Az előzőből kimaradt, hogy zenekaros hirdetésre jelentkeztek különféle személyek és Mártival illetve az általa ajánlott Balázzsal sikeresen össze is találkoztunk. Balázs sok volt, mint mondta, ő inkább egy "vén rókát" keresne, és hát valóban, én még nem vagyok elég advanced. Ő meg sokhúros basszerrel nyomul:). Talán a Trinityvel tudnának mihez kezdeni egymással.
Márti kedves, az előbbiekben említett Eszterrel annyi párhuzamot tudnék vonni, hogy ő is egy mosolygós lány, aki gyorsan beszél és néha nehéz követni, vagy legalábbis az én lomhább tudatommal (amelynek napjait mostanában egyébként is csak foghíjasan tarkítják bensőséges baráti beszélgetések) kicsit meg tudja terhelni és mint a Win '95, én is a bejövő információ fogadása után egy ideig még töltöm az adatokat és csak aztán reagálok.
Érdekes találkozás volt, mert magamtól már megszoktam, hogy egy új emberrel való beszélgetés kezdetén aránylag keveset hallgatok, inkább csak befogadok, mint kiadok információt, (általában erre az emberek csevegéssel reagálnak, amit -ha ügyes vagyok- megfelelő kérdésekkel könnyen fordíthatok érdemi beszélgetésbe, de ha csak csevegünk, vagy csak a partner beszél és én figyelek, az is jó), de most Márti is igazából arra volt kíváncsi, hogy mit lehet belőlem kihozni és így elég viccesre sikerült az est. Végül jött hozzájuk a főbérlőjük, úgyhogy én leléptem, de teljesen pozitív volt az egész.
Mindkét emberben nagyon nagyra értékeltem, hogy őszinték voltak és igyekeztek megkönnyíteni a dolgomat, hasznos tippeket adtak. Márti tegnap is egy néhány perces G beszélgetésben megdobott egy e-mailcímmel, ahonnan továbbképződést segítő hasznos tanácsokat kaphatok.
Ez eléggé különbözik attól az elég negatív tapasztalattól, ami oly gyakori volt a zenélő emberekkel kapcsolatban, hogy leültünk együtt zenélni és nem volt semmi kommunikáció, érdeklődés felém, hanem csak nyomták, amihez kedvük volt.
