Nem lett barátnőm. Sokat töprengtem, najó, annyira nem sokat, de gondolkoztam azon, hogy mennyire burkoltan írjam be ide belső eseményeimet, de arra jutottam, hogy végülis beírhatok ide szinte mindent, amúgy meg mindegy.
Szóval
Találkoztam Enikővel és lezártuk ezt a dolgot elég röviden, és igazán ezután nem is beszéltünk többet erről, ami valahol jogos, mert mit is tudtunk volna, mit kellett volna; valahol meg hiányzott, főleg ez eddigi beszélgetéseinkre visszatekintve.
Délután csatlakozott hozzánk Zoli és mentünk hegyet mászni, mászkáltunk egy jót, megállapítottuk, hogy színvakok vagyunk, hogy jó a siklórepülő felszállópályáján feküdni meg nézni a várost.
Elég nyomott hangulatom volt egész nap, és egyébként is az utóbbi időben. A kenutúra alatt azt gondoltam hogy ez megoldódik, amint találkozunk Enivel és biztosan emiatt van, de a mai nap folyamán valahogy az derült ki, hogy semmi köze nem volt egymáshoz a két dolognak, vagy legalábbis nem ez okozta. Nem sikerült rájönnöm, mi is kéne nekem, mi hiányzik igazán. Találkoztam ma két olyan emberrel, akik az életemben elég nagy hatást gyakoroltak rám, és nagyon szeretem őket, mégsem éreztem olyan jól magamat velük, mint máskor. Jó volt, hogy találkoztam velük, de nem volt olyan eufórikus hatása, mint esetleg máskor.Kezd emiatt az az érzésem lenni, hogy vagy nagyon nem stimmel valami -dögöljek meg, ha tudom mi ez- vagy pedig csak az elmém játszadozik velem valahol tudatalatt és amúgy minden oké. Utóbbi változatot viszont tudatosítva nem javult a kedvem, szóval lehet hogy mégsem ez a gond.
Valami tudatalatti gebasz van
Eni valahol rosszul érintett, valahol meg egyáltalán nem éreztem olyan erősnek azt a vágyat, hogy együtt legyek vele, mint amikor nem találkoztunk..hogy is mondjam... Egész más tudati esszencia maradt meg belőle bennem, mint amit ma kaptam, vagy legalábbis 1-1 lényeges dologban különbözött, és persze egészen más az amit egy hónapos kihagyással gondolsz valakiről, mint az amikor ténylegesen találkoztok.
Mindemellett tudatomban egy sorompó lecsattant ma reggel, és akaratomtól részben függetlenül is lezárult ez az egész.
Hangulatom igazából akkor tört meg egy kicsit, amikor Zoli kocsijában megszólalt PoS. Lehet, hogy többet kéne zenét hallgatnom, ez eléggé háttérbe szorult az utóbbi időben, ugyanakkor az is igaz, hogy nem szabad hagyni hogy a zene függvény legyen a hangulatom, hogy helyettesítsenek tudati megértéseket.









azt hiszem ennyit akartam