé kívánatos talán a tolvajoknak.
Lilla, majd Enikő vetették fel néhány hete a férfi-nő szerepkérdést. Azt hiszem ők is azt mondták, amit egy kedves rokonom, András mondott tavaly nyáron, hogy a nők választanak férfit, egészen egyértelműen ma már. Ezt talán úgy finomítanám, hogy ha egy fiú nyilvánítja ki tetszését a lánynak, egy "gyengébb" fiú nem annyira imponáló neki, ellenben a nők szeretnek választani, és a férfiak ilyen téren elfogadóbbak. Ebben egyébként tényleg megváltozott a helyzet a régen hagyományosnak vetthez képest; Inkább kell egy férfinak mindenki felé mutatni a pozitív tulajdonságait, mint egy nőnek, és a nők vannak nyerő helyzetben. Persze ez idézőjeles nyerő helyzet, mert attól még, hogy a férfiak törik a zsömlét, és ők választanak, nem feltétlen választanak jól.
Az elmúlt egy hétben szinte folyamatosan rohangáltam ide s oda, találkoztam emberekkel, munkálkodtam. Bár családban nem mindenki tolerálja ezt, és ha az ember rohangál, akkor általában jobban oda kell figyelni másokra (pl találkozó időpontjának betartása), de összességében véve ez az az élet, amit nagyjából optimálisnak érzek most. Azt csinálom, amit szeretek, de azért hasznos dolgot is csinálok, egész sokat, ez persze idővel változni fog, mert nem fogok egész életemben Tiszapés daloskönyvet szerkeszteni és gitározni, de jó kiindulópont. Ha nem is adott minden, de azért nagyrészt nagyon rendben vannak a dolgok.
jóóóóóóó
Voltunk Múzeumok éjszakáján, szitár- és tablajátékot hallgattunk, úgyhogy újfent kedvem támadt a szitárhoz:). Kaptam egy elérhetőséget az emberkétől, bár rajta kívül tudtunkkal csak egy ember szitározik, és hangszerhez jutni sem egyszerű. Azér jó.
A fasori Kelet-ázsiai múzeumban volt a műsor, benéztünk oda is egy kicsit, illetve mögötte voltak távol-keleti játékok, (Mahjongg,Go,ilyesmi) most már valamivel okosabbak lettünk. A keleti művészet egyenlőre annyira nem ragadott meg, legalábbis a múzeum gyűjteményének csak egy kis része tetszett igazán.
Vasárnap volt az érettségi bankett, volt akinek könnye is hullt emiatt, egyébként kellemes volt, a végén kicsit elkeveredtünk már a tanárokkal is, lazultak a lelkiállapotok és az etikett szigora, elismerő és megrovó szavakat is kaptunk, jó volt. Utána átgyalogoltuk fél Budapestet, ami a végén már nem volt jó (fájt a lábam). Meg hát sajnos jellemző volt az osztályra, hogy kétséges helyzetben az emberek nehezen hoznak döntést, és végül százfele mennek. Van ez így. Így sem volt rossz, az elején pedig szükségszerűségből együtt jött az egész osztály, ami meg kifejezetten jó volt, Pistivel megráztuk a nótafát, meg effélék történtek. Végül haza lett kísérve három leány, egyik nem haza ment, de ágyba alvás céljából, tehát végső soron mindegy, feloszlottunk, aludtunk. Bye-bye 2000/2006/b újfent
Jelen nem lévőkre gondolunk....
síncsiszoló
Tiszapüspöki megbeszélésen felvetődött, hogy írjunk egy a 2001-es daloskönyvhöz hasonlót, pontosabban én körberohangálok és összerakom, az iskola meg kinyomtattatja. Ebben a felállásban ez így működőképesnek is látszott, úgyhogy szerdán összefutottam Lajossal, csütörtökön Szecsődi tanár úrral, és immáron már csak szövegszerkesztek meg gépelek.
Lajos
Lajos hormonálisan jó állapotban lévő (némiképp túltengő), informatikus gitáros-énekes. Érdekes élmény vele lenni, mert viszonylag jó rálátásom van arra, hogy milyen ember, és ettől csak még érdekesebb lesz, minden negatívumával együtt. Emellett meg lenyűgöző személyiség, legalábbis élmény hallgatni verbálisan és dalban is. Egyébiránt biciklivel jár dolgozni, van öt gitárja, és egy kedves barátnője, ezeket elkönyvelhetjük pozitív tulajdonságokként. Változó állapotban lévőnek tűnik az élete. Én figyelek:). És tábori gitáros hagyományokat megöröklöm, eképp még meg fogom látogatni. Egyébként vicces dolog, hogy 10 évig járt le Tiszapébe, és mindig várta, hogy majd lesz valaki, akivel lehet gitározni, és akinek továbbadja a mindent, és épp csak a finisben, imígyen utólag jövök én.
Mindenesetre most van egy 80 perces hanganyagom, és jó sok írott anyagom, valamint egy címekben már teljesen, rendesen még nem teljesen összeállított daloskönyvem. Jó ez így.
Amíg vártam, kimentem a Nehru partra. hüm
Zolival, Bandival, Szilvivel, Annával, Kedvesemmel és enmagammal (plusz gitár) kimentünk a Margit-szigetre mókázni este, hogy éjjel. Szétáztunk kellemesen, úgy másfél-két tucat sajtburgerrel megvigasztaltuk magunkat, meg a megmaradt alkohollal (két sört ellopott a Duna)(Hűtöttük), aztán haza. Éjszakai 907-essel.
