Elmentem dolgozni a PAPPLSArénába, pakolós munka címén. Nyár elején már voltam, a csodás vájt szenzésön fesztiválon, ahol fehér ruhás részegek rázták rémes zenére egész éjjel a testüket, ami bár engem hidegen hagyott, de ők fizettek érte és így nekem is lett fizetésem. Akkor készletet töltöttünk (és a party után visszafele is eljátszottuk), hűtőnként uszkve 300 Vörös Bikát kellett bepakolnunk, címkével előrefele természetesen. Az ugye snassz, ha valamelyiknek a hátulja látszik.
Szóval megint felhívtak, hogy jövök-e, én mondtam: igen. Szokásos várakozás a betonraktár hátuljában, a kapuőrök marcona arccal néztek minden ismeretlenre, valamennyire vonásukon a "HÖÖHHH, KI VAGY ÖCSIKE?" kifejezést viselve. Miután sikerült megértetni velük, hogy miért jöttem, megmondták, hogy majd fél1kor beengednek, majd egész egyszerűen szartak rám a továbbiakban és elkezdtek huncutul incselkedi olyan munkatársnőimmel, akik már régebb óta járnak oda dolgozni. És persze nők, ez a munkatársnőség feltétele. Valamint az incselkedéshez sem árt. Némi meglepetés ért nem oly sokára, ugyanis ismeretlen arc osztotta az azonosító nyakbavalót. Bővebb információ egy 10 perccel később derült ki. A régi főnök csinált egy kis balhét, ezért kirúgták, és helyette egy új (egyébként intelligens és felnőtt ember benyomását keltő) főnök van és neki segít egy másfél méteres kis hölgy (rózsaszín dossziéval, ujjközös papuccsal). Ez nem akar előítéletet ébreszteni, a kicsi emberekkel semmi gondom, viszont itt furi volt, hogy sokan közölünk hosszú ideje dolgoznak itt és egy a helyi dolgokban kevésbé járatos, velünk szinte egyidős hölgyemény lesz a főnök. És persze pszichológiailag sem hat nagyon tekintélydúsan egy kicsi szőke lány, ez tény.
Beosztottak egy büfébe; mint kiderült: A pakolás ez esetben azt jelenti, hogy én töltöm ki az italt az üvegekből pohárba, mert a két kasszás lánynak erre a kassza mellett nagy vendégsereg mellett nincs elég kapacitása. Nem baj, aránylag hamar felfogtam a bonyolult munka velejét. Kicsit poénosan szóltam időnként a kollegákhoz, amolyan somásan, ami az egyiküknek nem okozott semmilyen lelki problémát, de a másiknak szemlátomást éppen ellenkezőleg. Ő egyébként -mivel unta magát- járkált a büfék között dumálni, egyszer egy bő óra hosszán keresztül nem jelent meg a kasszájánál.
Felmentem és 10 percen belül jött a kis szőke hölgy (kisnagyfőnök) az ujjközös papucsban és tartott némi szónoklattal terhes lebaszást azon témában, hogy ne hagyjam el a büfét és azt hallotta, hogy bunkó voltam a lányokkal és ne legyek az. Hát jó.
Már a mai munkanapon derült ki számomra, hogy nem csupán a nagy ember szeret annyira, mint egy darab szart, hanem a kollegina sem volt képes egész nap rendezni velem kettesben a problémáját az én rettenetes személyemmel, azért kezükbe vették az ügyet és bepanaszoltak. Át is lettem helyezve egy másik büfébe.
Összegzés: Az Arénában is uralkodik a kicsinyesség kicsiny ördöge és számos nagyon jó ember mellett sok íkúfájter is jelen van, akik komplexusaikat a munkahelyi fúrásokon keresztül élik ki. Egészségükre.
