Igen, az egyetemen valóban ez a hozzáállás: aki letegez, azt visszategezem. Nem emlékszel rá, hogy a szüleid hogyan ajánlották fel, hogy tegezzem őket? Pont egy ilyen sztorit meséltem nekik... :)

Azért ez nem teljesen egyértelmű, és leginkább az idősebb partner habitusától függ. Van olyan 75 éves bácsika, akivel természetes a kölcsönös tegeződés, és van olyan 45 éves, aki pedig minket tegez, de mi nem tegezzük őt. Ez az egyenlőtlenség általában zavarni szokott, az illető habitusát ismerve viszont nem okoz frusztrációkat. Én azt mondom, hogy ha valaki tegez, és nem olyan idős, hogy akár a szülőd is lehetne, akkor gondolkodás nélkül vissza lehet tegezni. Ha viszont már legalább 15-20 évvel idősebb, akkor illik megvárni, hogy felajánlja a tegeződést. Mindig az idősebb feladata az, hogy felajánlja. Egyébként az egyetemi oktatók nagy részével nekem jobban esik kölcsönösen magázódni. Érdekes tapasztalat, amikor a tegeződés miatt belsőségesnek látszó tanár-diák viszonyba olyan csúnya dolgok szólnak bele, hogy az illető tanár halálra szívatja a diákot a vizsgán (jó hangulatú tegeződős formában), majd másfél óra szenvedés után beírja neki az elégtelent, és boldogan visszavárja.

nekem két történetem lenne ezzel kapcsolatban. 1. egyik egyetemi tanárom felajánlotta a tegeződést, ami nálunk nem szokás. vele váltottam néhány emailt, és szokatlan volt ezek ellenére azt írni már sokadik alkalommal, hogy szia. 2. mikor még az auchanban dolgoztam, egy idősebb (nagymamám korú) nő kolléga köszönt nekem, hogy szija. reflexből visszaköszöntem úgy, hogy csókolom. erre elkezdett ordibálni velem, jó sok vásárló szeme-füle hallatára, hogy mit képzelek magamról, tegeznem KELL. mert ezt diktálja a kapitalista cégszabályzat. hmm.