Na szóval nézzük is meg, mi történt velem mostanában. Az imént realizálódott bennem, hogy az utóbbi három hétben teljesen leálltam. Ejnye.
Voltunk Pájóval Presser-koncerten. Odafele összefutottunk egy régi ismerőssel és a párjával, örültünk nekik. A koncert lassanként megkezdődött, visszaszámlálással, szerződéssel a közönség és a művészek között. Aztán jött az est házigazdája és számtalan egyéb jeles személyiség. Nem annyira nagy meglepetésre Rúzsa Magdi és Novák Péter. Valamivel nagyobb meglepetésre Falusi Mariann, Mókus, Sipeki Zoltán, Gál Gábor, Mihály Tamás, ...
Pájóval hosszú idő óta az első koncert, amin végig ottvagyunk. Hiányzott már a koncert-élmény is. Jó volt, jól éreztem magamat.
Kis ugrás más témára: Forgalmin megbuktattak; igaz, az utolsó 10 percben egy nem annyira halálos hiba miatt. Hétfőn megyek újra. Közben Pájó is elkezdett vezetni az én nagy örömömre. Szívem egyetlen Skodája pedig már vár.
Átmentem a Mathematics 3 című tárgyból, ami nagy örömet okozott nekem; az kevésbé, hogy sok tárgyat buktam. Most hozzáigazítottam az órarendemet a munkához, tanulni is fogok a hétvégén már, pedig ez csak az első hét volt. De muszáj.
Beszúrok ide egy ingerült *-t, amit sok szeretettel küldök az én hallgatói képviseletemnek, akik valamely titokzatos oknál fogva egy éve elintézték, hogy a zh-knak csak a felét lehessen pótolni; egyes tanszékeknek, akik úgy gondolják, hogy ha felveszek egy tárgyat egy időpontban, attól még ők mondhatják azt, hogy az első gyakorlat elmarad és helyette egy általuk választott időpontban tartanak előadást, akár ráérek, akár nem; és mindezt csak a tanszéki hirdetőtáblán teszik közzé, amit bizonyára vizsgaidőszak vége fele rengetegen néztek... Valamint mindenkinek, aki szereti és megérdemli.
Aztán teaház. Dolgozom serényen, ennek következtében a szabad estéim száma ehem hát igen csekély. Pájóval töltött éber órák száma ehem elenyésző. De ezt hagyjuk.
Szóval a munka továbbra is egész jó, még ha ki is vesz sokat belőlem és az időmből. Érdekes emberi tapasztalatokkal is gazdagodom, pl. ma határozottan ez volt a helyzet, volt aki nagyot nőtt is a szememben. Asszem.
Aztán meglepetésemre kaptam egy e-mailt F."L."B.-tól, nemdohányzó nemkoncertet tart 0,5 és 1 közötti valószínűséggel jövő pénteken a Bakáts téri Orfeuszban. Ajánlom mindenkinek. Nagy bosszúságomra én akkor dolgozom, de talán még a végére odaérek és találkozom legalább a közönséggel, ahol bizonyosan találok barátokat.
Mostanában sokat Go-zom, elsősorban munka után, éjfél és 1 óra között, mert ilyenkor nem tudok még aludni, és ez nem csap nagy zajt. Remek játék, nagyon egyszerű, de elég komplikált is. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy átlátom a korlátait a játéknak és sokat kell még tanulnom. mindenesetre 21 kyu-ra már felküzdöttem magamat (30 kyu van, minél kevesebb, annál jobb, utána danok, minél több, annál jobb), és ez azért jó. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy még ha itt el is jutok mondjuk 5-10 kyu-ig, a gyakorlatban ez nem sokat jelent, mert bármelyik közepes kínai vagy japán versenyző elver, mint kanász a botját. Legalábbis ez a gyakorlat, ahogy hallottam. Európában nem annyira népszerű a Go (pedig a világon többen játszák, mint a sakkot), ezért csak kisebb versenyek vannak, aminek győzteseihez időnként eljön 1-2 távol-keleti mester és szarrá veri mindet. Persze van pozitív példa is. Kőszegi Diána az első magyar profi danos Go-játékos és Európában a harmadik, ami azért nem rossz. Most Koreában tanulja tovább a játékot. Jellemző egyébként, hogy Budapesten programozó matematikusnak tanult korábban.
Pájóval voltunk Operában, az Anna Kareninát néztük meg balettelőadás formájában. Azon túl, hogy a lábaim nem férnek el és a közönség kultúráltsága finoman szólva mérsékelt, nem volt rossz a darab. Mindazonáltal számomra nem nyújtott különösebb katarzist. Nem érzem úgy, hogy a balettnak erős kifejező ereje lenne. Talán lehet. De a stílusban annyi hagyományos megkötés van szerintem, hogy modorossá válik a mű. Itt már az is kész csodaként hatott, hogy egyik-másik jelenetet kizárólag timpani és egyb dob kísért. (megjegyzem: felvételről) De én ennél többre vágyom. Ha csak táncmozdulatokkal és zenével próbálnak egy történetet elmesélni nekem, akkor ott lehet, hogy nem ártana több zenei és táncstílust felvonultatni. Persze ezt Csajkovszkij írta, és a zene köti a táncot, így marad a mű az, ami. Marad annak élvezete, hogy a hagyományos szimfónikus zenekari felépítéshez képest több a cselló, a nagybőgő, így érdekesebb a mű.
Aztán időközben elutazott a nővérem Indiába, amihez nem kívánok hosszú kommentárt fűzni. Igazából már nem is tudok; azt gondolom, szinte minden szó ki lett mondva, minden gondolat meg lett gondolva, megint olyan állapotba jutottunk, hogy a dolgok mennek a maguk útján és tátott szájjal nézzük csak, hogy NA EZT MÉGIS HOGY?
Voltunk Moziban is, megnéztük a Madagaszkár kettőt és egész jó volt.
Aztán az én párom volt beteg is, ami meg nem volt jó, bár itthon töltött egy hetet, és az neki nagyon jót tett.
Voltam egyetemen, egész jó óráim vannak. Gyakvezérek nagyrészt fiatalok, ami jó. Egyetlenegy van, aki szerintem alkalmatlan a feladatra, de valahogy majd átvészeljük. Van egy tárgyam a környezetvédelemről, aminek előadója kicsit idős úriember ugyan és ezért lehet, hogy időnként szundira késztet minket, de a tárgy érdekes.
Összetalálkoztam régi ismerősökkel. Kettő közükük párként folytatja pályafutását, ami kicsit meglepett, de fő, hogy nekik jó.
Egy másik emberrel egy közös félévem volt és időnként beszélünk néhány szót, ehhez képest azt mondta, hogy hívjam fel, ha inni akarok és ő szívesen eljön velem:)
Dty-val is összefutottam hosszú idő után, örültem neki. Épp szenved az újrafelvételivel meg egyebekkel.
Bizonyos K.B. úrral zenélésre készülünk, remélem a legjobbakat.
Vettem egy könyvet a kalligráfiáról, ami eléggé érdekel. Ha lesz rá pénzem, veszek valami épkézláb tollkészletet meg ecsetet és kicsit játszadozom velük. Garamondot, meg Verdanát, de talán majd tuğra-t is egyszer.
