Learning to smile

Voltam Shoggoth-koncerten és olyan érdekes hangulata volt. kombinálódott benne a zúzunkmetál, Segesdy Marci, Lajos és valahogy annyira furcsa volt ez az egész mint valami nagyon furcsa. Ettől függetlenül jó élmény volt.
Sajnos kissé szét voltam -mellesleg vagyok- esve és ez nem tett jót a hangulatomnak. Eredetileg csak annyit akartam ideírni hogy szenvedek, mert hát tényleg.
Ma reggel 8-tól mazso tanár bácsival és számos diáktárssal Abacus fajátékvetélkedőn aktívkodtunk mint szervezők, és kialakult bennem az a vélemény hogy útálatos dolgok az általánosiskolások versenyei. A beküldős versenyek nagy részében hátulról nyomják őket, majd pedig -függetlenül ettől- kimennek valami pocsék versenyre, ahol aztán okleveleket kapnak meg reklámajándékokat. Hátul meg a lelkes szülők mondhatják hogy az ő fiuk.
A névfelolvasó, P.Marci megszenvedte a dolgot, mert kismilló gyerek és iskolanevet kellett felolvasnia.
undor
Utána találkoztam Judittal aki bizony egy kedves ember és bicikliztünk mindenfele, kísértem őt ideoda, hogy ne legyünk magányosak. Aztán egyedül haza, elcsalinkáztam kicsit attól az úttól, amit már ismertem és bár lehet hogy jó lett volna a felfedezőút, csak sajnos eltörött a sárhányóm középső rögzítője és ezért folyamatosan súrlódott a kerékkel, ergo szakaszosan, de egész úton különféle hangokat adott ki. Eközben kerestem az utam, eközben amúgy is szenvedtem, mert szellemileg-lelkileg-testileg-ahogycsaklehet fáradtkimerült vagyok, ami folytán most el is megyek aludni.
Vágyom soksok emberre. Egyébként a versenyes M.Annával megbeszéltünk sok dolgot amit érdemes volt. Remélem, boldogok leszünk. Ő tulajdonképpen perpillanat az, csak nem vagyok biztos hogy tartós lesz.
most itt van MSN Judit. Én megyek el most
legyen mindenki boldog, önmaga ismeretében is