Elnézést a szolgáltatás minőségének romlásáért. Az élet sosem lehet elég egyszerű.
Hát lássuk csak, nem feltétlen időrendi sorrendben: Volt Pájónak születésnapja, ma névnapja van, volt meglepibuli Tekláék közreműködésével, szilveszter is volt, amikor is Zoliéknál voltunk illetve költöztünk, Karácsonykor szokásos családközi rohanások, a teaházi nyitvatartás úgy változik, hogy már magam sem tudom követni, jaottisvoltkarácsonyimeeting, marcigitárja, mártibalázs.
Szóval azt hiszem, körülbelül ott lehet elkezdeni, hogy volt karácsony. Teaházban őrültekháza, megnövelt nyitvatartás, néha kicsit fárasztó, de az sem árt végülis, bár örülök, hogy vége van már. Karácsonyi meetingen Norbiék kaptak tőlünk társasjátékot, ami stílszerűen a teaszedőkről szól (Darjeeling).
Közben kiderült, hogy sajnos szilveszterkor kell költöznünk, mert az előző lakók addigra cuccolnak ki. Így is lett. December harmincegyedikén 9-kor már állig dobozban vártunk a csodára, aztán sikerült elkezdeni, befejezni is a dolgot, este hét-nyolc körül kerültünk olyan állapotba, hogy akkor most elmegyünk szilveszterezni. Zoliéknál várt minket a kedves társaság, mindenféle cuccal:). Viszont háromkor számunkra végetért a buláj, mert képtelenek voltunk ébrenmaradni. Ide tartozik, hogy kedves Bea kolleginám és lakótársai konkrétan szilveszterkor költöztek, éjfélkor is dobozokkal megrakva álltak egy lift előtt. Mostanában valahogy mindenkinek a költözés a hobbija...
Adtam fel neten hirdetést, hogy keresek dobost, énekest. Tekintettel arra, hogy iwiwen 6 éneknő, de nulla dobos keresett meg, ritmusdepóra is feltettem a hirdetést. Egy dobost már leráztam (cseppet gáz volt az arc), a többieket meglátjuk. Egy lánnyal, Mártival találkoztam, egész jó volt minden, még alakulunk.
Egy lány a teaházban hagyta a TB-kártyáját, írtam neki IWIW-en, berongyolt érte és mint kiderült, ő is énekel, párja gitározik.
Pájóval megnéztük moziban az Egyszerűen bonyolult című filmet (Meryl Streep, Alec Baldwin, Steve Martin), elég jót lehet nevetni rajta, kellemes szombatdélutánt hozott. Utána volt meglepibuli számos hölgyekkel, Zsoltival és kedves Lászlóval, aki mostmár letehetett arról a feltételezésről, hogy én vagyok Kalambó felesége. Énekeltünk is, meg beszélgettünk, volt minden, mi kell.
Berendeztük nagyjából a kis lakásunkat, illetve most autót szereltetünk. Sajnos minden pénzbe kerül...
Volt nálam a fent említett Márti által egy Balázs nevű illető, aki 6 (olykor 10) húros basszusgitárral nyomul. Érdekes ember érdekes hangszerekkel. Ahogy Márti is, ő is felkeltette bennem a továbbfejlődést igen határozott igényét és kaptam 1-2 támpontot is. Nagyon sok hiányosságom van együttzenélés terén (talán mert szinte soha nem csináltam), és ezek frusztrálnak. Az azért kedves, hogy Balázs és Márti is olyan emberek, akik nem számonkérőleg, hanem támogatólag lépnek fel ilyenkor, a szükséges kritikával természetesen.
Kipróbáltam a 6húros basszert is. Kétszer akkora a nyaka, mint amit megszoktam, és a basszer nem egészen az a világ, amiben otthonosan mozgok. Viszont ez a hangszer valamiképp nem is basszusgitár. Félreértés ne essék: A hangszer teljesen alkalmas hagyományos basszusjátékra, de nagyon alacsony húrokkal, kibővített hangtartománnyal valahogy az ember első gondolata nem az, hogy nyomok ezen most egy dögös basszust, hanem, hogy dallamjátékra, tappingre és egyéb dolgokra rendeltetett.
Az egyik mandolinom eredete már izgat egy ideje. Nincs benne cetli, csak kívülről, a fába van írva annyi: Ponticello SIZILIEN. A kivitele is sokkal szebb, mint az orosz flatback-mandolinomé. Úgyhogy utánaérdeklődtem, írtam egy szicíliai mesternek, hogy tud-e róla valamit. Nagyon rendes volt, részletesen válaszolt és felajánlotta, hogy szívesen segít, ha további kérdésem lenne. Annyi derült ki, hogy valószínűleg a mandolinom Cataniából származik, Szicília keleti sarkából egy korábban ott működő kis mester műhelyéből.
Valamint boldog névnapot Pájónak...
