Tescoban sétáltam a bevásárlókosárral, a bevásárlók szokásos félbágyadt mosolyával az arcomon, amikor eszembe jutott, hogy van nálam MP3-lejátszó. Bedugtam a fülembe a metált (Pain of Salvation). Egészen megváltozott a hangulatom. Lelkem vigyorgott, sokkal tudatosabb lettem. Érdekes. Amikor olvastam Terry Pratchett - A Kaszás c. könyvében a bevásárlóközpontokról, nem is tudatosodott bennem a zene szerepe. De most nagyon éreztem.
Tegnap hazafelemenet lecsekkoltam a Combino és a hagyományos vén villamosok adatait.
Combino
ülések száma: 64
állóhelyek száma: 288
kerekesszékes helyek száma: 2
régi villamos
ülések száma: 38
állóhelyek száma: 222
kerekesszékes helyek száma: 0
Egyrészt a régi villamos jobb, mint a Combino, mivel két kocsijában 2*38, tehát 76 ülés van, ellenben a Combinoban csak 64. Ráadásul állóhelyeiből 444 van, ellenben a Combinoban csak 288. Ám van újabban kerekesszékes hely is. És ha valaki elkezdi törni a fejét, észreveheti, hogy az állóhelyek számai nem stimmelnek, és nem csak azért, mert az egyik kocsiban 222, a másikban meg 220 volt kiírva regisztrált számként, hanem mert két régi kocsi kb egyenlő hosszúságú a Combinoval. Viszont az még szélesebb is, és a közepén csomó pluszhely keletkezik az egybefüggőség miatt. Úgyhogy több, mint valószínű, hogy nem annyira pontosak ezek a számok.
Ennyit a közlekedésről.
Vettem kézkrémet, hogy télen ne cserepesedjen ki a mancsom biciklizés közben. Biciklim még nincs hozzá.
Megtalált Liviana MSN-en és ő jófej.
Szeptember 1-én megyünk az Istvánba évnyitóra sokan mosolyogni.

Megnyugodott lelkem nagyon tegnap és most jól érzem magamat. Megpróbálom megtalálni Simon & Garfunkel Scarborough fair/Canticle c számát, mert szép.