Megnéztem a Solarist.
Némiképp sokkoló.
Eszembe juttatja a Stalkert, meg a Waking Life-ot. Mindegyiknek van egy sajátos fogalomtára. A Vendég. Az Álmodó. A Stalker. Sokszor nagyképűnek érzem magamat, amikor 1-1 köz- és elismert alkotásról, vagy személyről ugyanolyan hangvétellel nyilatkozom, kritizálok, mint egy átlagosabb példányról. Enélkül sajnos nehéz beszélnem róluk; végülis tényleg a nem átlagosak is átlagosak. És ennek a mondatnak itt mindjárt van több értelme is.
Lényeg, hogy Lem egész jó koponya, bár ő is tévedhetett. Sokrétű a film (regény) mindenesetre, és akkor is, ha egyes rétegeivel nem értünk egyet, a többi hasznunkra válik.
(A magyar Wikipedia a Solaris-ról)