Tiszapüspökiről dióhéjban: Idén először szervezők voltak az osztály- illetve évfolyamtársaim is (2.turnus). Első turnus viszonylag száraz volt, nem annyira aktív tanárokkal, néhol pofátlan diákokkal, de általában jó hangulattal, és kiforrott szervezői munkával, merthogy ők már sokadszorra csinálják. Megismertem Szűcs Enikőt, Pinkert Katit, mindketten jó emberek, a barátaink:).

A félreértések elkerülése végett: ez itt nem Enikő és Kati, hanem Laca és Kati:)
Második turnus kissé neccesen kezdődött, mert többen is úgy viselkedtek, ahogy szerintem nem igazán kéne. Az első turnus stábjából 1-2 ember úgy járt el, hogy az nem igazán volt fair, főleg személyesen velem szemben nem, aki velük voltam egy hétig. Ezek után nem voltak képesek közölni velem, ha fontos, engem is érintő dolgokról döntöttek. Egy kedves osztálytársnőm szintén "megviccelt" minket, otthonhagyta a programtervet a turnusra, egy kész programot és végül, de nem utolsósorban önmagát, kezdetben 1 napra, egyéb elfoglaltságra hivatkozva, aztán végig az esőre hivatkozva, hogy nem akar beteg lenni. Egyrészt volt egy ígérete a tanárok felé, hogy számíthatnak rá, másrészt volt egy felénk (barátai, ismerősei felé), hogy együtt szenvedjük ki a programokat, és az eddig elvégzetteket elhozza, harmadrészt volt egy emberi ígérete is, hogy jól érezzük majd itt magunkat és velünk lesz. Az esőre lehet minden évben számítani; összességében véve nincs mentsége a szememben.
Emellett még jónéhány felhőszakadás is megviccelt minket, bár számomra ez volt a legkevesebb. Az már jobban zavart, amikor valaki kicsinyességet és némi önzést lökött ki magából. Nem mintha bárki szent lett volna ott, de talán jogosan gondolom, hogy Tiszapében szervezőnek lenni feladatokkal járó kötelesség (még ha fizetnünk is kell érte), és nem csak szabadidő, nyaralás; Illetve hogy esőben mindenki ragadjon eszközt, hogy valamivel jobb állapotba hozzuk a tábort. Vagy csináljon akármit, csak ne panaszkodjon sipítva, hogy neki milyen rossz. Néha voltam már annyira fáradt, hogy szólogattam rá emberekre. szori. Van ez így.
Egyébként sátrat javítani esőben kifejezetten élmény tud lenni. De egyáltalán, örömet okoz a munka is, meg az, hogy valakit megóvtam a beázás veszedelmétől:).
Sérelmeztem ugyan az egyik személytől, hogy elküldött aludni éjszaka a saját elgondolásai folytán, mert még ha tanár is, én jobban ismerem a dörgést:))) Vagy legalábbis annyit tudok, hogy ha 10 ember is beszélget a tábortűznél, akkor sem ébred fel senki a zajukra, tehát 2 ügyeletes meg 2 öregdiák, aki kicsit odaáll melegedni végképp nem veszélyesek a nyugodt éjre. Meg persze vicces volt, hogy egy tanár egész éjjel nem aludt. Elvileg ezért van az éjszakai ügyelet pedig, és hát tényleg, nem is tudom, hogy volt-e olyan eset TiszaP történetében, hogy a tanárok ne feküdtek volna le az ügyeletesek féltésének okán. No de ez csak egyszemélyes affér volt. Egyébként külön dícséret illeti a tanárokat, mert a második turnusban pakoltak, sátrat javítottak, dolgoztak, részt vettek a programokon, lásd karaoke. Első turnusban, ahol ráadásul még a gárda nagy része testneveléstanár is volt, a táncszőnyeges fellépést csak és kizárólag Gaby bácsi vállalta fel, a tábor atyja. Szerintem azért ez a fiatalabb kollegáknak elég ciki. De ez csak az én véleményem.
Szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi
meg egy csatos bambi
jövőre, ugyanott, ugyan velem (és még az is lehet, hogy nagy mennyiségű öregdiák látogatja meg a tábort újra) (hihi)