Tegnap voltunk a Magyar Dal Napja alkalmából elkövetett Víg-beli (ki hogyan helyesírná ezt magától?) előadáson. Lássuk csak, így fejből: Szirtes Edina Mókus, Presser Gábor, Zorán, Mester Tamás, Falusi Mariann, Dés László, Gyuriska János, számos fiatalok az egyelőre próbaverzióban működő Maszat Hegy-projektből, Hegyi Barbara, Harkányi, Hegedűs Dí, Borbiczki. De voltak még többen is. Nyilván.
Óha! Quimby! Ők például határozottan voltak. Játszottak Magam Adomot. Egy-két héttel ezelőtt én is próbáltam játszani ezt a dalt és pont megállapítottam, hogy nem való akusztikus feldolgozásra. Hát itt most ők pont ezzel próbálkoztak. Nem is volt rossz. Rázótojás bevonása sokat lendített a hangzáson és az is, hogy teljes létszámban megjelentek és különféle minihangszerekkel kompenzáltak azok a tagok, akik egyébként opelomegás kategóriájú hangszerparkkal rendelkeznek (értsd: nem hoztak kongákat, dobszerkót, 2-3 szintit vagy elektromos zongorát, ellenben akusztikus basszer volt a színpadon -szépséges- és Líviusz keze ügyében volt egy cuki ovisxilofon drágított verziója).
*
Bátyámnak volt születésnapja. Nem volt semmi extra esemény, amiről be tudnék számolni. Mondjuk a süti (csokis kalács by Fröhlich cuki), amit vittünk, bitang jó volt...
*
A munkahelyemről ijesztő gyorsasággal hárman is távoztak nem teljesen önszántukból az utóbbi időben. Felettébb hűha.
*
Tanulgatom gitáron a multicapo tapping-technikát. Melós. Bőrt kell növesztenem a jobb ujjhegyeimre is. De jó lesz. Én érzem.
*
Szeretnék csinálni bonbont, de kéne hozzá csoki, és az olvasztott verzió szerintem nem keményedik vissza már annyira, hogy egybetartsa a dolgokat. Találtam neten egy receptet, ami egyszerű, mégis jó, csak kéne hozzá kókuszvaj. Ha tudtok ilyet olcsón, szóljatok!
