Földtani veszélyforrások kurzus keretében voltunk a Budai várnál. No nem az épületben, hanem az oldalában lévő építkezésen. Mélygarázst építenek 24 méter mélyen a vár hátsó feljárójánál, mert nincs elég hely a kocsiknak és egy olyan intézmény esetében, mint a Budavári Palota, ez bizony felettébb kínos.
Mivel a Vásárhelyi napokat megelőző este van ez az óra, a hallgatók nagy része épp ott tartózkodott. Összesen négyen jelentünk meg. Hogy elférjünk a kocsiban, ebből is végül egy ottmaradt; a két tárgyelőadó, én és két lány (akik ráadásul nem is építőmérnökök, hanem geológusok) mentünk. Családias volt a hangulat. Meg is jegyezte T.Á., hogy ez az ideális tanár-hallgató arány 2:3.

Ami a képen van, az csak a belső rész, amit (terepszintben) egy fal és egy kapu választ el. Így néz ki a dolog kívülről:

A várfallal együtt már kicsit félelmetes magasságokat ért el itt a gödör.

Érdekes volt megfigyelni, hogy annak idején mennyire el lehetett térni az egyenestől falépítésnél. A lenti képen van benne egy kis hullám. Mentségükre szolgáljon, hogy műszerekben és mérnöki tudásban kicsit szegényebbek voltak az eredeti építők. Illetve hogy az talajkőzetnek is vannak befolyásoló tényezői, de erről majd később.

Mivel egy védett várfal alatt kell majd a garázsba levezető utat építeni, alá kellett támasztani kicsit. Különben beomlott volna, mint a fene, és a régészek nem örültek volna túlságosan. Mondjuk más se.

Ennek érdekes momentuma, hogy az alátámasztást részben a második világháborúból ittmaradt anyagokból csinálták meg.

A kiásott részt a beomlástól vasbetonoszlopok óvják meg. Ha megnézitek jól, lehet látni, hogy nincsenek egy vonalban, pontosabbanvan néhány, ami kilóg a sorból. Ennek az oka a kőzetben rejlik, a budai márga (agyag+mészkő) olyan kemény néhány helyen, hogy jobb híján kénytelenek voltak az építők kicsit odébb fúrni, ahol több volt a repedés.

Persze ezek az oszlopok is kidőlnének a föld nyomásától, ezért behorgonyozzák őket mélyen a kőzetbe ilyen szép kis acélpászmákkal. Fúrnak egy lukat, löknek bele betont, betonba horgonyt, horgonyra pászmát, pászmát kívülről megszorítják, így nem dől le a fal:)

Ezeket ilyen cuki kis masinával csinálják:

és ilyen véggel:

Az oszlopok közét kitöltik féligáteresztő anyaggal, hogy a víz jöhessen-mehessen.

Természetesen ilyen masina is van:

ilyen apró kőzetgyilokkal:

És ilyen is van, hogy ne kelljen állványzatot építeni, ha valamit ellenőrizni akarnak a falon:

Érdeklődésünk tárgya, a budai márga kicsiben (törmelék):

nagyban (szép nagy monolit márga):

Ezen látszik valamennyire a rétegződése:

Ezt jobban fogjátok szeretni, mert szép. Ahova a víz bejut, oxidálja a márgát és ezért lesz ilyen szép színes

A budai márgának nagy része agyag, ami tapad a nyelvhez. Készítettünk egy kis fotósorozatot, amin Sára épp bizonyítja ezt a tézist. Ittene nézzétek meg:D

Egyébként ilyenek voltunk:

A lányok

És a két tanár, jobboldalt pedig az építésvezető