Volt nálam András és Zoltán barátom, ittak sört, Zoli tanult gitározni, beszélbeszél beszéléskérdez. Szóval jól töltöttük az estét.

Tegnap pedig a jelenleg feketén a Pakisztáni a nagykövetségen dolgozó, bretonok között megismert Verával találkoztam, és vele is eltöltöttük két egész kellemes órát. És muszáj elmondanom, hogy ennek helyszíne az A La Galette breton étterem volt. Ettünk Galette-t (én baconnel, Vera szalonnával), egy pohár Kirrel, aztán egy csokis Crepe, mindennek a tetejébe. Az étterem egyetlen hátránya, hogy ritkasága és csekély közönsége miatt igen drága, viszont a tulajdonos házaspár tüneményes, az étel valami elképesztően finom és pont olyan, mint Bretagne-ban csak úgy, mint a környezet (halk francia muzsikával).

Sokat írok kajákról, keveset emberekről, most épp ilyen...