Hétfőn elrepülök Párizsba. Onnan busszal PLOUÉZEC-be. Két hét. 8+1 magyar, 6+1 tunéziai, lengyel, marokkói, francia. Uszkve 40 fő. Interkulturális estek, mókázások, egyebek. A csapat jónak ígérkezik, magyar kultúra ismeretetésének céljából viszünk jelentős mennyiségű alkoholt, erős pistát, húsokat, körözöttet, képet Hugh Grant-ről és Sean Conneryről, hátha beveszik a többiek, hogy ők is magyarok, és képet a Windows-ról, meg a gombról, hátha elhiszik még ezekről is, hogy magyarokhoz fűződnek (Ezt érdemes is, mert igaz).
Álmodtam mostanában dolgokat. Ma pl azt, hogy egy Globe- színház alakú épületben vagyok, tehát kör alapú, emeletes fa épület. Ha jól emlékszem, nagyrészt zsidók voltak bent, mászkáltam velük én is, amikor egyszer csak elkezdtett hullani a tető. Felnéztünk, és láttuk, hogy az ócska deszkák elég ramaty állapotban vannak, és jönnek is lefelé.
Más. Egy nagyobbacska folyó kiépített, ferde partján, a víztől néhány méter távolságban korlát, a víz felőli oldalán van egy romos lépcső a korlát mentén, azon mászok, aztán egy idő utána már a romos átmegy nincslépcső-be, úgyhogy átmásznék a korlát túloldalára. Kezemben a babzsákom, előredobom, hogy ne akadályozzon. Sajnos annyira kiette már a víz a betont, hogy bevágás van a betonban, kavicsos, homokos, ráesik a babzsák, lecsúszik a vízbe. Én gyorsan utána, jó vizes leszek, de a babzsákom megvan. fontos az. Ahogy kikászálódok, ki van kötve egy hajó, egy öreg és egy gyerek táboroznak a parton, meghívnak egy forró levesre...
A héten az Árkádban jártam, negyed órára beugrottam, akartam egy-két dolgot venni. Mivel randim volt délután, sietni kellett, úgyhogy cangával mentem, mivel a sajátom épp hibás, a bátyáméval. Leraktam a center elé, lámpa le, lakat fel. Negyed óra múlva se híre, se hamva. nagyon örültem. Néhány napra rá, éjfél előtt egy perccel csörög a telefon. Tamás Konáját is ellopták, azt a Duna Plaza elől. Becherpig biciklijéről már írtam, az övét kertből vitték el. Kicsit megszaporodtak a tolvajok mostanában, úgyhogy kérek mindenkit, hogy ha centerek felé jár, nézzen már el a biciklitárolók felé, hátha épp levágnak egyet erővágóval, és szóljatok be a biztonságiaknak, vagy ha többen vagytok, dorgáljátok meg a tolvajokat. Ezeken a helyeken kiraknak biciklitárolókat, de semmilyen módon nincsenek őrizve, videózva, vagy ha mégis, úgy jártok, mint Tamás: 48 órán belül törlik a felvételt, és addig is csak a rendőröknek adják ki, akik 48 órán belül nem feltétlenül cselekednek.... Egyébként slusszpoén, hogy Tamás biciklijén Abus lakat volt, amit elvileg erővágóval sem lehet elvinni. Sok kérdőjel. Sok eltűnt bicikli.
Gondolkozom azon, hogy lefújom a biciklimet festékkel, ráírom ezer helyen a nevemet, címemet, számomat, és valami beteg színre festem. Így kevésbé kívánatos talán a tolvajoknak.
Lilla, majd Enikő vetették fel néhány hete a férfi-nő szerepkérdést. Azt hiszem ők is azt mondták, amit egy kedves rokonom, András mondott tavaly nyáron, hogy a nők választanak férfit, egészen egyértelműen ma már. Ezt talán úgy finomítanám, hogy ha egy fiú nyilvánítja ki tetszését a lánynak, egy "gyengébb" fiú nem annyira imponáló neki, ellenben a nők szeretnek választani, és a férfiak ilyen téren elfogadóbbak. Ebben egyébként tényleg megváltozott a helyzet a régen hagyományosnak vetthez képest; Inkább kell egy férfinak mindenki felé mutatni a pozitív tulajdonságait, mint egy nőnek, és a nők vannak nyerő helyzetben. Persze ez idézőjeles nyerő helyzet, mert attól még, hogy a férfiak törik a zsömlét, és ők választanak, nem feltétlen választanak jól.
Az elmúlt egy hétben szinte folyamatosan rohangáltam ide s oda, találkoztam emberekkel, munkálkodtam. Bár családban nem mindenki tolerálja ezt, és ha az ember rohangál, akkor általában jobban oda kell figyelni másokra (pl találkozó időpontjának betartása), de összességében véve ez az az élet, amit nagyjából optimálisnak érzek most. Azt csinálom, amit szeretek, de azért hasznos dolgot is csinálok, egész sokat, ez persze idővel változni fog, mert nem fogok egész életemben Tiszapés daloskönyvet szerkeszteni és gitározni, de jó kiindulópont. Ha nem is adott minden, de azért nagyrészt nagyon rendben vannak a dolgok.
jóóóóóóó
